A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Kovalovszki Júlia: Ásatások Csepelyen

4. A nemesi udvarház D felől. 4. Adeliger Wohnsitz von Süden her. 4. Le manoir vu du Sud. 4. Господский дом с южной стороны. 6. Az udvarház K-i bejáratának maradványai. 6. Überreste des Osteingangs zum adeligen Wohnsitz. 6. Restes de l'entrée est du manoir. 6. Остатки восточного входа в господский дом. 1453-tól a Csepely lakóinak többsége Vásonykő mindenkori urának adózik és neki tartozik szolgáltatásokkal. 1472-ben a vázsonyi várral együtt Csepely is Kinizsi Pál kezébe jut, halála után — özvegye — Benigna aszszony révén a Kamicsáczi Horváthoké lesz. 1531-ben az adóösszeírások szerint 20 portája van. 1549-ben török kézre kerül, 1557-ben már elhagyott pusztaságként tartják számon. Ám a korábban virágzó szőlőművelés továbbra is megmaradt s így feltehetőleg az élet itt teljesen nem szűnt meg. A faluban egykor állott épületek közül csupán a templom romja maradt meg, de a falu emlékezete is megőrződött. Rómer Flóris és Nagyvázsony monográfusa, Németh Gábor a XIX. század végén a középkori „háztelkeket" sőt az „utczák irányát" is kivehetőnek vélték. 5. Nagyvázsony-Csepely 1958. A nemesi udvarház alaprajza. 5. Nagyvázsony-Csepely (1958): Grundriß des adeligen Wohnsitzes. 5. Nagyvázsony-Csepely, 1958. Plan du manoir. 5. Надьважонь-Чепей 1958. План господского дома. 237