A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

menet van. Elől megy Gyergyófalu, mert egykor ez a falu kezdte meg a búcsújárást. Ezeket követik a gyergyócsomafalviak, aztán jönnek a többi faluk rendben. Ezek vannak vagy hetvenen. A besorolás fontos, ezért még verekedni is szoktak. „Ez fogadott búcsú". Eredete a következő: a székelyek szemben állottak a tatárokkal, Csíksomlyónál ütköztek meg. A székelyek győztek és ennek emlékére járnak Csíksomlyóra búcsúra. A körmenetben egy felszentelendő pap viszi a „laboriumot". „Ez a nagy kikerülés", ez után „vecsernye" van, majd a szállásra mennek aludni. Vasárnap korán kelnek és kimennek a „Jézus hágójára". Itt a stációknál végig imádkozzák a megfelelő imát, míg kiérnek a kápolnához. Itt mindenki „búcsúágat" szakít. „Nyírfa". Vesznek ajándékot is. Utána lemennek a nagytemplomba, ahol ismét megáldoznak. Majd a szálláson megreggeliznek. „Úgy 11 óra felé elbúcsúznak a faluk keresztjei Mária szobrától". Aki új imakönyvet vett, azt odaérinti Mária szobrához. Megindulnak hazafelé. Estére érnek Karcfalvára. (Jövet minden templomot megkerültek a kereszttel!) Pünkösd másnapján Csíkszentdomokoson szent misét hallgatnak. Délben Marosfőn vannak, ott szednek ismét friss „búcsúágat"! „Délután 4 órára elérnek a „Mosdó patakig". Itt megmosakszanak és meguzsonnáznak. Idáig az alfalusi kereszt a vezérkereszt, ez most „elé engedi a csomafalvit". Amikor beérnek a határba, a falu népe eléjük megy. Megkerülik a templomot. Csomafalviak az alfalusiakat elkísérik az iskoláig, bemennek a templomba, imádkoznak, szentbeszédet hallgatnak, majd mindenki hazamegy. — Ambrus István, rk. szabó, 1923, Gyergyócsomafalva. 364. A nép azt tartja, hogy a „laboriumot" egy közvetlen felszentelés előtt álló kispap viszi a csíksomlyói búcsún. A valóság az, hogy a csíkszeredai gimnázium egyik diákja a „laborifer". Ezt a diákot választják. Követelmény az, hogy székelynek kell lennie, csíkinek és Mária-kongregánistának. A ,Labarium" méhkas alakú és nagyságú vas váz, ami aranyozott brokát selyemmel van bevonva. Egyik oldalán a Szentlélek jelképe, másikon egy kéz látható. Súlya kb. 30 kg, régebben még nehezebb volt. A „laborifer" ruhája égszínkék ministráns ruha. Két „szublaborifer" halad mellette, kiknek hasonló az öltözete. A „laborifer" soha nem adja ki kezéből a „laboriumot", inkább meghal. Ez történt 1932ben és korábban is. Mindkettő halála helyén van eltemetve. A „szublaboriferek" csak támogatják, legyezik a „laborifert". Körmenet után a barátok megvendégelik a „laborifert" és a „szublaborifereket". Ezt gondolja a nép pappászentelésnek. — Bird Gyula, rk. iparos, Brassó. 365. Csíksomlyóról nyírfa „búcsúágat" visznek haza. Ezt a szalonnára akasztják, hogy „ne legyen pondrós!" — Szilveszter Antal, rk. fm. 1923, Gyergyóalfalu. 366. Pünkösd harmadnapján Gyergyószárhegyre mennek ismét búcsúra a gyergyócsomafalviak. „Ez fogadott búcsú." — Ambrus István, rk. szabó, 1923, Gyergyócsomafalva. 367. A „pünkösdjárók" pünkösd reggelén járnak. Hétkilenc elemista kislány és egy 3—4 éves alkotja a csoportot. Fehér vagy piros ruhába vannak öltözve és kis koszorú van a fejükön. Van köztük egy „cucorkás", ez a legfiatalabb, van két „kosárhordó". Többet nem tud róluk az elbeszélő. — Büki János, rk. fm. 1915, Zalaudvard. 368. Pünkösd napján ebéd után 5 kislány, közülük négy elemista, egyik egy 3—4 éves febér ruhában, fejükön kis koszorúval járják a falut. Egy „piros cucás kendőt" a négy sarkánál fognak és alatta megy a legkisebb lányka, aki a „pünkösd királynéja". Együttesen verset mondanak, aminek azooban csak a végét tudja az elbeszélő : ,, Öregasszonyoknak Porhanyó pogácsát, öregembereknek Piros borovicskát, Hintsünk virágot az Isten fiának !" Ekkor a „kis királyné" pünkösdirózsa leveleket és szirmokat szór szét egy kosárkából, amit magával hozott. — Festő József, rk. 1923, Csorna, Sopron megye. 