A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Müller Ferenc: A magyar tanácsköztársaság sümegi eseményei

A Magyar Tanácsköztársaság sümegi eseményei 1. SÜMEGI KORKÉP A századfordulón Sümeg előkelő helyet foglalt el a kör­nyező települések között. Zala vármegye viszonylatában is jelentős helynek számított. Bár mezővárosi rangját már el­vesztette (1909), a „város" név a lakók ajkán továbbra is megmaradt. 1900-ban 5431 lakója volt. A századforduló után a Tanácsköztársaság létrejöttéig nem sokat fejlődött. A keresők megoszlásából következtetni lehet a község jel­legére. A 2240 keresőre 3191 eltartott jutott. A mezőgazda­ságban 761, az iparban 715, a kereskedelemben 91 fő dolgo­zott. 130 napszámos, 230 házicseléd, 105 szabadfoglalkozású élt a községben. Tehát mint az adatokból láthatjuk, a lakos­ság több mint 50%-a nem a mezőgazdaságban kereste a kenyerét. Sümegen annyi volt az iparos, hogy ma szinte hi­hetetlennek tűnik. Egy-két szélsőséges adat az érdekesség kedvéért: 113 cipész iparos, 72 fazekas, 31 kőműves, 61 fő szálloda és vendéglátóiparban dolgozó iparosa volt a köz­ségnek. 1 Ipari üzemei is viszonylag jelentősek. Az Eitner-féle bőr­gyárnak 1911-ben 120 munkása volt. A bőrgyár különösen az egész kontinensen híres ványolt csizma- és talp exportálá­sával vált országosan elismertté. Nagymennyiségű feldolgo­zott árut és félkészterméket szállított Ausztriába és Csehor­szágba. Kiállításokon: Londonban, Párizsban és Berlinben aranyérmekkel tüntették ki áruit. 2 1912-ben építették a mészgyárat. Addig bugakemencék­ben égették a mészkövet. A városi téglagyár még működött 1912-ben, de már ekkor is korszerűtlen volt. Fával fűtötték, ami igen költségessé tette a termelést. Nem vehette fel a kor­szerű üzemekkel a versenyt. 3 Sümegnek kőbányája és gőz­malma is volt. 4 A község központjában városias jellegű emeletes épületek sorakoztak. Feljebb, a vár felé a módos polgárok kúriái. Volt a községnek kávéháza, fölötte az emeleten a Polgári Önképzőkör helyiségeit látogathatták a kör tagjai. A Kis­faludy Sándor Casino szolgált a mindennapi események meg­beszélésére, szórakozásra, ahol számos kül- és belföldi lap állt a casino tagság rendelkezésére. Az önképzőkör mellett az Állami Reáliskola épülete állt. Hetente megjelent a Horváth Gábor nyomdájában készült „Sümeg és Vidéke". Az „Apol­ló" mozgó-képszínház csütörtökön és vasárnap hívogatta a fiatal mozipártoló közönséegt. A Darnay Kálmán által alapított sümegi Állami Darnay Múzeum Dunántúl viszonylatában a harmadik, Veszprém megyében az első volt. 5 A községben már ott állt a Rama­setter Vince hagyatékából épített közkórház. A püspöki rezidencia, a park, a püspöki kert, az uradalom tiszttartóival volt az a sérthetetlen hatalom, amely nyomasz­tóan nehezedett a kis városkára. Sok vita és per folyt a vá­ros és a püspökség között hosszú évtizedeken keresztül. A község legfájóbb problémáját, a vízellátást, a jó vizet Sümeg pártfogói soha nem tudták kiharcolni a magasabb fórumokon. Az 1905-ös években pedig Sümegnek egyszerre három képviselője volt a parlemtneben. (A község szülöttei voltak: Vázsonyi Vilmos, Eitner Zsigmond, Sümegi Vil­mos.) 6 Lóczy Lajos, a neves tudós-tanár 1911-ben hiába ter­jesztette be a kormányhoz javaslatait Sümeg vízellátásával kapcsolatban, válaszra sem méltatták. A járványos betegsé­gek a fertőzött víz miatt sűrűn felléptek. 