A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)
Torma István: Adatok a bádeni (péceli) kultúra bolerázi csoportjának magyarországi elterjedéséhez
Nitriansky-Hradokon egyaránt előfordulnak a D-típusba sorolt cserepeken 134 és a fazéktöredékeken. 1155 A hasonló dunántúli töredékek is e két típus valamelyikébe tartoznak, töredékes mivoltuk miatt típusba sorolásuk az esetek többségében nem végezhető el. A bögrék között általánosak az alacsony, nyomott gömbtestű, rövid hengeres vagy csonkakúpos nyakú, néha ívelten kihajló peremű példányok. Testüket rendszerint függőleges, néha elnagyolt kannelura díszíti (Balatonkenese-Akarattya : 2. kép 10., Pári-Ürgehegy : 7. kép 1—8., Ráksi). Hasonló felépítésű, bár karcsúbb bögrékből származó töredék került elő BalatonkeneseAkarattyán (2. kép 9.) és Duzson (4. kép 8.). A bögrék öblét és peremét, a szlovákiai hasonló típusoknak megfelelően általában szalagfüllel kötötték össze. Ritkábbak a körátmetszetű fülek. Ezek között különösen érdekes a névadó lelőhelyen előkerült horizontális tagolású fül, 138 amelynek pontos párhuzamát Veszprém-Nyúlkertek lelőhelyen találtuk meg. 137 A fenti típusokat a bolerázi csoporttal foglalkozó kutatók egyöntetűen a bolerázi csoportba sorolják. Az alább tárgyalt típusok esetében megoszlanak a vélemények. E. Neustupny szerint a Jevisovice Cl fokozatot a függőleges kannelurával vagy bekarcolással díszített bögrék és korsók jellemzik, 138 az alagútfül csak a fonyódi fokozatban lép fel. 139 Ezzel szemben a NitrianskyHradok-i telepen több példányban megtaláljuk az alagútfüles töredékeket is. 140 A Nitriansky-Hradok-i alagútfüles példányokon kizárólag függőleges kannelurát látunk, Bolerázról azonban olyan töredéket ismerünk, amelyen a kannelura a Sopron-burgstalli bögre díszítéshez hasonlóan helyezkedik el, 141 habár hiányzik róla az alagútfül felett emelkedő függőleges borda. Véleményünk szerint az alagútfüles bögre jelentkezése nem jelent időrendi különbséget, a bolerázi csoport jellemző sajátossága, ezért lelőhelykataszterünkbe felvettük az ilyen tárgyat tartalmazó leletegyütteseket is. Ezek között az ismeretlen Baranya megyei lelőhelyet, 14 ' 2 KeszthelyApátdombot (2. kép 2.), Koppányszántó-Rendeserdőt (5. kép #J,Pári-Ürgehegyet (6.kép 9.J, Veszprém-Nyúlkerteket, 143 Balatonkenese-Akarattyát, Dombóvár-Téglagyárat (3. kép 5.) és Szajk-Téglagyárat (3. kép 15.) említhetjük meg. Ritka típust képvisel a gömbszelet alakú, igen rövid hengeres nyakú, kannelurás díszítésű bögre, amelynek egy-egy töredéke Süttőn (l. kép 23.) és KoppányszántóTímárvölgyben (4. kép 19.) került elő. D. Berciu hasonló töredéket közöl Cernavodáról (Románia). 144 Végezetül két edénytípussal szeretnénk foglalkozni. Az egyikbe a kettős kúpos testű, nyak nélküli vagy rövid összeszűkülő nyakú nagyobb méretű edények tartoznak. 145 Az edény öblén vízszintes átfúrású fülek vannak. Az edény felső részét halszálkás minta borítja. A másik típus egy hosszabb csonkakúpos alsó részből és zömökebb, ívelt felső részből és ezen ülő hosszabb-rövidebb hengeres vagy kissé ívelten hajló nyakból épül fel. Ezek az edények mindig fül nélküliek, díszítésüket a vállon körbefutó több soros ujjbenyomkodásos vagy bebökdöséses bordasor vagy a bordasor helyett besimított vonalak és az edény öbléig lenyúló párhuzamos bordák alkotják. A bordák közötti sávot váltakozva üresen hagyták vagy zeg-zug vonalakkal díszítették. Az üresen hagyott sávokat néha besimított mintával látták el. Az utóbbi típusból néhány egész edényt is ismerünk: Fonyód, 146 Neusiedl (Burgenland). 