A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sándor Pál: Adatok a parasztbirtok börténeti-statisztikai vizsgálatához Veszprém megyében

I. BEVEZETÉS 1. A földrajzi táj A XIX. századi Veszprém megye szabálytalan háromszög alakban ékelődik Győr, Fejér, Komárom, majd Tolna, Somogy, Zala és Vas vármegyék területe közé. Észak-északnyugati széles íve délkeleti irányban — a Balaton felső karéjától bemetszve — folyvást keskenyülő sávban szorul Somogy, Tolna és Fejér megyék határai közé. Derekát a Bakony vadregényes, százados bükkös-tölgyes erdőrengetege mintegy 70 km hosszúságban, 14—35 km szélességben hasítja ketté. Az ettől északnyugatra elterülő Pápa vidéke egészen a Marcal mentéig s tovább enyhén délkelet felé Devecserig kisalföldi jellegű sík, a délkeletre eső, egyre szűkülő másik vége: a Mezőföld, Enying környéke lapályos mélysík.

6 Földjének termékenysége igen különböző: a zordabb éghajlatú Bakonyban a talaj jobbára sárga agyagos, Zirc környékén meszes, nem kedvez a gabonaneműek termesztésének. Az enyhébb éghajlatú síkon ellenben, Pápa vidékének homokos, fekete agyagos talaja, főleg pedig a Dég—Enying környéki sárga homokos televényföldek gazdag terméssel jutalmazzák a mezei munkát. Nagy folyóvize nincs a megyének, említést legfeljebb a nyugati határ mentén, bozótos-nádas partszegélyek közt folyó Marcal vize, a Balatonból kiszakadó és a Somogy—Veszprém megyék közt határt vonó Sió, valamint a szentgáli határból eredő Séd folyócska érdemel.

7 Legalacsonyabb lapályos síkja a megye délkeleti nyúlványánál Enying környéke, ahol a felszín tengerszint fölötti magassága 120—160 m között váltakozik. Az északnyugati-nyugati sík szintje alig valamivel magasabb, de általában mindenhol 200 m alatt marad. E két — jobbára azonos típusú — tájék éles elválasztó vonala a félezer méterig is felfutó, hegyesvölgyes, ősi fáiról is nevezetes Bakony, ahol a térszíni viszonyoknak megfelelően kialakuló, hol völgyek mélyén lapuló, hol meredek dombhátakra felkapaszkodó kis települések sokszor a 400 méter magaságot is meghaldják : Úrkút 407, Borzavár, Csősz 450, Tés 466, Gyertyánkút 500 méter magasságban települt.

8 A Bakony legmagasabb csúcsai: a Bakonybél melletti Somhegy és a Pápa környéki Kőröshegy. A megye magaslatai közül említést érdemel a boráról híres Somlóhegy. 2. A mezőgazdasági táj Az 1857. évi felvételek szerint a megye területe 679 364 kat. hold, ami művelési ágak szerint a következőképpen oszlik meg:

9 Szántó kert rét szőlő legelő erdő nádas egyéb 272,317 — 64 762 11 440 94 356 212 021 1 603 22 865 A legkiterjedtebb szántóföldi körzetek részben a pápa-devecseri járás, részben az enyingi járás sík, illetve 154 lapályos sík területén tűnnek szembe. Itt a talajviszonyok is kedveznek a gabonatermelésnek. A veszprémi és főként a zirci járásban már inkább az erdő a túlnyomó. A nagy határú legelőföldek a Pápa—Devecser környéki pusztákon, valamint Várpalota és Enying— Dég térségében nyúlnak el. A szőlővidék, kivéve a Bakonyt, ahol inkább őszibarackot termelnek, megyeszerte jellegzetes. Az északi csúcsban Lázi—Bársonyos vidékén kívül a legnagyobb szőlőterületek körzete a Balaton melléke (Balatonalmádi, Vörösberény, Balatonfőkajár, Csajág stb.) és Somlóváser hely környéke (Somlószöllős, Dóba, Kisszöllős stb.). A kerti gazdálkodás inkább Veszprém és Pápa körül alakult ki (főleg burgonya). A terményeknek a megye nagyobb városai szolgáltak állandó piacul. A talajviszonyoknak, valamint a művelési ágak bizonyos mértékű táji differenciálódásának feleltek meg a mezőgazdasági termények többé-kevésbé meghatározható termelési zónái is. Búzát-árpát-zabot, továbbá takamányrépát és bükkönyt leginkább a Mezőföldön, az enyingi járásban termelnek, ahol egyes különösen kedvező esztendőkben a „búzakalászt úgy kell feltámasztani, mint a szilvafát".

10 Rozsot-cukorrépát főleg a pápai és a devecseri járásban, burgonyát a veszprémiben, lóherét a legnagyobb mértékben a zirciben termelnek, míg bortermeléssel a devecseri (Somlóhegy) és a veszprémi (Balatonmellék) járás tűnik ki. Az állattenyésztés főleg a Pápa környéki legelőkön, illetve Várpalota s még inkább Enying—Dég—Mezőkomárom vidékén dívik. Ezen a tájékon a szarvasmarha és a lótenyésztés egyaránt fejlett. Enying környékén inkább a magyar, a többi tájékon a vörös-tarka fajta tenyésztése a gyakoribb.

11 A Marcal mentében bivalyokat tenyésztenek, míg a Bakony erdőségeiben híres sertéstenyésztés folyik. Ezen a vidéken a XVIII. század során betelepített német lakosok — a táji adottságoknak megfelelően — a mezei gazdálkodás céljait szolgáló faipart űzik. Zirc és Városlőd környékén a parasztok mezőgazdasági munkaeszközöket : ásót-kapát-kaszanyelet-gereblyét-favillátboronát-kocsikereket gyártanak s egyéb gazdasági szerszámok készítésével, illetve cserépedények, szén és mész égetésével is foglaltoskodnak. A faszenet Győr, Veszprém, Komárom és Pápa piacain értékesítik.

12 3. Településtörténeti előzmények — a nemzetiségek földrajzi megoszlása A török hódoltság (1567), majd a 15 éves háború idején a megyében szinte teljesen kihal az élet, a falvak többsége megüresedik, pusztává válik. 1609-ben mindössze 79 a lakott helyek száma, a pusztáké ellenben 249. A XVII. század vége felé még mindig csak 105 lakott és 245 puszta falut számlálnak. Á XVIII. század folyamán azután Veszprém megye is bekapcsolódik a nagy települési hullám országos áramkörébe; 1768-ban — a még mindig jelentékeny számú (232) puszta mellett — már 165-re növekedik a lakott települések száma. Miután az elnéptelenedés a Bakony-vidéki falvakat érintette a leginkább, a telepítések is jórészt erre a vidékre