A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

„Nem leszek tekintettel sem társadalmi állásra, sem személyi kapcsolatokra, hanem irgalmatlanul eltiprom a legkisebb ártalmas megnyilvánulást is ! A megtorlás nemcsak azokat éri, akik a Nemzet ellen bármilyen ártalmas cselekményt elkövettek, hanem azokat is, akik ilyenről tudva, azt a hatóságnak, vagy a pártnak nem jelentik fel, ezzel veszélyes elemek bűnpártolói. Ha ezen felhívás után sem lesz segítségünkre a Nemzet jóérzésű és megbízható része,... akkor kénytelen leszek a felderítés más módját választani, amely a besúgás és esetleges alaptalan feljelentések lehetőségével ártatlanokat is kitehet a megtorlás veszélyének!"... A nyilas uralom azonban nemcsak fenyegetőzött. Súlyos megtorlásokkal is találkozunk. November 12-én tette közzé a „Veszprérovármegye" с hetilap, hogy Hajdú István várpalotai bányászt és Kis László balatonfűzfői kibukust rémhírterjesztésért a csendőrség a győri királyi ügyészségnek átadta.

19 Október közepétől kezdve a megyét egyre fokozódó mértékben a menekülők áradata lepte el. Az ország hadműveleti területté vált keleti részéből a katonai és polgári hatóságok pánikkeltő hazugságok áradatával, majd erőszakos eszközökkel igyekeztek a lakosságot menekülésre kényszeríteni az ország egyre nagyobb területeit felszabadító szovjet hadsereg elől. Ez a lélekmérgezés szervezetten folyt, s százezernyi embert taszított a teljes létbizonytalanságba, vagy éppen a biztos halálba. Október 5-én a veszprémi alispán is körlevelet bocsájtott ki a M. kir. Belügyminisztériumtól kapott helyzetjelentés szerint, mely körlevélnek nyílt célja: hangulatkeltés a szovjet hadsereggel szemben! November 12-étől a Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom Veszprém megyei szervezete a ,,Veszprémvármegye" с laphoz mellékletet adott ki: a legvadabb propagandaanyaggal a szovjet hadsereg ellen. Álljon itt példának egy ilyen „Közlemény", amely ostoba és gonosz propagandafogásaival jellemző erre az időszakra. A Pápai Hírlap 1944. november 18. számában közlik: (4. lap.) ... „Megbízható forrásokból hírek érkeznek a bolsevista módszerekről Magyarország megszállt területeiről: 1. Valamennyi magántulajdonban levő élelmiszert, az utolsó darab kenyérig egy gyűjtőhelyen kell leadni. Aki e rendelkezést nem tartja be, vagy másokról tudja ezt és nem jelenti agyonlövik! 2. A lakosság napjában kétszer tartozik a szovjet tábori konyhánál élelemért jelentkezni... 3. Mindenki csak egy öltöny ruhát és két rend fehérneműt tarthat meg magának, a többit a ház elé kell helyezni, honnan a szovjet megbízottak éjnek idején ezt elviszik. Aki ennél többet tart meg, vagy jelentés nélkül hagyja ezt a szomszédainál, agyonlövik!"... Az Erdélyből, a Bácskából és Kelet-Magyarországról özönlő menekültek száma állandóan növekedett a megyében. November 4-én Veszprémben 322 fő menekültet tartottak nyilván. November 21-én már 3762 személyt.

20 Veszprémben fel kellett állítani a „Menekültügyi Irodát" a városháza 26. sz. szobájában, ahol a menekültek élelmezésének és elhelyezésének ügyeivel foglalkoztak.

21 Rendkívül szigorúan büntették azokat, akik szembeszegültek a hatóságok munkájának. November 18-án Veszprémben özv. Fehér Sándornét és lányát internálták, mert nem adtak szállást a menekülteknek.

22 Az egyre súlyosbodó helyzetben a nyilas rezsim a legdurvább eszközökkel, pl. a statárium bevezetésével igyekezett rövidreszabott uralmát meghosszabbítani. Október 29-én hirdetmények és sajtó útján kihirdették a statáriumot:

