A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)
Cserny Margit: Adatok Veszprém megye 1848–49-es történetéhez
zös akciókban a környék érintett falvaival — meg-megtámadták, elzavarták Jellasics rekvirálóit. A pákozdi csatában eredményesen küzdött ez a parasztokkal egyesült kis sereg, majd a csata után a visszavonuló ellenség után csapva, 320 puskát és két lőszeres szekeret sikerült megszerezniük. A környék népe úgy igyekezett háláját megmutatni az őrsereg iránt, hogy a harcban kiéhezett honvédeknek 3 óra hosszat önként hordták az élelmet. A csata után Móga szökni engedte az ellenséget, nem is igyekezett megsemmisíteni. Hunkár Antal kifogásolta ezt a Honvédelmi Bizottmányban: „.. .azt a csapatot, mint amely a szünetet megtörte, űzőbe kellett volna venni, és minket, Veszprém, Komárom és Győr megyét segítségre felhívni, ilyen formában, midőn az ellenséget a derék táborbul ágyúval is támadják, a tapasztalatlan őrsere;ggel is nagy hasznot lehet tenni." De még az egyszerű nép is felháborodott a tehetetlen hadvezetés miatt. Kossuth Hírlapja október 8-án arról számol be, hogy a Veszprém megyébe küldött pesti futártól parasztjaink számonkérték, hogyan van az, hogy Jellasics rablóbandája sértetlenül szökhetett meg Móga elől. Az októberi szégyenteljes késedelmeskedés a határnál, míg mérlegelték a „törvényes" lépéseket; a magyar szabadság ügyéért felkelt bécsiek cserbenhagyása; a schweháti vereség — mind egy tőről fakad a pákozdi helyzet kihasználatlanul hagyásával. A nép maga igyekezett a futó ellenséget zavarni, egységeit megsemmisíteni. Amint Hunger Antal írja: „A nép most már merni is kezd, miolta meghallotta, hogy harcosaink megütköztek, részenkint már sokat agyonvertek. így a várpalotaiak 62 ellenséges katonát fogtak el 29-e után." Inota lakói Detrich Zsigmond szolgabíró felhívására már szeptember 21-e óta készültségben voltak. Minden fegyverfogható férfi kaszával, lándzsával résztvett a harcban és utána a terep átvizsgálásában. A nádasok közt bujkálok közül sokat elfogtak, agyonvertek. Népfelkelőink — akiknek lelkesedését a Honvédelmi Bizottmány örömmel állapította meg, a Győr felé vonuló Jellasics csapategységeinek összevonását akadályozták. A Honv. Bizottmány fel is kérte erre őket a kormánybiztos útján. 120 Hunkár közli a Honvédelmi Bizottmánnyal, hogy az ellenség számára a Bakony on át nincs visszaút. „Hétről-hétre 500 ember szolgálatot teszen éjjel-nappal, mint mozgó és őrködő sereg, egymást felváltva. A megye keleti részein Róth érkezésének hírére kétezer nemzetőr az első szóra, pillanat alatt készen állott." — Sikerült is velük — egyesek 7, más források szerint 12 ágyút Róthtól zsákmányolni. A Honvédelmi Bizottmány ezekre a hírekre megnyugszik: „Ha Róth Veszprém felé vonulna vissza, ez csak ideiglenes menekülés, mert háta mögött a népfelkelés rendezett." 121 Közben a fehérvári nép a horvátok visszamaradt csapatát lefegyverezte, a foglyokat Budára szállította. A közeledő Róth ellen a palotaiaktól kértek segítséget, akik el is mentek. A megyei Állandó Bizottmány viszont a veszprémi, bándi, márkói és szentgáli nemzetőrséget Palotára rendelte biztosításul. 122 Október 5-én már hálás elismerését nyilvánítja Fehérvár. A Mezőföld védelmére az Állandó Bizottmány elrendeli, hogy a népesebb községekből Lepsénybe erőt állítsanak az ellenség betörése ellen. 123 Ugyanekkor közlik az üléssel, hogy az őrvonal Ősi, Peremarton, Berhida, Kajár, Lepsényben helyt áll, erősítésükre a devecseri és a pápai járás nemzetőreit is az őrvonalra kéri a felkelő sereg parancsnoka, Bezerédy Kristóf. A népet is gyülekezésre szólítja, amit azok meg is tettek. „Október 2-án a Hunyady-csoport és a nép Róthnak elfoglalta 8 ágyúit." 