A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)
Sándor Pál: Adatok a parasztbirtok börténeti-statisztikai vizsgálatához Veszprém megyében
földbirtok szerinti rétegeződésének képét országos szinten aligha fogjuk tudni valaha is rekonstruálni. 30 Hiszen nemcsak számos módszertani kérdés vár még megoldásra, ami önmagában sem lebecsülendő feladat, de a fő nehézséget az idevágó forrásanyag hiányos volta okozza. Az természetesen — már a kutatások mai színvonalán is — kiderült, hogy előre jutni azért mégis lehet, csak nem az országos szintű összefoglalás igényével, hanem az időben is körülhatárolt kis területegységek feltérképezésének útjáról elindulva. Hogy meddig juthatunk el ezen az úton, azt csak a módszeres kutatások eredményei fogják eldönteni. S ha igy az eredmények országos szintű összegezhetőségének abszolút igényéről bizonyára le kell is mondanunk, valamelyest kárpótolhatnak bennünket azok a részeredmények, amelyek folyamatos feltárása a biztosíték, hogy a paraszti birtokviszonyok térképéről eltűnjenek az eddigi fehér foltok. Bizonyos — ha nem is teljes — összegezésre ez a munka is alkalmat ad majd. Csakhogy e szerényebb, de megvalósítható cél eléréséig is számos forrásfeltáró és módszertani problémát kell megoldanunk. Ezek közül néhánnyal már foglalkoztunk korábbi tanulmányainkban, 31 miért is ismételt leírásuktól eltekintünk. Jelenleg e problémakomplexumból azt a kérdést ragadjuk ki, amelynek megoldásától további vizsgálataink közvetlenül függenek. Nevezetesen: melyik forrás tájékoztat bennünket — mégpedig eddig ismertetett felvételeink időszakából — a volt telkes és zsellér családfők számáról, a volt telkes gazdák telekföldjeinek nagyságkategóriái szerint. Eddigi tapasztalataink szerint ugyanis a családfőkig hatoló vizsgálatok esetén a legfőbb nehézséget mindig a családfők számának forrásfeltárása jelentette. 1849 után, mint ismeretes, nem rendelkezünk olyan generális forrással, amely a volt jobbágy-zsellérlakosság számát a társadalmi-jogi kategóriák és ugyanakkor a telkek névleges értékei szerint is lajstromozná. 32 Az a kútfő, amely alapul szolgálhatna a birtokterjedelem felmérésére (a kataszteri felvételek), nem vagy csak igen ritka esetben alkalmas a birtokosok társadalmi-jogi (úrbéres, szerződéses, jobbágy-zsellér, feudális vagy polgári eredetű birtokos stb.) differenciálására és kétséget kizáró azonosítására. Azok a kútfők viszont, amelyek a volt úrbéres népesVonjuk le a számadatok nyújtotta tanulságokat. 1. 6606 volt telkes családfő 38 rétegeződésének adatait megvizsgálva arra az eredményre jutunk, hogy a 93 helységben az összes családfők 40,34%-a 1/4 és 36,85 %-a 1/2 telkes gazda volt. Ha ehhez még hozzávesszük a kevés számú 5/8 és 3/8 telkesek számát (számarányuk együttesen 1,63%), úgy az ezekbe a nagyságcsoportokba eső telkesek számaránya összesen 78,82%. Jellegzetes eredmény, amely kétségtelenül megoldja korábbi feltevéseink dilemmáját: a lehetséges két szélső variáció közül, úgy látszik, az első volt a reális. Veszprém megyében a telkek nagyságtípusai közül a 1/2 s még inkább a 1/4 telkek a leggyakrabban előforduló nagyságtípusok, sőt egyedül ez utóbbinak is viszonylagos túlsúlya mérhető meg a megyében. séget lajstromozzák (pl. a közel egykorú dikális összeírások), amellett, hogy a nem úrbéres népességet a felvételezés körén kívül rekesztették (ami a feudális adóösszeírás eredeti funkciójából természetszerűen következett), alkalmatlanok a parasztlakosság számának, főleg pedig birtokterjedelmének reális megállapítására. 