A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Kedves Miklós: A Bakony-hegység fosszilis flórájának áttekintése a palinológiai eredmények alapján

ső kréta kori sporomorfa együttesekre jellemző a Normapolles nagymértékű előfordulása és fajgazdagsága. GÓCZÁN (1964/b) több új nemzetséget és fajt írt le (Complexiopollis complicatus Góczán 1964

5 Latipollis labilis Góczán 1964, Latipollis tabernacularis Góczán 1964, Oculopollis orbicularis Góczán 1964, Oculopollis zaklinskaiae Góczán 1964, Oculopollis parvooculus Góczán 1964, Extratriporopollenites longianulus Góczán 1964, Extratriporopollenites elegáns Góczán 1964, Extratriporopollenites lenneri Góczán 1964, Extratriporopollenites bajtayi Góczán 1964, Extratriporopollenites minimus Góczán 1964, Extratriporopollenites crassus Góczán 1964, Extratriporopollenites coronatus Góczán 1964, Hungaropollis krutzschi Góczán 1964, Hungaropollis ajkanus Góczán 1964, Trudopollis minimus Góczán 1964, Trudopollis praesubhercynicus Góczán 1964, Sümegipollis triangulatus Góczán 1964). A Postnormapolles közül a triporat formák előfordulása igen jelentős, mivel ezek a paleogén alsó szintjeiben is előfordulnak, így átmeneti formáknak tekinthetjük őket, A Brevaxones pollenekkel szemben a Longaxones résztvétele aránylag mérsékelt (Tricolpopollenites sümegensis Góczán 1964, Tetracolporopollenites (Brecolpites) globosus Góczán 1964). Ösnövénytani szempontból erre a korra az ősi kihalt Angiospermatophyta pollenek nagy menynyisége és formagazdagsága a jellemző, melyek mellett még az „idősebb mezozoos" típusok is előfordulhatnak, de jelentős még az alsó harmadkorban megtalálható típusok, illetve fajok előfordulása. Harmadkor Paleogén. — A Bakony-hegységben számos lelőhelyen találhatók meg alsó harmadidőszaki üledékek. Palinológiai ismertetésükkel sok dolgozat foglalkozik, ennek ellenére a fosszilis mikroflórát még nem írták le. így az egyes emeleteket, illetve szinteket az eddigi közlemények alapján csak nagy vonásokban jellemezhetjük. Paleocén Az úrkúti területről palinológiai alapon sikerült felső paleocén kori rétegeket kimutatni. A sporomorfa összetételben a legjelentősebb a Normapolles csoport pollenéinek az előfordulása. (Oculopollis fsp. 1—3). Interpollis microsupplingensis W. Kr. 1961, Interpollis velum W. Kr. 1961, Basopollis fsp. 1—2 Latipollis fsp.) az „idős harmadkori" és a modernebb típusú pollenek mellett. Alsó eocén Jellemző pollenformái: Urkutipollis triangulus, Polycolpites hungaricus, Tricolporopollenites abouziarovae, Tricolporopollenites lenki, jelentős mennyiségű a Plicapollis pseudoexelsus (W. Kr. 1958) W. Kr. 1961, az Interpollis velum, W. Kr. 1961, a Subtriporopollenites urkuticus, valamint a Restionaceae pollenszemek. Kisszámú a Basopollis krutzschi, bár a középső eocén alsó szintjében is előfordul. A flórára az idősebb típusú myricoid és Juglandaceae típusok (diófafélék) uralkodó mennyisége jellemző, de nem elhanyagolható a kifejezetten „ősi Angiospermatophyta" pollenek jelenléte sem. Az új típusú és trópusi jellegű fajok pollenszemei még kis menynyiségben találhatók (Sapotaceae, Psilotaceae, cf. Pteridaceae, Nyssaeeae, Ericaceae, cf. Lygodium, Palmae). Középső eocén A palinológiai adatok alapján alsó és felső szintre tagolható, a felső szint még további két alszintre. Alsó szint. — A trópusi elemek (Sapotaceae, Psilotaceae, cf. Pteridaceae, cf. Lygodium, Palmae, Araucarlaceae, Gleicheniaceae, Cycadales, Sterculiaceae, Anemia) nagymértékű előfordulása jellemzi, keveredve alsó eocén kori pollentípusokkal, melyek közül sok jelentős mennyiségben fordulhat elő (Basopollis krutzschi, Subtriporopollenites urkuticus). Emellett figyelemreméltó a spóra-pollen spektrumokban a „fiatalabb" kori üledékekre jellemző szubtrópusi vagy mérsékeltégövi elemek (Taxodiaceae-Cupressaceae, Pinus) előfordulása. Felső szint alsó része. — A trópusi elemek jellemzik, így elsősorban a pálma pollenek nagymértékű előfordulása, trópusi jellegű páfrányokkal kísérve (Anemia, Gleicheniaceae, cf. Lygodium, cf. Pteridaceae). Ebben a szintben még előfordulnak az alsó eocén korra jellemző típusok közül néhány (Interpollis velum W. Kr. 1961, Subtriporopollenites urkuticus). Érdekes, de valószínűleg lokális jelenség az Aquifoliaceae és a 94