A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sonkoly István: Kisfaludy Sándor és Károly megzenésített versei

szakképzett komponisták, legalább hangszerük kitűnő megszólaltatói. Egyéb zeneműveikből is világosan kitetszik a zongorairodalom jó ismerete. A bajor származású Winkhler tudását elismerte a XIX. század második felének egyik legjelesebb zenetudósa, Bartalus István is, aki őt kora „legelső zongoristájának és zeneköltőjének" tekintette. Szerinte ugyan „műveit a divat után kapkodó közönség már el is feledte, pedig műveiben ma is fiatal tűz, fiatal erő lobog".

12 A Róza éneke és Óhajtás Tsukly, Lakja zárja kedvesemnek pedig Winkhler melódiája. Ha eredetiséget várunk ezektől, csalódunk. Lényegében mindhárom a bécsi műdal visszaverődése, mely nem ritka a múlt századi irodalmunkban. Tsukly szívesen nyújtja ékesítésekkel a szó második szótagját, Winkhlernél pedig fellép már a vagáns ritmus is, mely annyi népdalunkat jellemzi. A bécsi dal, a schuberti Lied utánrezgése Spech János Honvágya is, melynek kíséretében feltűnő akkordváltások is visszavezethetők erre a hatásra.

13 Más világ tárul elénk, ha Thern Károly, Kralovánszky Mór melódiáit halljuk. Thern ugyan még féllábbal a bécsi hangvételben reked, de megkísérli, — bizonytalanul ugyan—a magyaros ritmizálástaMeze/ virágok-Ъап. Kralovánszky dallamsorai háromüteműek és a népies műdalok hatásos számai közé számítódnak, s természetesebben gördülnek, mint az említett Thern Károly dala, aki így ritmizál: Szegény szökött kertembe stb. Siklós Albert egyik fiatalkori dala a költő legnépszerűbb versére- Szülőföldem szép határa bensőséges soraira fogant. A költő verseire vonatkozó kórusirodalom legrégibb emléke talán Egressy Béni, a Szózat pályadíjnyertes szerzőjének alkalmi darabja az Otthon textusára. Egressy a verbunkos muzsika világában érezte otthon magát, s így természetes, ha ennek fordulataira ráismerünk nála. Ismertetésünk végére marad Kodály vegyeskara a Mohács disztichonjaira. Nem sajnálhatjuk eléggé, hogy Kodály csupán halála előtt 3 évvel nyert kedvet feldolgozására. Nem homályosítja el a 30-as, 40-es évekbeli üde karműveit, de így is megkoronázza a Kisfaludy dallamosításokat. Sűrű ugyan benne az ütemváltozás, ae ez nem növeli változatosságát és feszítő erejét. Tekintettel arra, hogy a dinamikai erő bőséges kiaknázást nyer benne, halk tónusban fejeződik be. A darab nélkülözi az igazi tragikai hatást, egysíkú ritmikai megmintázásával, ám igazi drámai akcentusra a szöveg sem ösztönözheti eléggé a muzsikust. 20 dal, 5 férfikar, 3 vegyeskar, egy bicinium, egy opera és melodráma jelzi Kisfaludy versei nyomát. Ez eléggé kedvező eredménynek számítható, főleg ha az újabb évtizedek zenéjére vetődik tekintetünk, hol a számos megzenésítés a költői termés ma sem szűnő hatásának eredménye. Természetesen a megzenésítéseknek is megvan a fejlődéstörténetük. A XIX. század 3. évtizedének szolid képzettségű németajkú komponistái, Spech, Tsukly, Winkhler kezén még nem olvad össze a vers és zene. Látszat szerint az önállóan elkészült melódia alá került a magyar vers, mely idegenül hat a zene mellett. Ez a „kényszerházasság" nem előnyös. Az 50-es években első félénk tapogatózó lépéseit teszi Egressyék nemzedéke. Ők felhagynak a bécsi stílus átplántálásával, s a magyar városi nemesi és kispolgári társadalmi réteg nótázó hangvételébe kapcsolódnak. Ám a dallamot sokszor indokolatlanul a choriambikus metrumba szorítják, s ez akadályozza a versnek és dallamnak a tökéletes egybecsengését. Csak a XX. század mesterei ügyelnek már féltő gonddal a prozódia törvényszerűségére, mellyel az új magyar stílus hajnalhasadását segítik elő. Sonkoly István JEGYZETEK 1 Honművész. 1834. 25. sz. és Haraszti Emil: Mátyás király az énekes színpadon. Mátyás Király Emlékkönyv. 1940. 1993. 1. 2 Isoz Kálmán: Arnold György. Zeneközlöny VI. (1908) 22. sz. 3 Op. [Ottlik Pálma]: Himfy. Budapesti Hírlap 1938. ápr. 13. 4 Major Ervin: Fejezetek a magyar zene történetéből. Bp. 1967. 150., és 153.1. 5 Csanády Virgil kézirata: OSZK. Ms. Mus. 3497. 0 Major E., i. m. 245. 1. Császár Elemér: A magyar irodalmi kritika története. 1925. ]. 8 Haraszti Emil: Mátyás király az énekes színpadon. Mátyás Király Emlékkönyv. Franklin k. 1941. 494. 1. 9 Pulszky Ferenc: Életem és korom I. köt. 2. 1880. 27.1. Idézi Major E., i. m. 256.1. 10 Zenészed Lapok III. (1863) 3. sz. 266. 1. 11 Haraszti Emil i. m. 510.1. 12 Bartalus István: Winkhler Károly. Az Ország Tükre I. (1862) 20. sz. 13 Bartalus István: Magyar Orpheus. Pest, 1869. FÜGGELÉK Megzenésített Kisfaludy Sándor versek a verscímek betűrendjében. (Külföldi dallamosítások nélkül.) A BEREKNEK GYORS KASZASI Kodály Zoltán én. zg. 1913. Olasz fordításban. La Lettura XXXXIII. 1933. (N 4. 312—315.1.) A HAVASOK OLDALÁBAN Kosa György bicinium. Kiss Lajos: Kétszólamú kórusgyűjt. Bp. 1955. A JÓ HAMAR MULANDÓ Mátray Gábor én. Ms. Mus. 1053. A KÜLFÖLDÖN NYOMOROGVA Spech János én. zg. Hat magyar dal Klavir késéréssel. Pest. Miller k. A NEMZETNEK TESTE A NÉP FEJE Schreiber Károly én. zg. Auróra 1822. 3. melléklet. A RÓZSA 1. Mátray Gábor fkar. 1829. Kéz. Ms. Mus. 1343. 2. Arany János népdalgyűjt. Kodály-Gyulai kritikai kiadásában Bp. 1952. II. 6. 3. Csanády Virgil kéziratában én. zg. Ms. Mus. 3497. 107