A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Berta István: Egy mesterember életútja. Budai József pápai ácsmester emlékkönyve

2. Hadihíd és lőállások rajzai az emlékkönyvben (Erdély, 1915.). 2. Skizzen in den Aufzeichnungen von einer kriegsmässigen Behelfsbrücke sowie von Schützenstellungen (Siebenbürgen, 1915.)2. Esquisses d'un pont de guerre et de positions de tir dans les mémoires (Transylvanie, 1915.). 2. Рисунок военного моста и окопов из книги мемуаров (Трансильвания, 1915). Erdélyi dolgom elég jónak lett volna modható, ha par/ancsnokom/ Kovács Gyula zászlósnak betegségem miatt nem lettem volna céltáblája. Ezen emberforma minden alkalmat felhasznált kínzásomra. Amikor embertelen voltáról meggyőződtem, minden alkalommal fölébe is kerültem, és ezután csak neveltem dühét. 1916 febr. 18. délu/tán/ 6ó. 30 perckor indult unk a frontra. Piski, Arad, Békéscsaba, reggel 7 ó/rakor/ Nyíregyházán reggeliztünk, 20.-án Ungváron ebédeltünk 8.3 /o/-kor Fenyvesvölgyben vacsoráztunk, és itt búcsút vettünk szűkebb értelemben vett hazánktól. II./21-én 4.45 p/erc/ Siankán reggeliztünk. Ezen éjjel kisegítő mozdonyunk beszaladt egy kocsiba, de emberben kár nem esett. 11 órakor indultunk tovább Turkáról Jenicán /keresztül/ Samborban 8 ó/ra/ 3 p/erckor/ vacsoráztunk. II./22 reggel 5.10 ó/rakor/ Lembergbe érkeztünk és reggeliztünk. 10 ó/rakor/ Krasznikba érkeztünk és kenyeret vételeztünk. Du. 4 órakor érkeztünk Brodiba, ebédeltünk és indultunk gyalog .felszerelve tovább, 8.45 ó/rakor/ érkeztünk Kunyuska közs/égbe/ és lepihentünk. II./23./án/ 6 ó/ra/ 40 p/erckor/ tovább mentünk. Stri városon keresztül Premilanban lepihentünk. II./24./én/ 5 órakor indultunk és 7 órakor érkeztünk Radomirba. 25.-én 1/2 8 órakor indultunk és délu/tán/ 3 ó/rakor/ érkeztünk Batyinba, mint tartalék itt maradtunk. Marc. 14-én Palepa nevű községbe mentünk, 24-én 200 m/éter/ h/hosszú/ 10 m/éter/ széles vasúti raktár építésébe kezdtünk. Marc. 25-én reggel 4 ó/rakor/ ébresztő. Batyinba mentünk és innét Kai-Malin község mellett a rajvonalba érkeztünk márc. 26-án. (1—5 old.) Életviszonyaink Ezen a vonalon, amennyire a hadihelyzet engedte tűrhető volt, az életmód. Étkezés reggel 6—7 órakor rumos feketekávé, délben leves, főzelék elég hússal, 1/2 liter bor, este kávé, vagy leves és fél konzerv. Ruházat mindig kielégítő, naponta fél komisz-kenyér. A szolgálat terhes ugyan, de emberileg elviselhető. Végül még itt megemlékezem Istvánfi alezredes ezredparancsnokunkról, ki itt nekünk nemcsak felettesünk, de gondviselő atyánk volt, ő nála sem a tisztek, altisztek embertelenül nem bánhattak a legénységgel, és sem a húst, sem a bort el nem semmizhették, mint a húszasoknál létem alatt Telepócnál. (6 old.) Ezen tavasszal megértem a fronton az emberi testvériség igazi jelenetét. Húsvéti ünnepeket vártuk, azon közös óhajjal, azon Isten ember, kiről a hitrege beszél, bár mindannyiunkat megváltana szenvedéseinktől. Parancsba jött nagyszombaton, ha nem lesz orosz részről semmi különös, a legénység