A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

Veszprém megye felszabadításának története (1944. DECEMBER 3. —1945. MÁRCIUS 30.) Ajánljuk e tanulmányt mindazoknak, akik ezeket a napokat átélték, de a részletekből nem láthatták az egészet. És ajánljuk azoknak, akik akkor még nem éltek, az egészet ismerik, de a részleteket nem. nál. Köszönettel tartozom még dr. Száva^Péter alezredesnek lektori munkájáért és azokért a tanácsokért, útbaigazításokért, melyek nélkül ez a munka nem készülhetett volna el. A Siótól a Rábáig és a Zaláig nem nagy a földrajzi távolság, alig 250 km. Békés körülmények között, gépkocsin elegendő négy óra a megtételére. A szovjet hadseregek csapatai ezt az utat négy hónap alatt tették meg, azokban a véres és nehéz csatákban, melyet a hadtörténelem a budapesti- és bécsi hadműveleteknek nevez. Ennek az időszaknak — amely a II. világháború egyik jelentős epizódja volt—, állít emléket a jelen tanulmány. Az események összefoglaló leírása már régi és sürgető feladata volt a történetírásnak. Évrőlévre nehezebb feladatokat állít ez a vállalkozó elé. A köztörténeti anyag összeállításánál komoly nehézségeket jelentett, hogy a Veszprém megyei levéltár ezen időszakra vonatkozó iratanyaga zömében elpusztult, éppen a háborús események következtében. Az események rekonstruálásának céljából más jellegű anyagot is felhasználtam, mint pl. az Országos Széchenyi Könyvtár hírlaptárának ugyancsak nagyon töredékes anyagát, a sok helytörténeti anyagot tartalmazó plébániai História Domusokat, anyakönyveket, és a számos értékes részletadatokat tartalmazó személyes közlést, visszaemlékezést. Itt kell köszönetet mondanom dr. Scherer Jánosnak, dr. Nagy Lászlónak, Hidegkuthy Károlynak, Kaptái Antalnak, Szepessy Gézának, Fábián Józsefnek, és még többeknek, akik értékes adataikat rendelkezésemre bocsátották. Köszönettel tartozom még tanítványaimnak, akik sok helytörténeti anyag összegyűjtésével segítették munkámat. A tanulmányban szereplő katonai események részletes leírására kevés könyvészeti anyag jelent meg eddig. Ez az első nagyobbszabású és összefoglalásra törekvő mű, amely túlnyomórészt eredeti és eddig ismeretlen szovjet és német levéltári anyag feldolgozásával készült. Itt kell köszönetet mondanom dr. Nagy Gábor ezredesnek, a budapesti Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Hadművészet-történeti tanszéke parancsnokának, akinek végtelen segítőkészsége tette lehetővé, hogy a szovjet d 9, gárda hadsereg hadinaplóját és a német „Dél"-hadseregcsoport hadinaplóját, okmányait feldolgozhassam. Tanácsaival, magasfokú katonai és hadászati ismereteivel mindenkor segítséget adott a bonyolult katonai és hadászati problémák megoldásáVESZPREM MEGYE A NEMET MEGSZÁLLÁSTÓL A FELSZABADÍTÓ HADMŰVELETEKIG TERJEDŐ IDŐSZAKBAN: (1944. március 19.—december 3.) 1944 március 19. Vasárnap. A napi középhőmérséklet plusz 6—8 fok között. Erősen felhős, szinte őszies idő. A kora reggeli órákban Veszprém megye Ny-i és DNy-i főútvonalain végtelen oszlopokban német gépesített katonai egységek vonultak K-i és ÉK-i irányokba. A német hadsereg csapatai hajnali 4 órakor lépték át a magyar állam határait és azóta akadály nélkül nyomultak előre a kijelölt tervek szerint. A bizonytalan helyzetre való tekintettel a csapatok a harcbiztosítási szabályok szerint vonultak a 8. és 74. számú műutakon. Az óvatosság azonban feleslegesnek bizonyult. A „Trojanisches Pferd" (Trójai ló) fedőnévvel jelzett akció a legnagyobb rendben bontakozott ki. Néhány órával később, az akció parancsnoka, Pfuhlstein vezérőrnagy megkönnyebbülten jelenthette a német véderő főparancsnokságának: „Wiederstand wurde nirgends geleistet." (Ellenállásba seholsem ütköztünk.) Azaz néhány helyen megkísérelték a látszatot megóvni, de ennél tovább sehol nem jutottak. így történt ez Veszprémben is, a Dunántúl egyik jelentős katonai centrumában. A Zágráb és Grác térsége felől előnyomuló négy német hadosztály betörésének híre hajnali 4 óra után nem sokkal jutott el a veszprémi állomásparancsnokságra, vitéz Markóczy János vezérőrnagyhoz. Markóczy — mivel sem a szombathelyi III. hadtest parancsnokság, sem a vezérkari főnökség semmiféle értelemben nem nyilatkozott — általános riadót rendelt el a parancsnoksága alá tartozó katonai egységeknél. Riadókészültségbe helyezték a veszprémi m. kir. „Szent László" honvéd laktanyában (mai rendőrség épülete) levő 7. könnyű hadosztály alárendeltségében levő 4. gyalogezred 3. zászlóalját. A közeljövőben forntra szállítandó 4/3, zászlóalj 3 lövész-, egy géppuskás- és egy aknavetős századból állott. Ugyancsak riadóztatták a Jutáson levő m. kir. Kinizsi Pál honvéd altisztképző és nevelő intézet csapatait is : a kb. 300 emberől álló törzsalosztályt, az itt levő egy gyalogos zászlóaljat és az ún. „Gyorsosztályt", amely egy gépkocsizó lövész-, egy lovas-, egy páncélos-, egy kerékpáros századból és egy motorkerékpáros szakaszból állott. Riadóztatták még a Hajmáskéren levő 150. nehéz-tüzér osztályt. (Egy tábori, egy tarackos, egy gépvontatású ágyús üteget és egy aknavetős üteget.) A riasztott katonai alakulatok a kora reggeli órákban a Veszprém felé vezető 8., 74. és 82. számú utakon hevenyészett útelzáró állásokat létesítettek. 275