A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)
Molnár László: A herendi porcelángyár művészeti törekvései 1825 és 1850 között
6. Tányér komlólevél díszítéssel Herend, 1844, HPGY. 6. Teller mit Hopfenblatt-Dekor (Herend) aus dem Jahre 1844, (HPGY). 6. Assiette, décor à feuilles de houblon, Herend, 1844, HPGY. 6. Тарелка с украшением в виде листьев хмеля, Херенд, 1844-й год, HPGY. hogy csak a jellemzőbb darabokat említsük. Azok bizonyítják, hogy 1848 decemberére már milyen gazdag edény választék alakult ki Herenden. A megjelöléseiben szűkszavú felsorolásban még számtalan különleges edényfajta szerepel, mint a „chinai" mintákkal díszített tárgyak, amelyek formái már az első időktől kezdve elkülönültek az európaiaktól. Ilyen a többi között a „lukacsos szélű zomántz csemegés tányér". A különbözőség, amit az egyes fajták mutatnak, tette lehetővé, hogy a díszítményeket a fejlődés során kialakult tárgyakra alkalmazzák, ami ismét újabb bizonyítéka a következetesen megfontolt „utánzat" készítő tevékenységnek. Nem foglalkoztunk ezideig az egyes edényeknél a „relív", a „nyomott" és az „ó ízletű" megjelölésekkel. A relív forma a XVIII. századi német gyárakban, főleg Meissenben és Berlinben alakult ki. A tányérok és más edények peremén körbefutó plasztikus, barokkos vonalvezetésű díszítmény befelé hajló nagyobb és kifelé hajló kisebb rókalyukból, valamint gömbmotívumokból komponált. Figyelmet igénylő előállítása nem vált népszerűvé és Herenden általában csak a század első felében gyártották. A nyomott (fonott) — meisseni eredetű — kosárfonást utánzó plasztikus kiképzés, amely körben fut a tányérok, tálak peremén, az öblös edények, csészék, kannák felső részén. Ez utóbbi miután a legegyszerűbb, általánosan alkalmazott a herendi edényeken. Az úgynevezett „ó ízletű"-nek jelölt típust, kutatásaink szerint a bécsi „empire" és ó-meisseni edényekre is értelmezték. Az egyszerű sima felületű tányérok, tálak, valamint a hengeres alakú kannák és csészék utoljára ebben a jegyzékben találhatók, gyártásuk csak az 1850 előtti években fordul elő. A szabadságharc utáni évtized közönsége a részleteiben gazdagabban alakított, dúsan aranyozott és festett, rokokóra emlékeztető porcelánt igényelte az egyszerűbb, a használhatóság szempontjait, a díszítmény elé helyező „biedermeier" helyett. Hazai viszonyaink között, ha politikai tartalmat tulajdonítunk a formának, akkor a reformeszmék, a polgári forradalmat előkészítő ideológia kifejezőjének és tekinthetjük az empire formákat, díszítményeket. Az asztali edényeken kívül, a használati és dísztárgyak esetében a jegyzék csakúgy nem nyújt bővebb felvilágosítást azok eredetére. Hasonló a helyzet több korabeli herendi porcelán esetében is. Felismerhetők közöttük más európai manufaktúrák XVIII. századi porcelánjai, mint előképek. Lehetségesnek tartjuk, hogy a gyár modellkészítői, korongosok, ilyen előképek alapján, egyedi jellegű tárgyakat is létrehoztak és azokból egy-egy darabot kiállításra vagy külön megrendelésre készítettek. Ebbe a csoportba tartozónak tekinthetők: porcelán csutora, nagy tulipán virágtartó, nagy virágedény, virágedény, chinai virágedény. Az egyre bővülő választék megteremtését ismerjük fel az olyan kisebb tárgyakban, amelyek inkább díszítőjellegűek, de bizonyos használati értékük is van. Ezekből nagyobb számban és változatos kivitelben fordulnak elő jegyzékünkben: gyertyatartó, szivartartó, szenteltvíz tartó, oltókúp, hamutartó, írószer csigaformájú, török pipa, írószer, zseb írószer, papucs tintatartó. 7. Leveses tányér Herend, 1846, HPGY. 7. Suppenteller (Herend) aus dem Jahre 1846, (HPGY). 7. Assiette creuse, Herend, 1846, HPGY. 7. Глубокая тарелка, Херенд, 1846-й год, HPGY. Természetesen a felsoroltak között a legtöbb olyan, amely előfordul valamelyik külföldi porcelángyár terméke között és import vagy egyéni behozatal során került Magyarországra. Általában a herendi tárgyak eredeténél figyelembe vehetők a meisseni, bécsi és schlagenwaldi porcelánok. Az sem kizárt, hogy a korábban külföldi manufaktúrákban dolgozó munkások, rajzokban vagy emlékezetükben hozták a tárgyak formáit magukkal Herendre. A stílusforma vándorlás ezen módjának azonban inkább a festett díszítményben tulajdoníthatunk nagyobb jelentőséget. Külön figyelmet érdemelnek a „lythophan" tárgyak, köztük a politikai vonatkozásúak, mint Kossuth, Deák, Széchenyi portréi és vallási témák, mint Dávid király, Krisztus születése, angyal stb. A technika ebben az esetben angliai és berlini eredetű. A kor jeles személyeinek megörökítése, történelmi jelentőségű korabeli metszet előképek alapján történt. 17 115
