A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Wallner Ernő: Alsóörs településtérképe

7. Módosabb paraszti présház, szobaszintben elkülönített (foto Vaj kai) 7. Kellerhaus eines wohlhabenderen mit Zimmer gesondert auf höheren Niveau 7. Press-house of a well-to-do peasant, with a raised roomfloor. 7. Давильня зажиточного крестьянина с отделенной комнатой nyában osztozott a kitermelt fán. A kíméletlen használat következtében az erdő a 19. század folyamán minőségben romlott. A Balaton-part és az erdő közötti szőlődűlők a mezőgazdaságilag hasznosított területnek 40 százalékát tették ki. Bennük a filoxéravész előtt is sok a szántó-kaszáló-legelő, elsősorban a pincék, présházak mellett. A filoxéravész után a szőlő helyét szántó foglalta el. A szőlő az újratelepítés után sem érte el régi kiterjedését. A falutól É-ra és D-re fekvő szántók művelése egyidős a falu megtelepülésével. A rétek a falutól D-re feküdtek, s a magas talajvíz miatt nedvesek. A falutól É-ra fekvő szántók a permi homokkőrögök közti kis teknőben löszfelszínen vannak s a D-re fekvőknél jobbak. Kis rétsávok kísérték a Séd patak mentét. Az 1844. évi földrendezés és részben tagosítás a szántó és rét összefüggő területére terjedt ki. Nem érintette a Merse dűlővel kezdődő K-i szőlődűlőket. Ennek során a nemesi, egyházi, jobbágy és zsellérföldek térbelileg elkülönítve lettek kijelölve. A rendezés nyomán bekövetkezett állapot azért figyelemre méltó, mert 100 éven át a felszabadulásig tartó további birtokalakulásnak alapját képezte. Az 1858. évi kataszteri felvétel a rendezést híven tükrözi (8. ábra). A 19. századi osztottság öröklés és adás-vétel révén később még tovább bomlott. Tulajdonjogilag a rendi alapon történt elkülönítés fel is oldódott. Nem változott viszont lényegileg a faluhatár megművelésének aránya és módja. Birtokviszonyok Egy-két módosabb családtól eltekintve (Mórotza, Szili) kisparaszti gazdaságok alkották a többséget. Kialakulásukhoz hozzájárultak a nemesi leányági örökségrészek. A nemesek és jobbágyok földjei a térbeli elkülönülés mellett, eltérő gazdálkodási lehetőséget is tükröztek. A jobbágyoké szabályszerűen osztott részekből, a nemeseké a lehetőség szerint osztatlan birtoktestből állt. A jobbágyoknak az 1844. évi rendezés csak a falutól D-re fekvő dűlőkben jelölt ki rétet-szántót. Ezekben a dűlőkiben 1858-ban a kataszteri felvétel idején nemesnek birtoka nem volt. A jobbágyok birtokrészei azonosan megismétlődő szomszédsági rendben kb. 8—10 helyen feküdtek. Egy-egy szántó vagy rét parcella nagysága 1/2— 1 kat. holdnyi volt. A belsőséggel közvetlenül szomszédos Lucernás dűlő parcellái csak pár száz ölesek voltak. A jobbágytelek térbeli osztottságával egyrészt fenntartható volt a háromnyomásos művelési mód, másrészt elkerülhető volt — ami a teljes tagosítással bekövetkezett volna — hogy a D-i lapban fekvő nedves földeken egyik jobbágy csak a parttól távolabb, kevésbé nedves szántóhoz jusson, a másik rovására. A kizárólag jobbágyföldek dűlőinek területe kb. 130 kh volt s benne kizárólag 18 jobbágycsalád osztozott. Így egyre 1858-ban kb. 7 kat. hold szántórét jutott, ami nagyjából meg is felelt az 1781. évi urbárium egy 3/8-os jobbágy telikének. A jobbágytelek osztott rendje mindegyik családnak egyformán megvolt. Példaként álljon alább Guáth István birtokíve 1858-ból. A Guáth család a legidősebbek közé tartozik (1478-ban Jacobus Guáth szőlője az egyház mellett feküdt). Szerepel az 1781. évi urbárium nevei között, belsőségi telkük a falu NY-i részében van (ma leányági öröklés folytán Dómján Lajos, Fő u. 41. sz.) A nemesek szántói a falutól É-ra magasabb szinten (180 mtszf.) lösztalajon nyolc dűlőben voltak. Együttes kiterjedésük körülbelül ugyanakkora, mint a jobbágydűlőké (130 kh). Mivel itt jó réteket a nemesek számára nem biztosítottak, azért a nemesi réteket a falutól D-re, a jobbágydűlők szomszéd65