A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)
Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)
A „MARGIT'-VONAL ÁTTÖRÉSE (1944. december 20—26.) Amíg a német „Dél"-hadseregcsoport által tervezett nagy ellencsapás, a „Késői szüret" csak terv maradt, addig a 4. gárda hadsereg és a 46. hadsereg befejezte előkészületeit a támadáshoz. 1944. december 20-án reggel 8 óra 15 perckor a 31. lövész hadtest heves tüzérségi előkészítésbe kezdett a III. páncélos hadtest balszárnyán védő 23. páncélos hadosztály és az alárendeltségében levő magyar „Kesseő-harccsoport" ellen. A támadást a szovjet csata- és vadászrepülők tömeges bevetése kísérte. A támadás a Tác térségében védő „Kesseő-harccsoportot" érte. A magyar csapatok harcolva hátráltak és a nap végére visszavonultak a Szabadbattyántól D-re levő vasútvonalig. A jobbszárnyon levő 23. páncélos hadosztály az első napon makacsul védekezett állásaiban. Másnap azonban kénytelen volt visszavonulni, mert a szovjet csapatok kb. 20 db harckocsi támogatásával D-ről megközelítették a székesfehérvári repülőteret és a várostól D-re levő kis tavat. December 20—21-én a 69. szovjet lövész hadosztály csapatai nem támadták a velük szemben levő német „Bradelharccsoportot". A szovjet 62. lövész hadosztály Akarattya— Füle szakaszon, a támadás másnapján megkezdte az előnyomulást a német 1. páncélgránátos ezred és az alárendeltségében levő magasabb egységek ellen. A német csapatok elhárító tüze azonban olyan erős volt, hogy a szovjet zászlóaljak támadásukat leállították. December 22-én a 31. lövész hadtest csapatai, Ny-ról kerülték meg Székesfehérvárt és É-i irányba törtek előre. A 23. páncélos hadosztály Urhida—Sárkeszi—Csór—Moha vonalra vonult vissza. A 21. gárda lövész hadtest jobbszárnyán levő 69. lövész hadosztály Füle—Polgárdi térsége ellen támadott. Az 1. páncélos hadosztály páncélos csoportja az 503. nehéz páncélos alakulattal és a „Bradel-harccsoport" csapataival a szovjet támadást megállította. December 23-án a 69. lövész hadosztály támadása nem tudott kibontakozni. Másnap, december 24-én a hadosztály páncélosokkal támogatott támadása hatszor ismétlődött meg. Urhidát azonban nem tudták elfoglalni. Valamivel jelentősebb sikert ért el a 62. lövész hadosztály, melynek egy zászlóalja Balatonfőkajárból kiindulva É-i irányba támadott és súlyos harc után egy helyi betörést hajtott végre. December 25-én a szovjet csapatok támadását siker kísérte az egész frontszakaszon. A Balaton D-i partvidékén, Fonyód térségében levő szovjet csapatok (3., 53. motorkerékpáros ezred, egy kétéltű gépkocsikkal ellátott zászlóalj) 5 rohamcsónakon harcfelderítő alakulatot indítottak el Badacsonytomaj felé. Az ott védelemben levő magyar csapatok a támadást visszaverték. A tihanyi-félszigeten levő magyar ütegek tűz alá vették a szántódi szovjet vízíjármű-csoportosítást és szétszórták azt. A támadásra kiváló időt kihasználva (—10 fok hideg, tiszta idő, jó útviszonyok) a szovjet 69. lövész hadosztály páncélosokkal megerősítve, Polgárdiból kiindulva Ny-i irányban tört előre. Elfoglalta Füle községet és az attól É-ra levő magaslatot. Ugyanakkor zászlóalj erejű csapataival Urhidán keresztül Antónia-puszta felé tört előre. A sikeresen meginduló támadást a szovjet hadosztály másnap, december 27-én tovább folytatta. Sándorka major térségében betörési körzetét 4 km szélességben és 2 km mélységben kibővítette. Ugyanakkor jobbszárnyával elérte Nádasladány DK-i szélét. Az időjárás továbbra is kedvezett a szovjet csapatoknak: —10 fok hideg, tartós hideg szél, általában felhőtlen égbolt, olykor talajmenti köd. Az útviszonyok jók voltak. December 28-án a szovjet 69. lövész hadosztály támadása szakadatlanul tovább tartott. Balszárnyával a délutáni órákban elfoglalta a küngösi erdőt. A Jenő községből támadó csapatok előretörtek és elfoglalták a Berhidától 3 km-re keletre fekvő Dénesmajort. A hadosztály jobbszárnyán támadó csapatok K-ről megközelítették Ősit, illetve DNy-ról is átkarolták és átlépték a Berhida—Ősi utat. A késő délutáni órákban az 1. páncélos hadosztály lövészpáncélosokkal