A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Talpassy Tibor–Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre a pákövei törpebérlő. – A pálkövei Bajcsy Zsilinszky-bérlet története

tásból visszamaradt törmelék anyagból s ezt tetszés szerinti vastagságban lehet beteríteni idetalicskázott földréteggel. Ismételten hangoztatta, hogy a területet lényegileg ingyen lehet megkapni, ahhoz pedig elég fiatalok vagyunk, hogy a munkától ne riadjunk vissza. „Itt az ideje, bizonyságot tehettek, hogy bennetek is van annyi vitalitás, mint egy minden hatalomnak aláfekvő adótisztben vagy számvizsgálóban, — próbált lelkesedést önteni belénk. — Ezen a zsebkendőnyi félszigeten megcsináljuk a magunk kis Magyarországát, legalább itt az otthon illúziójában élhetünk." ígértük, hogy fontolóra vesszük szavait, lényegileg azonban dr. Tóth Endrének helyeseltünk, aki visszatérőben Füredre, a vonatban romantikus elképzelésnek nevezte Zsilinszky ötletét, amit nekünk, realistáknak csendes mosollyal kell elutasítanunk. Évek múltán, amikor meggyőződtem, milyen takaros kis telepet létesítettek itt a Zsilinszky által rettegett elemek, — tisztelet a kivételnek, — be kellett látnom, hogy mi voltunk az együgyűek és ő, a romantikus a realista. Van Bajcsy-Zsilinszky Endre életének egy soha, senki által nem bolygatott titka, amiről itt kell említést tennem. A tátongó gödröktől éktelenkedő területről úgy távoztunk, hogy kicsit elkanyarodtunk Révfülöp felé a cser-erdő irányába. Közvetlen Zsilinszky parton elnyúló apró földnyelve fölött, egy két részre tagozott, nyílt fennsíkon találtuk magunkat. Mintegy 800 négyszögölnyi lehetett ez a terület, kökény, galagonya, csipkerózsa bokrok borították, egyébként azonban felsebzetlen volt, a kőbányászat nem érintette. Doyenünk Rékey Ödön feltette a kérdést Zsilinszkynek, ezt a területet miért nem ajánlja megvételre hiszen itt csak a bokorirtással kellene megküzdeni az esetleges telepesnek. Zsilinszky arca számunkra érthetetlenül elfelhősödött. Válasza szerint a terület nem tartozott a parcellázandó objektumhoz, egy kővágóörsi özvegyasszony, bizonyos Baloghné tulajdona volt s tudtával már valaki alkudott a fennsíkra. Elkomorodását azzal magyaráztam, hogy elutasító tendenciát lát az érdeklődésben, azt, hogy a valóban megszerezhető területrész iránt nem érdeklődünk kellőleg és terve nem való228 1. Bajcsy-Zsilinszky Endre nádfedeles pálkövei háza. 1. Endre Bajcsy-Zsilinszky's rohrüberdachtes Wohnhaus in Páikövé. 1. La maison au toit de chaume d'Endre Bajcsy-Zsilinszky à Pálköve. 1. Палкёвейский дом с камышевой крышей, принадлежавший Эндре Байчи-Жилинскому. sulhat meg. Arcszínváltozásának azonban sokkal konkrétabb oka volt. A telekre tudniillik gróf Széchenyi Alexandra alkudott, Sopronhorpács arisztokrata birtokoslánya, aki kifejezetten azért akarta megszerezni a kis birtoktestet, hogy Bajcsy-Zsilinszky szomszédjává válhasson. Rövidesen meg is történt a birtokvásárlás s azután a grófnő nyarainak nagyrészét ezen az elvadult, soha meg nem tisztított telken töltötte az általa építtetett házban. A grófnő és Zsilinszky ismeretségének kezdetét nem ismerem, de volt az Előőrsnek egy Kerecsényi Imre nevű altisztféléje, aki egyúttal bizalmas szolgálatokat végzett Zsilinszkynek is s szinte minden dolgáról tudott. Ő beszélte el nekem, milyen „oktalanul" viselkedett egykori gazdája a pénzes grófnő irányában. Kerecsényi szerint a fiatal arisztokrata lány teljesen belebolondult a markáns, kemény kiállású férfiba és mindent megpróbált, hogy felületen mozgó ismeretségüket közelebbi kapcsolattá fejlessze. Kerecsényi több telefonüzenetet vett át, leveleket közvetített, meghagyásokat teljesített, távbeszélgetéseknek volt fültanúja s ezek tudatában határozottan állította, hogy Zsilinszky nagyobb rugalmassága esetén a grófnő még anyagi áldozatra is hajlandó lett volna az Előőrsért, amely a titkos támogató, Vass József halála után mindig az elmerülés veszélyével küzdött. Zsilinszky azonban minden kísértést elhárított a grófnő pálkövei telekvásárlása után is. Érintkezett vele, de csak tisztes távolságból. Egyrészt azért, mert félt, hogy földosztó programjának komolyságát veszélyeztetné hívei szemében egy ilyen kapcsolat, másrészt érzelmileg is régen el volt már kötelezve későbbi felesége, akkori titkárnője irányában. Visszatérve a parcellázás kérdésére, le kell szegeznem, hogy Zsilinszky akkori csendes visszahúzódásunkat mindig cserbenhagyásnak tekintette. Erről meggyőződhettem egyszer később, már a háború alatt, amikor együtt úsztunk ki öbléből a Rendes felé eső irányba, a nádkiszögel lés csücskéig. Akkor már Zsilinszky telkéhez simulóan működött a község strandja, a benépesült Pálköve villatulajdonosai és a Rendesen nyaralók napozgattak, fürdőztek itt. A nádcsücsök végénél tempózgatva megismertük három pálkövei villatulajdonos hangját. A háború esélyeit taglalták és teljesen megegyeztek a német győzelemben, az új, nemzetiszocialista Európa állításában. Zsilinszky közismerten szangvinikus ember volt, a düh teljesen elöntötte s semmivel sem törődve átkiabált a vízen, lehazaárulózva a három díszpintyet. A megtámadottak elnémultak, s karcsapásaikból meg lehetett állapítani, hogy hanyatt homlok menekülnek a a part felé. Bajcsy-Zsilinszkyt az eredmény korántsem elégítette ki. Szidta a német-bérenc bandát, acsarkodott, napja el volt rontva. Végül nem állhatta meg, hogy alaposan rám ne pirítson. „Látod, ez is miattatok van. Hagytátok, hogy ez a gerinctelen, behódolós csürhe