147 Jóval nagyobb a száma azoknak a töredékeknek, amelyek biztosan ilyen típusú edényből származnak: Balatonkenese, 148 Simontornya, 149 Sárszentlőrinc-Uzd, 150 SzobHomokdűiő, 151 Szabolcs megye, 152 Veszprém-Nyúlkertek, 153 Esztergom-Szentgyörgymező, KülsővatBánhalma, Som-Daránypuszta stb. Előfordul, hogy a bordasor alatti rész díszítetlenül marad, a díszítést ilyenkor rendszerint a rücskös felület helyettesíti: Sághegy, 154 Tamási-Gonozd (5. kép 17.). A két edénytípust E. Neustupny egy típusba sorolja, a formai és díszítésbeli különbségeket időbeli különbségként értékeli. Az általunk egyik típusba sorolt edényeket a badeni kultúra első fokozatába, a fonyódi, neusiedli edényeket pedig a második fokozatba helyezi. 155 A fonyódi urnasírokban talált, belső oldalukon kannelurás tálak, a halszálkamintás díszítés, az alagútfüles kannelurás korsó és a bögreformák jó része a bolerázi csoporthoz kapcsolódik. Az alulnézetben csillagmintás díszítésű tál, pontsorok és bekarcolt vonalak kombinációjából kialakított minta, kannelura nélküli tálka stb. már az úgynevezett klasszikus badeni kultúra felé mutatnak. 156 A plasztikus díszítésű amfora a neusiedli lelőhelyen is belső oldalán kannelurás tálakkal és a bolerázi csoport bögréihez hasonló bögrékkel együtt került elő. 157 Mindkét lelőhely anyaga valóban a bolerázi csoport és a klasszikus badeni kultúra között áll. Jelenlegi tudásunk mellett úgy tűnik azonban, hogy a bolerázi csoportra jellemző formai és díszítési sajátosságok szerepe a jelentősebb, ezért az ilyen amforatípusokat, illetve az ilyenek töredékeit tartalmazó leletegyütteseket is a bolerázi csoporthoz soroljuk. A fonyódihoz hasonló amfóratípus a csoport eddig ismert legnagyobb lelőhelyén hiányzik, viszont több, sajnos csak felszíni leletekből ismert lelőhelyen jellegzetes bolerázi típusú leletanyaggal együtt jelentkezik. A bolerázi csoport elterjedési területén kívül nem találkozunk vele. Tovább fejlődött, de már a bolerázi csoportra jellemző plasztikus bordák és zeg-zugvonalas díszítés nélküli változatait 158 is inkább a bolerázi csoport elterjedési területén belül fekvő lelőhelyekről ismerjük. A fonyódi típusú és egyéb bolerázi amforák közötti tipológiai különbségek valószínűen időrendi különbséget is jeleznek, a kérdés megoldása a bolerázi csoport belső tagolásával kapcsolatos vizsgálatok feladata. A tipológiai elemzés során bemutatott formák: tálak, fazekak, bögrék, nagyméretű edények megtalálhatók a badeni kultúra klasszikus típusait tartalmazó leletegyüttesekben is. Ezek a típusok azonban többé-kevésbé megváltozott formában jelentkeznek, a kétosztású tálak, halbárkák, magasfülű mericék stb. mellett számarányukat és jelentőségüket tekintve is háttérbe szorulnak. Különösen jelentős különbségeket találunk a díszítés területén. A bolerázi típusú edényeken alkalmazott halszálkaminta, többsoros, ujjbenyomkodásokkal tagolt 102
