A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)
Oroszlán Zoltán: A kilencvenéves Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat
Tehát heterogén célkitűzéssel dolgoznak. Azóta is fennáll a törekvés a két részleg működésének harmóniába hozására, nem mondható, hogy sikeresen. A további évek, ezeknek eredményessége a társulat legtöbb tagjának emlékezetében van. Nagy szerep jutott az új alapszabályok értelmében a különböző szakosztályoknak, melyek közül három kiválóan szerepel a társulat életében: a régészeti, a művészettörténeti és az iparművészeti szakosztály. Az éremtani szakosztály, mely mint fentebb mondottuk, eltérő céljait tág autonómiával igyekszik megvalósítani, hogy milyen eredménnyel mutatja taglétszámának rohamos növekedése, mely ma már 1600 fő fölött van. Időközben fölmerült újabb szakosztályok létesítése is, ezek azonban kevésbé bizonyultak életképeseknek és hosszabb-rövidebb működés után elhallgattak. Szakosztályaink működése igen fontos. Itt csaknem kivétel nélkül — az éremtani szakosztályt nem számítjuk ide —, tudományos dolgozatok kerülnek bemutatásra és látogatói is elsősorban szakemberekből kerültek és kerülnek ki. Két éve fontos változás állott be társulatunk életében. Felügyeleti hatóságunk a Művelődésügyi Minisztérium helyett a Magyar Tudományos Akadémia lett. Az Akadémia folyósította eddig is a működésünkhöz szükséges pénzügyi támogatást, mely kiegészítve a tagsági díjak, sajnos, eléggé szűkösen befolyó összegével, adja működésünk anyagi bázisát. A tagdíj fizetési morált a jövőben minden esetre erősen javítani kellene. A társulattal összekapcsolódó kiadványok, az Archaeológiai Értesítő, a Művészettörténeti Értesítő, a Numizmatikai Közlemények és az Érem megjelenése biztosított, ami szintén elősegíti sikeres működésünket. Most már jó néhány éve működésünk középpontjában az évenként rendezett vándorgyűléseink állanak. Ezeknek rendezésében az illető megyei-városi közületek is segítségünkre sietnek. Tudományos dolgozatok, melyek az illető hely régészetének, műemlékeinek ismertetését adják, vagy valamely választott téma körül csoportosulnak, és azután a megye, a város fontos emlékeinek tanulmányozása teszik a két lényeges részét vándorgyűléseink programjának. Úgy véljük ezeket a vándorgyűléseket fel kell váltanunk időről-időre bizonyos választott tárgy körül csoportosuló ülésszakokkal, melyeket akár önállóan rendezhetünk meg, akár más tudományos egyesületekkel karöltve. Persze emellett vándorgyűléseinket is megtartanánk, melyeknek jelentősége évről-évre nő. Úgy érzem, az ásatásokkal, kiállításokkal, műemléki feltárásokkal is behatóbban kellene megismerkednünk, mint ahogyan azt a közelmúltban tettük. Szívesen látunk továbbra is felolvasó üléseinken idegen országbeli kutatókat és tudósokat, és iparkodunk ezekkel a múlthoz hasonlóan kapcsolatainkat szorosabbra fűzni. Úgy gondoljuk, hogy csakis ezzel a jövőben még szélesebbre fogott munkakörrel tudunk megfelelni új alapszabályaink célkitűzéseinek: a társulat címében foglalt három tudományág fejlődésének előmozdítása és eredményeinek minél szélesebb körben való ismertetése. Csak rövid vázlat az, amit ez alkalommal kilencvenéves társulatunk történetéről és működéséről összefoglalhattam. Hadd tegyem ehhez hozzá, a társulat felolvasó asztalánál számításom szerint közel kétezer előadás hangzott el, melyeknek nagyobb része nyomtatásban is megjelent. A társulat tehát változó viszonyai között is iparkodott céljainak megfelelően működni: a tudományt gyarapítani és minél szélesebb körben terjeszteni. Ez a célunk a jövőben is. Reméljük, hogy ehhez a célunkhoz, annak eléréséhez segíteni fognak felsőbb hatóságaink, de elsősorban tagjainknak a társulathoz való szeretete és hűsége, tudományunk terjesztése iránti buzgósága. Oroszlán Zoltán 72