A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)
Éri István. Veszprém megye középkori településtörténeti vázlata
4. Azonosítható települések Veszprém vármegyében a XI— XV. sz.-ban. 4. Nachweisbare Siedlungen im Komitat Veszprém im XI— XV. Jh. 4. Agglomérations identifiables dans le département de Veszprém aux Xle — XVe siècles. 4. Сопоставимые поселения Веспремского комитата в XI — XV вв. is. Megfigyeléseink alapján körülbelül 340 huzamosabb ideig fennállott középkori falu, illetőleg mezőváros nyomára bukkantunk a megye területén. Igen jellemző és figyelemreméltó, hogy a terminológiánkban Árpád-kori, illetőleg későközépkori kerámiának tartott leletek szinte kivétel nélkül keverten találhatók a lelőhelyeken. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy megyénk településhálózata igen korai időben kialakult s a XV. század végére már néptelen falvak sem a tatárjáráskor, hanem a XIV— XV. században maradtak pusztán, akár ismerünk erre történeti adatot, akár nem. A tatárjárás tehát települési viszonyaink tekintetében és alakulásában nem tekinthető végzetes csapásnak, legfeljebb a fentebb említett kisebb, csak Árpád-kori cserepekkel datált telepek elnéptelenedése tulajdonítható ennek. A leletanyag tanúsága szerint tehát azt kell gondolnunk, hogy különösen a megye nyugati szélén gyakori falukettőződéseket, gyakran három részre történő szétválasztásokat is figyelembevéve a megye településeinek száma tartósan, a XI— XIV. században 320 körüli lehetett. A pusztásodás, melynek okaira alább kitérek, csak a XV. században csökkentette végülis lényegesen a települések számát. Érdemes egy, oklevélből ismert falutelepítésre felfigyelnünk. A pannonhalmi apátság Varsány nevű falujának határából kiszakított területen létesíti a cseszneki vár ispánja Sikátor, alio nomine Dombótelek nevű faluját 1356-ban. 9 A második névben a -háza, -földje, -telke összetételű, kései alapításúnak tartott falvakra jellemző névadás példáját láthatjuk. Ugyanígy az Egyházas-, Kápolnás- névösszetételű, 203
