A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sándor Pál: Adatok a parasztbirtok börténeti-statisztikai vizsgálatához Veszprém megyében

ahány a perek zajlása idején volt.

123 Sőt, az 1861 körüli felmérésekben igen gyakran még kevesebb számú úrbéres zsellér családfőt számláltunk az egyes községekben, mint amenynyit a periratok dokumentumai az úrbérrendezés idejére visszautalóan feltüntettek.

124 Bár ezt az irányzatot nem tekinthetjük kizárólagosnak, valószínű, hogy az úrbéres zsellérek számának redukciója mögött ugyanaz a birtokpolitikai tendencia érvényesült, mint amelyet már a volt telkesek vizsgálata során is megfigyelhettünk : az egykori úrbéres jogviszony körének földesúri szűkítése. Ezért az is valószínű, hogy az úrbéres házas zsellérek számszerű képének az alábbiakban vizsgálandó alakulását ez a tendencia is befolyásolta. 2. AZ ÚRBÉRES HÁZAS ZSELLÉREK SZÁMA ÉS -ARÁNYA A konkrét vizsgálatok kiindulópontja a házas zsellérek községenkénti számának és az összes családfőkhöz viszonyított számarányának megállapítása. Előre kell azonban bocsátanunk, hogy a számszerű kép reális értékelése során — a már fentebb jelzett tényező mellett — figyelembe kell vennünk azt a körülményt is, hogy az 1/8-nál alacsonyabb névleges értékű telektulajdonnal bíró családfőket az „1861 körül" készült és már bemutatott hivatalos felmérésben nem a zsellérek, hanem a 4 holdon aluli volt telkesek között sorolták fel. Igaz ugyan, hogy a statisztika csupán az „1/4 telken aluli" hivatalos formulát használta, de más forrásokból megállapítottuk, hogy ebbe a — sajnos elég lazán meghatározott — nagyságcsoportba beosztották az 1/16 telkes családfőket is, akiknek helye — a hivatalos kimutatás módszere alapján — tulajdonképpen a zsellérek között lett volna.

125 Bizonyos tehát, hogy az úrbéres házasok számának redukálására irányuló és részben érvényesített földesúri akarat, valamint az 1/8 telektulajdonnál kisebb telekrészeket bíró családfőknek a telkesek közé való sorolása egyaránt az úrbéres házas zsellérek tényleges számának redukált mennyiségét tükrözi vissza a statisztikában. A valóságos állapotokat ilyenképpen torzul mutató statisztika azonban nem okoz túlságosan nagy nehézséget, mivel fő célkitűzésünk amúgy is a birtokterjedelem felmérésére irányul. Ha pedig ez valóban lehetséges, úgy a családfők e hányadának következetlen besorolásától lényegében eltekinthetünk. A tájcsoportokra bontott községenkénti részletes adatokat a XI. számú táblázat tartalmazza. A táblázat adatainak végeredményeként tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a vizsgálat tárgyává tett 93 helységben 3,421 úrbéres házas zsellért számolhattunk össze, akiknek számaránya a 6606 egykori telkes családfő számához képest 51,78%, illetve a megszámlált 10,027 egykori úrbéres népességhez képest 34,12% volt. Vagyis a megvizsgált helységekben az egykori úrbéres népességnek (a hazátlan lakókat nem számítva) minimum valamivel több mint 1/3-a úrbéres házas zsellér volt. Az eredmények azonban tájcsoportonként jellegzetes eltérést mutatnak. A H. tájcsoport falvaiban — tehát ott, ahol a volt féltelkesek viszonylagos túlsúlyát állapítottuk meg — a házasok számaránya a megszámlált összes családfők százalékában 41,33%, az S. tájcsoport falvaiban viszont — ahol a volt negyed telkesek viszonylagos túlsúlyát mértük meg — ez az arány csak 28,18%. Úgy látszik tehát, hogy az erdőshegyes bakonyi falvakban az úrbéres házas zsellérek számának viszonylag nagyobb hányada koncentrálódott, mint a sík vidék falvaiban. Az előbbi tájcsoport falvai közül — Bakonybél úrbéres zsellérközséget nem is számítva — Bársonyos, Csesznek, Varsány, Vörösberény, Bakonykoppány, Bakony-(Magyar-)Szentlászlóú, Sur, Tés és Zirc helységekben a házasok számaránya a megszámolt összes családfők számához képest az 50—60%-on is felül volt. A fő kérdés azonban mégis az, hogy milyen birtoklás rejtőzött a zsellér (feudális eredetű) kategóriája mögött ? 3. AZ ÚRBÉRES HÁZASOK BIRTOKLÁSA Forrásfeltételeinkhez igazodva megpróbáljuk érzékeltetni a házasok birtoklását. E célból azokat önként adódóan két csoportra osztjuk. Az első csoportba azokat a házasokat soroljuk, akiknek csupán úrbéres illetményföldjük (illetve csak belsőségük) volt. 17 ilyen községre vonatkozólag sikerült a felméréseket elvégeznünk, de ezeket is csak globálisan és nem családfőnkénti bontásban. (Lásd a XII. táblázatot.) Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy az ebbe a csoportba tartozó Szentistván helységből részletes, családfőnkénti adatokkal is rendelkezünk, úgy járunk el, hogy a családfőkre eső átlagholdak szóródását — tehát a differenciálódás családfők szerinti képét — a szentistváni adatokkal reprezentáljuk. XII. SZÁMÚ TÁBLÁZAT Sorszám Helység neve Az egy úrbéres házas családfőre eső illetményföld átlagos terjedelme 1200 négyszögöles holdban 1 Bakonyszentkirály 0,439 2. Bakony-Gecse 0,310 3. Bakony-Gyirót 0,336 4. Jásd 0,178 5. Kádárta 0,233 6. Kup 0,457 7. Oszlop 0,224 8. Padrag 0,270 9. Rátót 0,323 10. Szápár 0,170 11. Szentistván 0,161 12. Szűcs 0,203 13. Vörösberény 0,624 14. Berhida 0,438 15. Vilonya 0,165 16. Marcaltő 0,318 17. Nyárád 0,326 A családfőkre eső illetményföldek átlagos terjedelme minden esetben és szükségképpen igen alacsony s jelzi, hogy az úrbéres házasoknak ez a csoportja családfőnként csupán néhány száz négyszögöles belsőséget mondhatott magáénak. Ezt támasztják alá Szentistván helységre vonatkozó konkrét adataink is. Ebben a helységben a belsőség egy családfőre eső minimális terjedelme pontosan 60 négyszögöl, maximális terjedelme 624 négyszögöl volt. Az úrbéres belsőségek családfőnkénti szóródása tehát lényegében nem változtat azon a tényen, hogy a házasoknak ez a csoportja csupán nyomorparcellán tengődő agrárproletár egzisztencia volt. 169