A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

A látszólagos nyugalom azonban a németek újabb akcióját leplezte. Mivel a „Konrád I." 6—7 napi előnyomulás után kudarcba fulladt, 1945. január 7-én reggel 8 óra 40 perckor megindították a második felmentési kísérletüket a Budapesten körülzárt csoportosításuk érdekében. A Magyaralmás körzetében összpontosított 3. és 23. páncélos hadosztályok, illetve a 4. lovas dandár indított támadást. Négy napig tartó előnyomulás után (6—7 km) a német csapatok kénytelenek voltak átmenni védelembe. A „Konrád II." kudarca ellenére a német főparancsnokság nem mondott le a Budapesten bekerített erőinek felmentéséről. Január 13-ra elkészültek a „Konrád III." fedőnevű felmentési kísérlet hadműveleti tervei. Január 10-e után megkezdték az új megindulási körzetekbe a támadásra kijelölt csapatok összpontosítását. (Várpalota—Akarattya térsége). Január 11-én az 1. páncélos hadosztály sávjában — súlypontilag Ősi körzetében — megindultak a felderítő tevékenységek. Ezek fedezete alatt megkezdődött a csapatok összevonása. Elsősorban az 1. páncélos hadosztályt erősítették meg. (509. Tigris-alakulat, 24/1. Panther-alakulat, 303. hadsereg közvetlen rohamlöveg dandár, a 19. ködvető dandár, a 351. 'fcTiígsráyáíaHíarcxacsrs'iazaU^egy ^cà^xrii^észSÏ л

.> A német hadvezetőség tervei szerint a Bakonyoszlop D-i, Csetény D-i, Jásd É-i, Csór É-i, Székesfehérvár D-i vonaltól a Balaton É-i partvidékéig terjedő terület a IV. SS páncélos hadtest alárendeltségébe kerül. A hadtest balszárnyán (Csór É-i, Berhida D-i szélességben) az 1. és 3. páncélos hadosztályok és a 403. népi tüzér hadtest, illetve a 17. népi ködvető dandár kerül bevetésre. A hadtest közepén a 3. SS Totenkopf páncélos hadosztály és az 5. SS Wiking páncélos hadosztály támad. Ez lesz a főcsapásmérő csoport. Gyalogsági megerősítésként ide vezénylik a 4. lovas dandárt. A hadtest jobbszárnyán (Akarattya térségéből) a „Papeharccsoport" támad. (Az 1., 3., 23. páncélos hadosztályok felderítő alakulataiból létrehozott alakulat.) A Bicske—Esztergom térségében levő IV. SS páncélos hadtest átcsoportosítása 1945. január 14—15-én indult meg. A hadtesttörzset január 15-én Komáromból Győrbe, majd még aznap Balatonfűzfőre szállították. (A hadtest harcálláspontja a Balaton É-i csúcsától ÉNy-ra kb. 3 km-re levő erdőbe települt.) Még ugyanaznap, január 14-én éjszaka Veszprém és Zirc térségébe érkezett a páncélos hadtest két SS páncélos hadosztálya. Beérkezett az 5. SS Wiking páncélos hadosztály: a „Germania" páncélgránátos ezred, a páncélos ezred részei, a felderítő alakulat, a tüzérség és a légvédelmi tüzérség zöme. Hasonlóképpen beérkezett a 3. SS Totenkopf páncélos hadosztály is: a „Totenkopf" páncélgránátos ezred (egy zászlóalj kivételével), az „Eicke" páncélgránátos ezred (egy zászlóalj kivételével), továbbá a páncélos ezred részei, a légvédelmi tüzér alakulat és a híradó alakulat. A 4. gárda hadsereg törzsének tudomása volt a nagyarányú német átcsoportosításról, de azt teljesen félreértette. (Véleményük szerint a német IV. SS páncélos hadtest megkezdte Ny-i irányba a visszavonulást. Ezért a szovjet hadtestek parancsot kaptak, hogy készüljenek fel az ellenséget üldöző támadásra.) Ezzel magyarázható, hogy a 135. lövész hadtest erőteljes harctevékenységbe kezdett január 14-én. Az 1. páncélos hadosztály jobbszárnya ellen erős zavarótüzet lőtt a szovjet tüzérség és számos helyen harcfelderítéseket kezdett. (Legerősebb Borbála-puszta DK-re Sárkeresztes irányába, ahol 300 szovjet katona tevékenykedett 6 harckocsival megerősítve.) Másnap, január 15-én Berhidától 4 km-re K-re, Dénesmajor térségében indított a szovjet 252. lövész hadosztály erőteljes csapást.

