A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

Ezekben a napokban lőttek le még egy kéttörzsű amerikai repülőgépet Bakonycsernye határában, melynek legénysége a roncsok között égett. Június 26-án Mezőszilas határában lőttek le egy amerikai repülőgépet, melynek négy főnyi személyzete ugyancsak elégett. Az állandó repülőgép átvonulások miatt az angol légierő néhány speciális feladattal megbízott ejtőernyőst dobott le a megye területén. Július 4-én a karhatalom négy angol ejtőernyőst fogott el a Kabhegyen. Parancsnokuk egy őrnagy volt. Megbízatásuknak megfelelően kiválóan fel voltak szerelve, igen sok pénzt találtak náluk, 160 kg élelmet és 2 darab rádió adó-vevő berendezést. Július 7-én, pénteken kétszeres légiriadó volt Veszprémben, a több hullámban átvonuló amerikai kötelékek miatt. Egy sérülései miatt lemaradt Liberátort a magyar vadászgépek megtámadtak, mire az 4000 méter magasból kb. 9 darab bombát dobott le a városra. Egy robbant fel mindössze: a Tobak u. 6 sz. házat telitalálat érte, 3 ház lakhatatlanná vált, 25 ház megrongálódott. A többi fel nem robbant bomba a Benedek-hegy oldalába fúródott, illetve szétszóródott a Buhim városrészben. (Ezek közül került elő egy darab 1967ben, az új gimnázium építésekor.

14 Ugyanaznap Nagyacsádtól nyugatra légiharc során egy Liberátort lelőttek. Július 14-én, pénteken kereken egy hónappal az első támadás után, az amerikai légierő újabb hatalmas légitámadást hajtott végre a Péti Nitrogénművek ellen. (Feltehetően az időközben helyreállított Krak-telep működését derítették fel.) A légitámadást ismeretlen számú nehézbombázó hajtotta végre, délelőtt 10 órakor. A bombázást 500 kg súlyú rombolóbombákkal végezték. A nitrogén-üzem sorozat és a klórüzem teljesen megsemmisült. A Krak-telep szenvedte el megint a legkönnyebb sérüléseket, úgy hogy két hét alatt újra sikerült helyreállítani. A támadás során emberveszteség nem volt. Az egy hónappal előbb, június 14-én lezajlott súlyos légitámadás tragikus tapasztalatai miatt most már minden légiriadó esetén mindenki azonnal elhagyta az amúgy sem működő üzemeket és az időközben létesített biztonságos óvóhelyekre menekült. (Mészkőbánya alatti nagy óvóhely, a belső lakótelepen épült óvóhelyek és legelsősorban az erdőben levő ún. Cseri-akna.) A légelhárítás is eredményesen működött. Időközben ugyanis a Macskahegy térségében egy 80 mm-es Bofors-légvédelmi ágyú üteget helyeztek el, amely 10,6 km ferdetávolságon volt képes tüzelni. Az elhárító tűz következtében egy Lookheed „Lightning" kisérővadászgép zuhant le és két Liberator, melyek Hajmáskér közelében zuhantak le. Július és augusztus hónapokban az angol és amerikai kötelékek átvonulása szakadatlanul tovább tartott Veszprém megye légterében. Jelentős bombázásra azonban nem került sor, legfeljebb sérült gépek igyekeztek megszabadulni bombaterhüktől. Ilyen eset fordulhatott elő augusztus 29-én, majd 30-án délelőtt Herenden, mikor is egy-egy amerikai bombázógép 5, majd újra 5 darab 250 fontos bombát dobott le a község határában. A megye területén levő német és magyar repülőterek vadászrepülő egységei olykor-olykor felvették a reménytelen harcot a gyakran sokszáz gépből álló angol és amerikai kötelékekkel. Július 18-án Gyulafirátótnál és Nemesvámosnál zuhant le egy-egy sérült angol, illetve amerikai repülőgép. Július végén Nagyvázsonynál lőttek le egy angol repülőgépet, melynek pilótája ejtőernyővel földet ért. Augusztus 21-én éjszaka Veszprém DNy-i határa felett zajlott le erős légiharc. Ezen a napon Bakonybánknál zuhant le egy amerikai Liberator, melynek személyzete elpusztult. Augusztus 22-én Külsővatnál lőttek le egy amerikai Liberátort, melynek 11 főnyi legénysége ugyancsak elpusztult. Ilyen súlyos helyzetben, miközben a légitámadások Damokles kardja állandóan a város felett függött, végre július végére elkészültek a június elején megkezdődött légoltalmi építkezések Veszprémben. Július 30-án megnyitották a nyilvános óvóhelyeket, mintegy 650 ember számára a közel 20 000 lakosú városban. A legjelentősebb nyilvános óvóhelyek a következő helyeken voltak: Benedek-hegy alatt (220 főre), a Városháza pincéje (100 főre), Szt. Imre tér 9. sz. alatt (110 főre), Kossuth u. 24. sz. alatt (90 főre) stb. Felállították a segélyhelyeket (kereskedelmi iskola, városi szeretetház, Szt. Anna iskola) és a légoltalmi tűzoltóosztagokat (kereskedelmi iskola, turistaszálló, városi szeretetház). Augusztus 27-én dr. Hornyák Miklós polgármester, a város új légoltalmi vezetője és dr. Appoldy Mátyás rendőrfőtanácsos megszemlélték a város hatósági légoltalmi intézményeit és csapatait s megállapították: a város légoltalma mintaszerű. Szeptemberben elcsendesedett Veszprém megye légtere és csak október közepén jelentek meg újra az angol és amerikai bombázógépek kötelékei. Október 13-án, pénteken délelőtt fél tíztől délután két óráig egymást érő hullámokban vonultak el az amerikai bombázógép kötelékek Pápa felett. A déli órákban több gép visszafordult és bombázni kezdte a várost. (Árpád, Zápolya, Vasút utcák.) Több ház találatot kapott, melynek során 9 ember meghalt.