megerősített zászlóalja ellenlökést hajtott végre és visszafoglalta Dénes-majort. A német lövészpáncélosok É felé törve előre, összeköttetést teremtettek az Ősi D-i részén harcoló saját erőikkel, a „Bradelharccsoport" egyik alakulatával. A súlyos harcokkal eltelt nap végére a szovjet 69. lövész hadosztály elérte a csóri halastótól DK-re levő Hermina-majort, Sárkeszi—Csillérmajor— Nádasladány községeket, a „Bradel-harccsoport" magasabb egységeit a Sárvíz-csatorna mögé szorítva vissza, Ősi DK-i szélét, a Dénes-majortól K-re levő erdőt, a küngösi erdő Ny-i szélét. Az ettől délre támadó 62. lövész hadosztály csak Balatonfőkajár felső vasúti megálló térségében ért el az előző napokban (dec. 24.) kisebb sikereket. A velük szemben álló német 1. páncélgránátos ezred és az alárendeltségében levő magasabb egységek szilárdan tartották Küngös K-i, Csajág K-i vasútvonal, Akarattya DK-i vonalán húzódó állá saikat. December 29-én a szovjet 21. gárda lövész hadtest tovább folytatta sikeres támadásait. A 69. lövész hadosztály vonalán Sárkeszi községből indítottak ezred erejű támadást. A Sárvíz-csorna mögött védekező német „Bradel-harccsoport" a támadást visszaverte. A szovjet csapatoknak csak a csatorna-vasútvonal kereszteződésénél sikerült kisebb betörést végrehajtaniuk. 45 Sikeresebben végződött az Ősi térségében kibontakozó szovjet támadás. Az ezred erővel támadó szovjet gyalogság D-i irányból behatolt Ősibe és kiverte onnét a „Bradel-harccsoport" csapatait. A németek kiürítették a községet és visszavonultak az attól É-ra és ÉNy-ra levő csatorna mögé. A német hadosztály parancsnokság utasította a „Bradelharccsoportot", hogy este 20 órakor hajtson végre ellencsapást és foglalja vissza Ősit. Az ellenlökés azonban csak két nappal később, december 31-én, a késő éjszakai órákban indult meg, 23 óra 45 perckor É-i és Ny-i irányból. Ebben a térségben a német „Huppert-harccsoport" (1. páncélgránátos ezred és egyéb alárendeltségében levő magasabb egységek) támadott a 73. páncélos tüzérezred I. önjárólöveg ütegével és az 1. páncélos ezred 6. századának 11 db P-IV harckocsijával megerősítve. Ebben a sávban vetették még be a 3. páncélos hadosztály 23. páncélos ezredének néhány magasabb egységét is. A községtől D-re, Birkás-major ellen támadott a 113. páncélgránátos ezred 1. zászlóalja (pk. Weber őrnagy), megerősítve néhány P-V „Panther" harckocsival (pk. Schultze főhadnagy). A támadás D-i jobbszárnyát az „SS Sperwasser" lovas század fedezte a 37. páncél vadász alakulat 5 db „Hetzern" típusú 75 mm-es önjáró páncéltörő lövegével. 1945. január l-nek hajnalára a támadó német csapatok behatoltak Ősi É-i és Ny-i részébe. A reggeli órákra a község D-i részét is elfoglalták. Délelőtt 10 órára a német csapatok Ősitől K-re és Birkás-majornál beásták magukat. 46 A német sikerek azonban nem bizonyultak tartósnak. Január 1-én a nap végére, mikor a németek visszavonták páncélosaikat, a szovjet 69. lövész hadosztály csapatai ellenlökést hajtottak végre és a németeket újra kiverték a községből. 47 A németek az arcvonal déli szárnyán is ellenlökésekkel kísérleteztek december 31-én és január 1-én. Balatonfőkajártól Ny-ra és DNy-ra a támadócsoport vállalkozásokat hajtottak végre a 62. lövész hadosztály védelmi mélységében. A németek aktív harctevékenysége félrevezette a 4. gárda hadsereg parancsnokságát. December 31-én Zaharov hadsere tábornok ugyanis a következő utasítást adta a hadtestnek: a hadsereg jobbszárnyán levő 31. gárda lövész hadtest menjen át védelembe, a középső arcvonalszakaszon levő csapatok, a balszárnyon levő csapatokkal együtt folytassa a támadást Mór—Várpalota—Fűzfő főirányába. A december 31-én éjszaka kibontakozó német ellencsapás ezt a tervet megzavarta. Ennélfogva január 1-én reggel a szovjet támadás csak Mór irányában bontakozott ki. A 20. gárda lövész hadtest négy lövész hadosztálya megkezdte támadását. A támadás nem járt sikerrel. A nap második felében erősen havazni kezdett s ez lehetetlenné tette a tüzérségi tűz megfigyelését. Az esti órákban a támadást a szovjet hadseregparancsnokság leállította. 19* 291