33 Ilyen forrásfeltételek mellett a kutató a számba jöhető források — az úrbéri pertestek — komplex, azaz a földbirtokra vonatkozó, de a családfőket nem regisztráló dokumentumok mellett, a családfők számát felmérő, de földbirtokuk nagysága felől tájékozatlanul hagyó egyéb mellékleteinek párhuzamos és kritikai — használatára van utalva. Ami mármost az úrbéri pertesteknek a földbirtok terjedelméről tájékoztató forrásfajtáit illeti, azokat a 24. jegyzetben már részletesen ismertettük. Nem szóltunk azonban a családfők számát a telkek névleges értékrendjei szerint is meghatározó forrásfajtákról. Ezek közül eddigi kutatásaink során már megemlékeztünk az ún. „Bemondási Táblák"-ról, 34 amelyek a volt úrbéres telekbirtokosok számát, nevét, telkeik vagy telekrészeik nagyságát, a telkek összes számát az úrbéres házas zsellérek számával együtt tartalmazzák. A „Bemondási Táblák" adatai tehát feladatunk megoldásához igen célszerűen hasznosíthatók. 35 Jelen vizsgálataink során azonban lehetőségünk volt felhasználni egy 1883-ban kelt, teljesebb statisztikai kimutatását, amely a volt úrbéri birtokváltozásokat regisztrálta községenként 1861—1883 között. 36 Bár e rendkívül értékes forrásból számos helység anyaga szintén hiányzik, ennek ellenére kétségkívül alkalmasabb a forráshiányok pótlására s jó alapot ad a már jelzett feladat megoldásához. Vizsgáljuk tehát meg a jegyzetben ismertetett feltételek mellett 37 a volt telkes családfők rétegeződését először telkeik névleges értékei szerint. B) A negyed telkes családfők viszonylagos túlsúlya Vizsgálataink községenkénti részletes eredményeit a III. számú táblázat tartalmazza. (Lásd a III. számú táblát.) E részletes eredmények összegezését pedig az alábbi, IV. számú táblázatba foglaltuk. 2. A fentiekkel szükségképpen összhangban van az a tény, hogy a két szélső kategóriában viszont az egész és azon felüli, valamint az 1/4 telken aluli telkes családfők száma és számaránya igen csekély: 5,43% az előbbi, 9,07% az utóbbi esetben. A telkes családfők telkeinek e két szélső nagyságtípusa Veszprémben tehát meglehetősen ritkán fordult elő. 3. Jellegzetesnek kell továbbá tartanunk azt a körülményt is, hogy a szám szerint csekély, legmagasabb kategóriába eső telkek (illetve telkes családfők) inkább a sík tájcsoport községeiben figyelhetők meg, mégpedig Pápa—Enying körzetében. Enyingben 30,36, Békáson 28,57, Lovászpatonán 20,35, Mezőlakon, Kéttornyúlakon, valamint Bozsokon egyaránt 20%-os aránnyal szerepelnek, míg a hegyvidéken mindenütt igen alacsony a számarányuk és csupán két helységben (CséIV. SZ. TÁBLA 1861 körül A helységek A volt telkes családfők száma a telkek névleges nagyságcsoportjai szerint A családfők száma összesen A volt telkes családfők számaránya nagyságcsoportonként jele I száma egész és azon felül 3/4 5/8 1/2 3/8 1/4 l/4-en alul A családfők száma összesen egész és azon felül 3/4 5/8 1/2 3/8 1/4 alul 1/4-en s. 51 259 259 4 1234 18 1790 392 3956 6,55 6,55 0,10 31,19 0,46 45,25 9,90 H. 42 100 182 — 120 0 86 875 207 2650 3,77 6,86 45,28 3,25 33,02 7,82 S + H 93 359 441 4 2434 104 2665 599 6606 5,43 6,68 0,86 36,85 1,57 40,34 9,07 158