23 ... „Halál a lázadókra, rendbontókra és rémhírterjesztőkre! Mindazokra, akik lázító, vagy bujtogató kijelentéseket tesznek, lázító vagy aggodalmat keltő vészhíreket terjesztenek, ilyen tartalmú iratokat hoznak forgalomba, vagy a közrendet más módon megbontani igyekeznek, nemkülönben azokat, akik fegyvert vagy robbanószert engedély nélkül tartanak birtokukban... hűtlenség bűntettének minősíti és a rögtönbíráskodás szabályai szerint halálbüntetéssel sújthatja!" A fenyegetőzés mellett lelkesíteni is igyekeztek. Különösen a könnyebben befolyásolható és a háborút még romantikus színben látó fiatalságot. .. .„Harmadik korcsoportbeli leventék! — jelentkezzetek önként minél nagyobb számban a járási, városi, illetve helyi parancsnokságnál! Páncélrombolónak! A páncélos kilövés jutalmazására kiosztandó föld természetesen a leventékre is vonatkozik!"... Ugyanekkor — a tényleges hadihelyzettel mit sem törődve — elképesztő logikával magyarázták a frontokon kialakult hadihelyzetet. Épületes példája ennek a „Veszprémvármegyé"-ben november 19-én megjelent „Utolsó menet!" című förmedvény : ... „Elértük november elejét! A háborút még mindig nem tudták befejezni a szövetségesek. És ezzel — el is vesztették a második világháborút! Mert amit most a keleti és nyugati fronton láthatunk, az már csak végső erőfeszítése mind az angolszászoknak, mind a szovjeteknek! Viszi őket a kétségbeesett lendület, hogy az utolsó menetet — megakadályozhassák!". .. A legmagasabb katonai és politikai vezetés azonban korántsem volt olyan derűlátó, mint Kutasi Kovács Lajos veszprémi nyilas újságíró. 1944 október végén kibontakozóban volt a magyarországi arcvonalon a szovjet 2. és 3. Ukrán Front hadseregeinek ún. „budapesti hadművelete" (1944. október 29.—1945. február 13.). A hadművelet célja: a budapesti ellenséges csoportosítás bekerítése és megsemmisítése. A hadművelet első szakaszának (1944. október 29.—december 12.) első hetében mozgásba jött a gigantikus harapófogó északi íve, amely Hatvan—Vác—Szob irányában tört előre, míg a déli szárnyon november 7-én az 57. hadsereg kezdte meg az erőszakos átkelést a Dunán Baja és Apatin között. A német „Dél" hadseregcsoport (pk. : H. Friessner altábornagy) parancsnoksága, nem bízva a Dunavonal tarthatóságában, egy új védelmi teperszakasz kiépítését rendelte el a Dunántúlon, a Birodalom délkeleti határainak védelmére. A védelmi vonal jobbszárnya a Balatontól a Dráváig (Kéthely—Nagybajom—Barcs), balszárnya a Balatontól a Dunáig (Akarattya—Polgárdi—Székesfehérvár—Ercsi) terjedt volna. A védelmi vonal elnevezése: „Margit-vonal" (MargaretenStellung). A 25—35 km mélységű védelmi vonal három védőövből állott volna. A fővédőöv mélysége 5—6 km volt. A peremvonaltól 6—10 km-re, önálló támpontok rendszeréből létesült a második védőöv. A peremvonaltól 25—35 kmre épült a hadseregvédőöv. A védelmi övezetben levő lakott helységeket a német és magyar hadvezetés megerődítette és körkörös védelemmel látta el, hogy ezzel is szilárdítsa a védelmi rendszert. A fővédőövet harckocsikkal megerősített gyalogos zászlóaljak szállták meg. A második védőövben és a hadsereg-védőövben páncélos hadosztályok összpontosultak. Az erődítési munkálatok megkezdése előtt, 1944. október 26-án, a Honvédelmi Minisztérium szigorúan bizalmas parancsban utasította az illetékes katonai parancsnokságokat, hogy kezdjék meg a Veszprém megye területén levő zsidó munkaszolgálatos századok azonnali útbaindítását a nyugati határok felé. Az utasításban meg volt szabva az útirány : Mosonmagyaróvár, majd onnét Hegyeshalom, ahol aztán átadják majd a német katonai hatóságoknak a századok legénységét. Elsőnek a megyében levő legnagyobb munkaszolgálatos tábort számolták fel, a szentkirályszabadjait (amely 1942 június közepe óta építette az ottani repülőteret). A táborban a keretlegénység a legbrutálisabban bánt a zsidó munkaszolgálatosokkal. A századok elindítása előtti napokban, október 21-én lőtték agyon Kersztenbaum Ignác 24 éves munkaszolgálatost, majd 24-én felakasztották Grünstein László 41 éves munkaszolgálatost. (A szentkirályszabadjai községi halotti anyakönyvek bejegyzései szerint.) A táborból elsőnek azt a hat századot indították el október 30-án, melyeket „bori századoknak" neveztek, ugyanis ezek a századok néhány nappal előbb érkeztek meg gyalogmenetben a szerbiai Bor melletti bányákból. Október 30-án indították el a 105/501, 105/503, 105/504, 105/505, 105/506, 105/508 századokat. November 281