minden szolg/álat/ alól mentes, csak a legszükségesebb őrszemek lesznek felállítva. Gyönyörű pompával jött meg húsvét, szép száraz meleg idővel, ami a szer/encsétlen/, megkínzott, baromi sorsba juttatott emberiségnek leginkább megfelelt. Ébresztő után futnak be osztályos társaink lelkendezve; fiúk! siessetek! keljetek! itt van a béke! Az oroszok mind fent vannak a födözék tetőkön fehér zászlókkal és kendőkkel fellobogózva. Kisiettünk és meggyőződtünk az utóbbi állításuk igaz voltáról. Reggelizés után tódult a legénység az akadályokhoz. Megható volt az orosz legénység és tisztek viselkedése. Mindannyian ajándékokkal jöttek (kalács, cukor, fehér-kenyér, hús), kinek mi legkedvesebb volt azt hozta hozzánk. Mi is elvittük nekik a magunk nincstelenségét. Az oroszok testvéri csók és ölelgetések mellett biztosítottak bennünket, hogy nem ellenségek ők, hanem szánalmas áldozatok, mint mi, kiket néhány ember hatalmi érdeke, egy osztálynak telhetetlen gazdagodási vágya, a barmokhoz sem méltó sorsba juttatott. A haza szent nevét vették ajkukra, és álcázták igazi törekvésüket. Húsvét napján és másnapján, mint búcsújáró helyre jöttek az oroszok, megegyezett azon véleményünk, hogy nem fogunk egymás ellen törni, amíg mi itt leszünk. Húsvét másnapján este 8 órakor 3 vakra töltött ágyú dörej jelezte, az embernek mintegy véribe kergette, hogy vége mindennek, ki-ki menjen táborába. Akiket az oroszok közül másnap még nálunk találtak, azonnal mint foglyot hátra vitték a hadosztályhoz. A szép húsvétnap után sokan zokogva kérdeztük egymástól, mikor tudjuk lerázni magunkról igazi ellenségeinket, rabszolgatartóinkat? Húsvét után 3 hétre előttünk levő oroszokat felcserélték Doni kozákok és cári Gárdistákkal, amiről távozásuk előtt értesítettek bennünket. Azonnal megváltozott a fronti helyzet, állandóan előőrsi összetűzések és éjjeli tűzharcok voltak, melyeket rendesen orosz részről provokáltak. De végre ők is megelégelték, és nyugodtabban kezdtek viselkedni. (7—8 old.) Június 3.-án kezemben a szab/adságos/ levéllel (este kaptam meg), másnap indulhatok kis vonattal hazafelé. A mondott napon pünkösd lévén a mi századunk ugyancsak ki-tett magáért. Déle/lőtt/ dolgoztunk, délután szabadok voltunk. Kitűnő ebéd várt bennünket és 1 1. bor fejenként. Századosunk közibénk jött, és mikor meggyőződött, hogy meg vagyunk elégedve, parancsot adott a raktárnoknak, hogy az utászoknak annyi bort, rumot, cukrot adjon, amennyit kérnek. Egész nap mulattunk víg nótaszóval, emelgettük poharunk hiányában a flaskánkat. Este 9 óra után, amikor ketten már megkaptuk a sz/abadságos/ levelet, határt nem ismerő jó kedvünkben már a teát csaknem tiszta rumból ittuk. Természetes mindannyian eláztunk, de nem kellett félni, hogy találunk haza, mert ki hol ült, vagy állt, ott mindjárt a dús fűbe leheveredett és elaludott. Jún. 5.-én hajnali két órakor egymás-után leadott 3 ágyúlövés ébresztett fel némelyikönket. Megint kaptak muszkáék a franciáktól néhány mogyorót, kölcsön, s tovább aludtunk. 203