15 Ugyaneznap KolontárLőrinte pusztán egy amerikai „Mustang" vadászgépet lelőttek. Pilótája elpusztult. Október 14-én Veszprémtől Ny-ra lőtt le a tüzérség egy amerikai „Aira Cobra" vadászgépet. Pilótája, Leo Alston főhadnagy súlyos sérülésekkel ért ejtőernyőjével földet. Hetekkel később a veszprémi kórházban halt meg. A nyári zsidó deportálások (melyek a legtöbb emberben mélységes felháborodást okoztak) és az egyre fokozódó angolszász légitámadások következtében, augusztus végétől egyre gyakrabban találkozunk a lakosság háborúellenes hangulatának megnyilvánulásaival. Általában elszigetelt és jelentéktelen apróságok voltak ezek. Forradalmi munkásmozgalom a megyében ekkor még nem volt. Egyedül Pápán volt szervezett kommunista mozgalom, de ennek 15 fiatal résztvevőjét 1943 júliusában a rendőrség letartóztatta, majd Soroksárra a „defenzív osztályra" vitte őket. 1944 márciusában a sátoraljaújhelyi börtönben voltak, ahonnét október 15-e után Dachauba és Bergen-Belsenbe hurcolták őket. Mindössze heten szabadultak meg élve (Székely Klára, Szenes Iván, Csaba Ferenc, Ambrus György, Bartha László, Földes Gabriella, Földes Ilona). A többieket a Bergen-belseni táborban lőtték agyon az SS katonák (Libenau Jenő, Bodó Éva, Fehér Miklós, Bartha Miklós, Bachrach László, Révész István).

16 Annak ellenére, hogy pl. Várpalotán a keresők 58 %-a volt ipari munkás, Veszprémben 56% (kb. 5500 fő), szervezett forradalmi munkásmozgalom nem volt. Ennek oka az, hogy mind a várpalotai bánya, mind a veszprémi és környékbeli üzemek (Pét, Fűzfő, Peremarton, Ajka stb.) kivétel nélkül hadiüzem volt. Ennek következménye, hogy a fasiszta erőszakszervezetek sehol olyan szilárd „fegyelmet" nem tudtak teremteni, mint a megyében. így nem meglepő, hogy éppen Pápán találkozunk leginkább a háborúellenes hangulat nyomaival. A „Pápai Hírlap" augusztus 12-én felháborodottan ír arról, hogy egyesek rendszeresen szaggatják az „utóbbi időben megjelenő sok politikai és világnézeti plakátot, mely mind a nemzetvédelmet szolgálja!" Szeptember 9-én pedig arról ír, hogy gyalázkodó hangú és tekintélyromboló röpiratok láttak napvilágot Pápán. Veszprémben sajnos még ennyivel sem találkozunk. A klérus átal irányított és befolyásolt veszprémi polgárság ezeken a tragikus hetekben legfeljebb „engesztelő hetet" tartott, melynek során páter Gologi Lajos jezsuita atya megindító szent beszédeket mondott a Károly-templom előtt augusztus 23-tól 30-ig. Szeptember végétől a Magyarország délkeleti területeire benyomuló szovjet hadsereg légierejének repülőgépei a megye légterében elvonulva röpcédulákat dobtak le. Két érdekes dokumentum maradt fenn. Egyik a polgári lakosságnak, a másik a hajmáskéri katonai tábor magyar katonáinak szól. 1944. szeptember 28-ról keltezett az első röpcédula.

17 „Felhívás a herendi porcelángyár munkásaihoz! Munkástestvéreim! Bánhuber János szól hozzátok, a volt régi munkástestvéretek. Arra hívlak fel benneteket, ragadjatok meg minden eszközt és harcoljatok a német rabló fasiszták ellen, akik hazánkat megszállták és kirabolták, s kirabolják még most is, az utolsó napjaikban! Nyíljon már ki a szemetek! Akadályozzátok meg minden kiszállítást Németország felé! Ártsatok ott, ahol csak tudtok ! Ott a Bakony, kövessétek a hős partizánokat ! Vegyetek példát a finn, román, bolgár és a többi szabadságszerető népekről! 279