A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Sági Károly: A Balaton vízállástendenciái 1863-ig a történeti és kartográfiai adatok tükrében

nak határozta meg a kultúrréteget. Az ásatás a parti turzás déli oldalán, a fonyódi Várhegy tövében, tőzegszintből kiemelkedő szigetecskén folyt. A publikálatlan ásatásra Kralovánszky szíves szóbeli közlése alapján hivatkozhatunk. Moór Elemér a magyar honfoglalás népmozgalmait tisztán elméleti alapon nagy szárazsági periódussal magyarázza (MOÓR 1967, p. 169). A mondottak feltételezését igazolják. A korai Árpádkorban in ég mindig alacsony a Balaton vízállás a. Ezt támasztja alá Csalog medinai megfigyelése. Medina, sió-völgyi falu keleti szélén Csalog árpádkori települést talált, melynek korát fenékbélyeges edénytöredékek határozzák meg. A település gödrei és kemencéi 40 cm-el feküdtek mélyebben az ásatás idejének talajvízszintjénél (CSALOG 1941, p. 173—174). Saját megfigyelésünket is említeni szeretném. Aszófőn a vasútállomás közelében álló románkori templomrom (KOPPÁNY 1963, p. 86) környékén 1963 őszén terepbejárást végeztünk. A templom 109,9 m A. f. magas szinten épült (BENDEFY 1963), az árpádkori cserépanyag a 105,2 m A. f. magasságú tőzegszint szélén volt gyakoribb, a rom környékén több volt a XVI—

XVII. századi cserép. Az árpádkori település vízközeibe húzódott, míg a később felmagasodó, alább szóbakerülő vízállás magasabb szintekre kényszerítette a települést. A XIV. században már magasabb a Balaton vízállása. Egy 1335. évi oklevélben arról olvashatunk, hogy a határjárók Égenföldtől keletre kis tóhoz, majd a Balaton vízéhez értek (FÜSSY 1903, p. 77). Egy alább szóbakerülő XVIII. századi térkép (4. ábra) alapján, melyen ugyancsak Égenföld magasságáig nyúlik fel a Balaton vize, a tó vízállásai 1335-ben 106 m A. f. magasra becsülhetjük. A XVI—

XVII. században megemelkedett a Balaton vize. Id. LÓCZY LAJOS utal arra (1913, p. 522), hogy a balatonföldvári (LÖCZY 1913, 280. ábra; DRAVECZKY—SÁGI—TAKÁTS 1964, p. 10) és balatonboglári (DR A VECZKY—SÁ GI—TAKÁTS 1964, p. 9) őskori földvárak egy részével egyetemben a balatonszemesi törökkori vár (DORNYAY 1932, p. 236—240; DORNYAY—VIGYÁZÓ 1934, p. 316; LÖCZY 1913, 281. ábra) egy részét is elmosta a tó vize. Ebből korábban is magas balatoni vízállásra következtettünk (SÁGI 1961, p. 25). A balatonszemesi törökkori várnál az abráziós színlő talp vonala 108,2 m A. f. magasságban húzódik (BENDEFY 1963). A török idők magas balatoni vízállására utal egy másik adatunk is. Balatonberénynél hosszú turzás kapcsolódik a parthoz és nyúlik be meszsze, Fenékpuszta magasságáig (LÓCZY 1913, p. 527; KOGUTOVICZ 1931, 82. ábra). A turzás északi lejtőjén, a balatonberényi útőrháznál nyitott kavicsbányában 107,1 m A. f. magasságú szinten víz által odasodort, legömbölyített élű XVI—

XVII. századi cserepeket találtunk, balatoni tavikagyló héjak társaságában. A fontos anyagot, amit a 2. ábrán mutatunk be, Rendi László volt szíves beszintezni. A magas balatoni vízállás 1558-ban a zalavári vár és a falu közti dorongutakat (CSALOG 1960, p. 137—149) is elborította (FÜSSY 1903, p. 143). Magas törökkori vízállásra utal egy vörsi határrész neve is. A falutól északnyugatra földnyelv nyúlik be a tőzegmezőbe, amit Máriaasszony-szigetnek neveznek. A XVIII—

XIX. századi, alább szóbakerülő térképek szerint ez a földnyelv még a Balaton vízével körülvett félsziget volt. A Máriaasszony-sziget rétegvonalas térképét Castelli Árpád 1935ben készült felmérése alapján mutatjuk be a 3. ábrán. A félsziget északi része magasabb, a nyaknál a terep leesik és délen újabb magas részek következnek. A földnyelv, pontosabban az akkori félsziget északi, magasabb részén települt a középkori Vörs község. A templom helyét felszíni nyomok árulják el. Említettük már, hogy a törökkori vízállás 107,1 m A. f.-nél magasabb lehetett. Ennél a vízállásnál kapta a félsziget ma is használt elnevezését, amikor a magas balatoni vízállás elöntötte a félsziget nyakát. A félsziget északi részén a 108 m A. f. magasságú rétegvonal két kis csúcsot ölel csak körül. Ha a vízszint a 108 m A. f. magasságot elérte volna, ez a két kis kiemelkedés még a törökkori község lecsökkent létszámú népessége számára sem adott volna települési lehetőséget. Úgy gondoljuk, ezt a magasságot a víz nern érte el. A balatonberényi, említett 107,1 m A. f. értékkel kapcsolatos jelenség egyébként is közvetlen partszélre utalnak, ami felett túl magas víz nem lehetett már. Nem sokat tévedünk, ha 107,5 m A. f. magasságúnak vesszük a kérdéses kor balatoni vízállását, ami mellett még elég tekintélyes száraz terület adódott a település számára, a vörsi Máriaasszony-szigeten. Említettük aszófői megfigyelésünket, ahol a korábbi telepet magasabb szintekre kényszerí445