369. Pünkösdkor a templom „főggyit" sárral hintik be. — Tóth János, rk. fm. 1923, Zemplénagárd. 370. Semmit sem tud a „pünkösdjárásról", pedig csak 20 km-re lakik Csornától. — Gedui Pál, rk. fm. 1923, Kemenesszentpéter, Vas megye. 371. Mint az előző. — Lőrincz György, rk. fm. 1923, Babosdöbréte. 372. „Pünkösdjárás nem divat!" — Nagy Lajos, rk. fm. 1923, Nemesapáti. 373. Teklafalván svábok laktak, ahol az öregek még németül beszéltek, a fiatalok meg magyarul. 1937-ben élt még itt a „pünkösdi király" csökevénye. Pünkösd előtti este a legmódosabb legény házánál gyűltek össze a legények, ahol éjfélig beszélgettek, iddogáltak, énekeltek. Éjfélkor zabolták a lovakat, majd 2 órakor nyergelni kezdtek. Nyereg ugyan egy sem volt a faluban, a „nyergelés" azt jelentette, hogy a lovakra pokrócokat tettek. A leányok virággal díszítették kedveseik lovát. A legények a mezőre lovagoltak, ahol a szomszéd faluk legényei is gyülekeztek. A mezőn körbe lovagoltak és lovaglás közben ingerkedtek egymással. Ez egész addig tartott, míg valaki meg nem unta és vágtatni nem kezdett. Erre a többi legény is vágtatni kezdett és versengeni kezdtek egymással. Ennek a versenynek győztese nem is volt. Este bál volt a faluban. •— Falkenheim László, rk. iparos, 1923, Teklafalu. 374. Pünkösdkor a közelben legelő csordát haza szokták hajtani a faluba. Pünkösd első napján minden gazda egyegy kalácsot ad a pásztornak, másodnapján, mikor újból kihajtják az állatokat a legelrőe, egy-egy kenyeret kap a pásztor. A „messzibb helyen lévő állatokat" nem hajtják pünkösdkor haza, az ilyen állatokat őrző pásztornak fel szokták vinni a havasra a „pünkösdi kalácsot". — Sandi Tibor, rk. fm. 1923, Futásfalva, Háromszék m. ÚRNAP 375. „Ha űrnapján dolgoznak, elveri a jég a termést!" — Veress Miklós, unitárius, fm. 1923, Vargyas, Udvarhely m. 376. Az úrnapi sátor virágjából visznek haza. Ezt azonban nem szabad a lakásba bevinni, mert „sok hangyatúrás lesz és mindent megesznek a hangyák! Ezt tapasztaltam is!" — Nagy László, rk. fm. 1923, Galambok, Zala m. 377. A nép az úrnapi körmenet után visz haza az úrnapi sátrak növényzetéből. A hazavitt növényeket ugyanarra használják, mint a szentelt barkát. — Csizmadia Ferenc, rk. tanító, Nagykanizsa. 378. Űrnapján nyírfából készítik a sátrakat. Ezekből visznek haza a körmenet után. Elles után, különböző gyógyfüvekkel együtt a tehénnek adnak ebből. Hogy a gyógyfüvek mik, azt az elbeszélő nem tudja. — Szuhodi Miklós, rk. fm. 1923, Vivitány, Zemplén m. 379. Mielőtt a „kis állatokat leeresztik, az úrnapi sátorból vitt virággal és zöld ággal megfüstölik őket." A kis kacsát, libát, csirkét szitára teszik és a szita alá tett rossz lábasba helyezett parázsra dobják az úrnapi virágot, ágat. „Az ez, mint az embernek a keresztelés!" — Horváth József, rk. fm. 1910, Karmacs, Veszprém m. MÁJUS 4. FLÓRIÁN NAPJA 380. Flórián napja Zalaegerszeg „fogadott ünnepe". Az ünnep eredete az elbeszélő szerint a következő : Az egerszegi ácsoknak nem volt egyszer munkája. A mai nagytemplom helyén fa templom állott akkor. Az egyik ács parazsat vitt fel a templomtoronyba és betette egy galambfészekbe. Olyan tűz keletkezett, hogy a fél Egerszeg leégett. Az ács tette egyébként nem tudódott ki, csak a halálos ágyán vallotta be bűnét. A Szent Flórián szobrot a tűzvész emlékére emelték és azóta minden évben megülik Szent Flórián napját. — Ekler Károly, rk. fm. 1923, Zalaegerszeg. 381. „Szent Flórián napján nem szabad kenyeret sütni!" — Dénes Ferenc, rk. fm. 1923, Erdőszentgyörgy, Zala m. 260