124 így sikerült elvágni Róth útját, akit aztán október 7-én Ozoránál a tolnaiak megadásra kényszerítettek. A csatában résztvettek Görgey parancsnoksága alatt a Hunyady csapatbeliek is, akik közt, mint tudjuk: Veszprém megyeiek is voltak. A „Közlöny" október 5-én jelenti, hogy Jellasics összeköttetési vonalait Zala, Somogy és Veszprém megyék partizánjai felszámolták. Megyénk főispánja, Hunkár Antal megbízott kormánybiztos — maga is a harcolók között volt. A nyugat felé vonuló vert hadak ellen csapatokat szervezett. Október 4-én Pápáról ír: „Tegnap éjfélkor a szalóki és miháryházai nemesség mit Sack und Pack, csak az ellenség jövetelének hírére, önként magától rukkolt ide hozzám Pápára." 125 Hunkár október 10-én utasította Rosos alispánt, hogy Theodorovics ellen minden lehetséges erőt Vasba indítson, amelyhez б maga az északveszprémi felkeléssel Kiscell tájékán fog csatlakozni. A Honvédelmi Bizottmány Perczeit is arra hívta fel, hogy a menekülő ellenséget Vidossal és Hunkárral egyetértésben útjában akadályoztatni, a népfelkelés segedelmével is körülvenni és szokatlan bátorsággal megsemmisíteni hazafiúi feladatának tekintse." 126 Rosos már ezen a napon intézkedett : a veszprémi és cseszneki járás nemzetőreit, „a közéjük sorozott izraelitákkal együtt" Kiscellbe irányította. Tovább szállításukra Noszlopon és Pápán 250—250 kocsit kért. Hunkár jelentéséből tudjuk, hogy Kanizsánál is harcoltak veszprémiek, amikor onnan Nugentet az október 2-ról 3-ra virradó éjjelen kiverték. Bár a mieinknek csak 125 puskájuk volt, az ellenség közül 81-et megöltek, 113-at élve, 20-at sebesülten kerítettek kézre, s a szétmenekültek közül a környéken még számosat megsemmisítettek. Megszereztek két ágyút és a barátoknál felhalmozott nagymennyiségű hadi felszerelést, ruhát, élelmiszert és fegyvert. Zalába október 11-én Csertán Sándort nevezték ki megyei kormánybiztossá, aki 12-én Keszthelyről felhívást küld szét, amelyben tudatja Jellasics mosoni vereségét és azt a feltételezést, amely szerint a megvert bán a megyén át szándékozik visszavonulni, ezért nemzetőröket kér Kisfaludy százados vezérlete alá. Perczel — a Róth és Philipovicsékon nyert csaták után — szintén ide indul. Ugyancsak gyorsan halad; útjának állomásai: október 13-án Balatonfüreden van; 13—14-én gőzhajón Keszthelyre, 15-én Kiskomárom 16-án Nagykanizsa — itt csatlakozott hozzá a Keszthelyen megalakult nemzetőrcsapat, a későbbi 47esek 17-én Letenye 127 Perczel innen kéri, hogy Kisfaludy Mór őrnagy a besorozandó újoncokból hozzá vigyen — de akkor még meg sem kezdték az újoncozást. Zala megyéhez és az országos honvédelmi bizottmányhoz is katonáért ír, „nehogy erő hiányában a Muraköz visszafoglaltassék". Jelentős hadisiker volt, amikor Hódosánnál 800 fős horvát csapatot fogott el. Még nagyobb csatasikert értek el Csáktornya alatt, ahova 18-án vonultak be. A veszprémi nemzetőrök is Perczellel harcoltak, utánuk a megye sok élelmiszert küldött. 128 A mieink itt Nugent csapataival szemben a Murán levő kompokat és gázlókat tartották megszállva. Csáktornyát november 11-ig sikerült megtartani, de aztán bekövetkezett, amitől Perczel tartott: erő hiányában 13-án kénytelen volt a benyomuló horvátok elől visszavonulni Letenyére. A kért erősítés, Kisfaludy 1200 újoncával — csak december 3-án érkezett meg Letenyére. Ez a csapat, amelyet Keszthelyen szerveztek, a később is sok csatában kitűnt 56-osok, együtt védelmezték a határt a mieinkkel. A Veszprém megye keleti szélén lefolyt harcok után nagy aggodalmat okozott a kitört kolerajárvány, amelynek főfészke Dégen és Szilason volt. A Bizottmány sietve intézkedet gyógyszerek kiszolgáltatásáról, valamint rendszabályokat hozott a járvány terjedésének megakadályozására. 129 Ezenkívül még számos bejegyzés mutatja, hogy a nagyfontosságú ügyet megfelelő gonddal kezelték. Szaporította a megye nehézségeit, hogy a pénztárak üresek voltak. „.. .nehogy emiatt a közjó szenvedjen, az adónak minél pontosabb behajtása meghagyatott 's hogy az adóban a nemesség is résztvegyen" (október 17-i bizottmányi ülés). 180 137
