A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Keve András: Emlékezés Lovassy Sándorra

Madártani Kongresszusra. Herman Ottó osztotta ki a szerepeket. Bár Lovassy nem vett részt az 1890. évi „minta megfigyelő hálózat" munkájában, mégis elkészítette a kongresszus számára a magyar gyűjteményekben található tojás-anyagjegyzékét (1891). A sikeres kongresszus után Herman Ottó intézetet kapott, a Magyar Ornithológiai Központot, és emellett országos megfigyelő hálózat működött. Lovassy lelkesen részt vett ebben a munkában is, és 1894—96 között beküldi jelentéseit Hermannak. De ezután, úgy látszik, önálló útra kívánt lépni. Akkor készült Lóczy szerkesztésében a nagy Balatoni Monográfia, és természetszerűleg Lovassynak is rész jutott benne. Ő írta meg a madarakról szóló fejezetet (1897). A Balaton Múzeumi Egyesület évkönyvében pedig a Balaton gém-fajairól írt (1903). A Balatoni Múzeum élén ekkor régész áll Csák Árpád személyében. Elképzelhető-e a Balatoni Múzeum — a Kisbalaton és az akkor már halódó Nagyberek szomszédságában — természetrajzi részleg nélkül? Természetesen nem. Lovassy siet tehát régész barátja segítségére, és megindul a madarak és más állatok begyűjtése. Ezek a példányok még az 1967-ben újjárendezett természettudományi kiállításban is szerepelnek. A kétségtelenül alkotó, nagy értékű tudományos és népnevelő munka mellett némiképp a kritika hangján is kell szólnunk. Nem szabad a problémát teljesen mai szemszögből megítélni, hanem bele kell illeszkednünk Lovassy korába és korszellemébe. A századfordulón még nem szégyen, sőt kitüntetés volt például az, ha valaki a londoni madártojásbörze tagja lehetett, miképpen bizonyára Lovassy is az volt. Ez volt annak idején az útja annak, hogy valaki elismertesse magát a nemzetközi oológiában, és hogy további anyagokhoz jusson. A másik érdekes tünet ebben a korban az, amit szakmai féltékenységnek nevezhetnénk. A nemzetközi kongresszus nagy lendületet adott a magyar madártannak, újabb és újabb érdeklődők, amatőrök, köztük számos jó szakember neve merül fel. Mindenki iparkodik madártani hírekre szert tenni, és azt leközölni. Hallottam még évtizedek múlva is, hogy a „Központ" mindent magának vindikál, és mások munkáján él, azaz vonatkozik ez a megjegyzés a vonulási jelentések feldolgozására. Pedig napjainkig egyre több a kooperáció útján készülő munka. Még rosszabb a helyzet az oológia terén. Hány esetben fordult elő, hogy egyik oológus a másik előtt szedett ki fészekaljakat, mégha értesülését éppen a károsulttól szerezte is. Ma a természetvédelem korában ez már nem aktuális, illegálisan azonban megtörténik napjainkban az ehhez hasonló eset. A gyűjtők ezért úgy védekeztek, hogy gyűjteményeikre nem írtak adatokat, csak sorszámokat. Az adatokat „titkosan kezelt" naplójukba vezették be. Egyes kisebb múzeumok bizalmatlan vezetői elvétve még ma is ezt teszik. Pedig ha tévedésből csak egyetlen hiba csúszik be, akkor előfordulnak olyan esetek, amikor igen nehéz tisztázni, hogy melyik sorszám melyik adatra vonatkozik. Ha pedig a leltár elvész, akkor értéktelenné válik az egész gyűjtemény. Habent sua fata libelli... így járt Lovassy is tojásgyűjteményével, melyet ma is őriz a keszthelyi múzeum abban a reményben, hogy talán egyszer mégiscsak előkerül a leltár, és tudományos szempontból a gyűjtemény ismét becses lesz. Csak Homeyer mentett meg néhány adatot a híres tojás-gyűjteményről közleményében (1893), aki 1892-ben látogatta meg Lovassyt Keszthelyen. Ismételten hangsúlyozom, nem arról van szó, hogy Lovassy nem végzett értékes és úttörő munkát, hanem csupán arról, hogy ha felül tudott volna emelkedni kora szellemén, akkor sokkal többet tudott volna hagyni az utókorra. így azonban a madárgyűjtemény és arról szóló közlések adatai több esetben hiányosak, a tojásgyűjteménye meg egyelőre nem használható. De térjünk vissza találkozására Homey ene\. Lovassy segédkezett Hermannak 1891-ben a kongresszus kisbalatoni kirándulásának vezetésében. Itt barátkoztak öszsze Homeyerrel, akit annyira megkapott Keszthely vidéke, hogy 1892-ben visszatért ide, és keszthelyi tartózkodása idején Lovassy volt házigazdája. Együtt kirándultak a Kisbalatonra és a válusi erdőkbe — melyeket 1942-ben vágtak ki. Loviwsy kalauzolása mellett Homeyer néhány nap alatt sokat végzett. Együtt keresték fel Keszthelyen Braun Rudolf gyógyszerészt, aki mint nagy vadász szép gyűjteményre tett szert. Erről és hévízi útjukról is beszámolt Homeyer, mely tanulmány valóságos kincsestár. Éppen ez mutatja, hogy nem szabad Lovassyt teljesen elzárkózó, szakmai irigykedésben szenvedő tudósnak bélyegezni, hiszen ahol tudott segített és a komolynak ítélt kollégái elől nem zárkózott el. Már főiskolai hallgató korában kezdte el a cikkezést a Természettudományi Közlönyben, az A Természetben és a Gyakorlati Mezőgazda с folyóiratokban. Ezt a munkásságot folytatta és most már az Aquilában is gyakran találkozhatunk nevével. Herman Ottó ez elsők közt tüntette ki 1894-ben az Ornithológiai Központ, a későbbi Madártani Intézet „rendes megfigyelői" oklevelével, 1897-ben levelező tagsági oklevelével — majd 1928-ban az Intézet tiszteletbeli tagja lett. 1899-ben tagja annak a Herman Ottó által vezetett magyar delegációnak, mely a sarajevói madártani értekezleten részt vesz, ahol Herman Ottó közbejárásával megalakul a zágrábi Horvát Madártani Központ. Mint látjuk Lovassy elsősorban ornithológus, de nemcsak kutatással, hanem szűkebb hazája természeti szépségeinek gazdagításával is törődik. Ezért 1898-ban Hévízen megtelepíti az Indiából behozott tündérrózsát, mely telepítés eredményességéről több helyen számol be (Keszthelyi Hírlap 1907, Természettudományi Közlöny 1907, Balaton Monográfia 1908). Ugyancsak 1898-ban alakult meg Lovassy, Csák és Sági kezdeményezésére A Balaton Múzeum Egyesület, és két albérleti szobában megnyitnak egy kis múzeumot. Lovassy ennek a múzeumnak a vezetését veszi át még ebben az évben. Neve ekkor már országszerte ismert, különösen Zalában igen nagy tekintély. Ennek köszönhető, hogy nemcsak a régészeti és a néprajzi gyűjtemény gazdagszik a múzeumban, hanem a természettudományi is. Sok adomány fut be. Az adakozók közül madártani vonalon csak egy nevet kívánok megemlíteni, éspedig 8