A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)
Wallner Ernő: Alsóörs településtérképe
A 19. századi településkép A 18. század végére kialakult településmorfológiai és gazdasági funkcionális helyzet egy századon át megmerevedett és csak a 20. század első évtizede változtatott rajta. A jobbágyfelszabadítás a falu népességének kis hányadát érintette, s lényegében a gazdasági életre nem volt alakító hatása, a korábban kezdetét vett birtokaprózódás tovább folytatódott. Népesség Alsóörs népessége a 19. században inkább fogyott mint nőtt. 1900-ban kevesebb volt a lélekszám mint 1784-ben (1. táblázat). A faluhatár növekvő népességet nehezen bírt volna eltartani, a termelési mód pedig alig változott. Az egyke a református faluban tért hódított. A déli balaton-parti vasútépítkezéssel megindult fejlődés Alsóörsöt elkerülte, sőt a vasút korai épülése Délen növelte az elszigetelődést a megyeszékhelytől távol fekvő falu számára. Súlyos /. táblázat Alsóörs népességfejlődés« Bevölkerungsentwicklung von Alsóörs Population development of Alsóörs Рост населении Алшобрша 1784 551 100,0 — 1828 510 92,5 92,5 1858 660 120,5 129,4 1869 550 99,8 83,8 1880 553 100,4 100,5 1890 552 100,2 99,8 1900 529 96,0 95,8 1910 583 105,8 110,2 1920 592 107,4 101,5 1930 657 119,2 111,0 1941 802 145,5 122,1 1949 967 177,1 121,7 Káptalani 'üred nélkül 1950 800 145,2 81,9 1960 937 170,1 117,1 1965. XII. 31. 1199 217,6 127,9 válságot okozott a jüoxéravész, amely az egész északi Balaton-parton elvándorlást indított meg. Az alsóörsi szőlők szinte teljesen elpusztultak. A csekély természetes népszaporodást utóbb a városok szívták fel. A 19. század végéig a mezőgazdaság tartotta el a népességet. A jelentős kisparaszti réteg mellett zsellérek, mezőgazdasági munkából élők adták a másik réteget. A nemesi családok több mint felének nem volt szántója, legfeljebb szőlője mellett egy-két száz négyszögölnyi. A szőlőbirtok enyhítette valamelyest az osztálykülönbségeket. Nagy vagy középbirtok a faluban nem volt, módos paraszt is csak néhány. 1828-ban a faluban 10 iparos család volt (5 takács, 2 kovács, 1—1 mészáros, kőműves, fazekas). A takácsmesterség a század végére eltűnt, helyébe kőművesek, kőfaragók léptek. Utóbbiak szerepéről tanúskodnak a minden háznál látható kő-asztallapok, oszlopok, stb. A 19. század végéig Alsóörs tipikusan agrárfalu maradt, amelynek népe fölött egy évszázad szinte nyomtalanul suhant el. A falu arculati vonásai Két tényező volt hatással a falu településmorfológiai képének az alakulására: a lejtős terepen való fekvés és a rendi társadalomadta elkülönülés, illetve belsőségi telekrend. A 18. század végére kialakult kép a 19. században nem változott. Alsóörs kifejezetten nélkülöz egy falumagot (4. ábra). Nem is sorolható egyszerűen az útifalu vagy halmazfalu csoportjába. A párhuzamos utcák egymás fölött mesterségesen kialakított négy terrasz szinten helyezkednek el. Egy-egy szint közti különbség 5—10 m (5. ábra). Fésűs beépítés nélkül a házak a rövid telkeken hol az utca vonalában, hol hátrább állnak. Nem alakult ki szép egyöntetű falusi utcakép sem. Csupán a falu peremrészein volt lehetőség nagyobb telekmélység elérésére, ahol ÉNY-on a 3/8-os jobbágytelekhez tartozó 4—500 négyszögöles belsőtelek-udvar számára volt elegendő hely. Részben szántó is kapcsolódhatott a belsőtelek végéhez. A párhuzamos utcák belsőtelkei átlag 150— 200 négyszögölesek. Későbbi telekosztás eredményeként vak sikátorokkal és egy-két helyen (pl. ÉNY-on) hosszú közös udvarban egymás mellett sorakozó házakkal találkozunk (Szabadság út 1. 62 с cri СС В .п -СС д 'У; ел JT 1 -си ^ CÍ •о-2 ел Ю ш 7 •ев TS X ^ N ••-' о Ф •* °Ю í.\ > со Í5 N > -Ш :0 С-cű ! 0 > гЙЙ í> 'öJ