7 Mezítlábas parasztok, szamaras fogatok tartoztak még hozzá a sümegi képhez. 1911-ben 71 szamarat tartottak nyil­ván. 8 (Talán innen ered az a szólás, hogy „ordít, mint a sü­megi szamár".) 9 A sümegi polgárság patrióta szemléletű volt. Büszkék vol­tak eredményeikre, többet akartak. Nem rajtuk múlott a község egyhelyben topogása. Az ipari munkásság felnövekvő száma magában hordta a társadalmi fejlődés csíráját is, ami hamarosan megmutatkozott a Tanácsköztársaság sümegi eseményeiben. 2. ŐSZIRÓZSÁS FORRADALOM SÜMEGEN Az 1918-as polgári forradalom híre november 2-án jutott el Sümegre. Délelőtt a község képviselőtestülete a városhá­zán gyűlést tartott, ahol megjelent Eitner Zsigmond ország­gyűlési képviselő is. A képviselőtestület előtt ismertette az ország helyzetét, a napokban lezajlott eseményeket. A lesze­relt katonák közül többen részt vettek a nyilvánossá „ved­lett" tanácsülésen, ahol követelték az elöljáróság lemondá­sát. Eitner Zsigmond felismerte a helyzetet és a régi vezető­ség átmentése érdekében javasolta, hogy a képviselő testület üdvözölje a nemzeti tanácsot. Az elöljáróság lemondott. Azon a napon délután már meg is alakult a helybeli nem­zeti tanács. Elnöke Eitner Zsigmond lett. Alelnök Csonka Antal, Végh József dr. és a szolgálatban levő főszolgabíró, Szilágyi Dezső. A polgárőrség vezetője Szűcs Zsigmond lett. 10 A helyi nemzeti tanács vezetői a községben uralkodott iz­gatott hangulat miatt teljesen passzív magatartást tanúsítot­tak. November 2-án a községben elhelyezett tüzérkatonaság is szedte a sátorfáját. A tüzérkatonaság biztatására a község lakossága két órán keresztül fosztogatta a katonai raktárát. A közrend felbomlása a gyermekekre is hatott. A leányosz­tály három tanulója az iskola szekrényét feltörte és a tanító bevallása szerint mintegy 70 korona értékű iskolaszert tulaj­donított el. Elvitték a tanítónő kézimunka gyűjteményét is. 11 A lemondott községi bíró távozása után a helyettes bíró látta el a bírói teendőket. A lemondott elöljáróság az ügyek vitelében március 23-ig megmaradt. A polgári demokratikus forradalmat a község lakossága nagy örömmel fogadta. Éles Károly iskola igazgató novem­ber 18-án ünnepséget hívott egybe az elemi iskolában és mél­tatta a történelmi események jelentőségét. „A magyar nem­zet az október 30—31-i forradalomban elszakadt Ausztriá­tól és evvel az Ausztriával folytatott százados küzdelmek, a nemzet véráldozatainak sorozata végre megszűnt. Minden igaz magyar vágya valóra vált, de vele megszűnt a Habsburg­ház uralma is, annyi vérnek, annyi könnynek kútforrása, s a Magyar Népköztársaság megalakult". 12 November 25-én Éles Károly igazgatónál szolgálatra je­lentkezett Kelemen Dezső tanító. Péterréve nagyközségben a forradalom kitörésekor Kelemen tanácselnök lett, s addig vezette a község közigazgatási ügyeit, amíg a szerb csapatok be nem vonultak. November 1-én tartalékos főhadnaggyá léptették elő, erről azonban csak később értesült. Tanítói ál­lást Sümegen csak 1919. január 2-i hatállyal kapott. Az egy­hónapos állásnélküliség alatt volt ideje tájékozódni a község­215

Next

/
Oldalképek
Tartalom