51 A nap folyamán a német erők felvonulása tovább tartott. Befejeződött az 509. Tigris-alakulat 15 vonatszerelvényből álló felvonulása az 1. páncélos hadosztály sávjában. (Várpalota—Berhida.) Beérkezett a IV. SS páncélos hadtest törzse, a hadtest híradó alakulat, egy motorkerékpáros század és a hadtest közvetlen „ködvető-alakulat". Kirakodott az 5. SS Wiking páncélos hadosztály parancsnokság kísérő százada, az utász zászlóalj, az 5. páncélos ezred II. zászlóalja, a légvédelmi alakulat, a felderítő alakulat, a tüzér ezred (a II. üteg nélkül), a híradó alakulat zöme. Beérkezett a 3. SS Totenkopf páncélos hadosztáiy két páncélgránátos ezredének törzse, a páncélvadász alakulatok, az utász zászlóalj, a légvédelmi alakulat, a tüzér ezred II. ütege és a híradó alakulatok. Január 16-án az egész arcvonalon elcsendesedett mindkét fél harctevékenysége. A hajnali óráknak egyetlen jelentős eseménye volt. A „Breith-harccsoportnál" a 2. magyar páncélos hadosztály 3. lövész ezredétől 20 magyar katona átszökött a szovjet csapatok oldalára.

52 Január 16-ra a IV. SS Páncélos hadtest teljes felvonulása befejeződött. (A két páncélos hadosztály ezred törzsei, a 3. SS páncélos hadosztály páncélvadász alakulata, a tüzér ezred IV. ütege és az 5. SS páncélos hadosztály „Westland" páncélgránátos ezred II. és III. zászlóalja, továbbá a tüzérezred II. ütege.) A NÉMETEK III. FELMENTÉSI KÍSÉRLETE („Konrád III.") 1945. január 18—26. 1945. január 17-én estére a IV. SS páncélos hadtest hadosztályai elfoglalták megindulási körzeteiket. Jobbszárnyon (Akarattya térségében) a „Pape-harccsoport". Középütt (Csajág D-i—Berhida D-i) a főcsapásmérő csoport, a két SS páncélos hadosztály. Az 5. SS Wiking páncélos hadosztály Csajág—Küngös D-i sávban, a 3. SS Totenkopf páncélos hadosztály Küngös—Berhida D-i sávban. Balszárnyon helyezkedett el (Berhida D-i, Csór É-i) az 1. és 3. páncélos hadosztály. A focsapás irányában, a Balaton és Ősi között (19 km) a németeknek sikerült arcvonal kilométerenként kb. 30 db harckocsi és rohamlöveg, illetve 50 db löveg és aknavető sűrűséget létrehozniok.

53 1945. január 18-án a kora hajnali órákban a német tüzérség zavarótüzének fedezete alatt, a német műszaki csapatok megkezdték a saját- és szovjet aknamezőkön az átjárók nyitását. Reggel 8 órakor kb. 1000 ágyúból megkezdődött a német tüzérezredek előkészítő tüze, amely fél óra hosszat lőtte a szovjet állásokat és a védelem mélységét. Félórával később, 8 óra 30 perckor — a német romboló és vadász repülőgépek tömeges bevetése mellett — az egész arcvonalon megindult a német IV. SS páncélos hadtest támadása. A hadtest balszárnyán, Várpalota—Rétipuszta térségéből első hullámban az 1. páncélgránátos ezred (pk. Huppert alezredes) két zászlóalja támadott Csillér-major—Sárkeszi—Pálmajor irányban. A második lépcsőben a 3. páncélos hadosztály 3. és 394. páncélgránátos ezredei nyomultak előre. A gyalogság támogatását ebben a sávban páncélos csoport támogatta: az 1. páncélos hadosztály páncélos csoportja, az ún. „Philip-harccsoport" 12 db P-IV és 25 db P-V harckocsival, (pk. Elias százados). A harckocsikat önjárólövegek és lövészpáncélosok kísérték. Ettől délre, Fehérmajor—Dénesmajor szélességben a 113. páncélgránátos ezred támadott (pk. Bradel ezredes). A gyalogság megerősítésére a 24. páncélos ezred I. zászlóalját vetették harcba (pk. Wiedemann lovassági kapitány) 45 db P-V „Panther" harckocsival. A harckocsikat itt is lövészpáncélosok és a 73. páncélos tüzérezred I. önjárólöveg ütege kísérte. A német csapatok támadása ebben a sávban a szovjet 252. lövész hadosztály védelmi állásait érte. A hadosztály védelmének sarokpontja Ősi község volt. A németek támadása ebben a térségben bontakozott ki elsősorban. A kibontakozás nagyon lassú volt a németek túlereje ellenére. Ezt elsősorban a szovjet állások előtti aknamezők és a heves szovjet páncéltörő tűz okozta. A harcok súlypontja Ősitől D-re alakult ki. A községtől D-re levő Birkás-majort a szovjet csapatok olyan vitézül védelmezték, hogy a német 113/2. zászlóalj támadása itt elakadt, a támogató harckocsik és önjárólövegek jelentős száma ellenére is. A majortól délre, a Buhim-erdő irányában húzódó szovjet állások előtt ugyancsak elakadt a német támadás. A 113/1. zászlóalj és a 24. páncélos ezred I. zászlóaljának kb. 45 db harckocsija hosszú 293