A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Tapfer Dezső: Megfigyelések a kerecsensólyom keleti-bakonyi fészkeléséről

mára újra szabaddá tegyem a rárepülést a régi sziklafészkekhez, sziklaüregekhez. Több alkalommal megfigyeltem, hogy március végén, április elején a fészkelőhelyek közvetlen környékén, az általam oly jól ismert sziklás völgyekben 4—5 kerecsen is tanyázott, és messziről hallható vijjogással, látszólagos civakodással vagy a párválasztással-párzással kapcsolatos légi mutatványokkal felhívták magukra a figyelmet. Áprilistól kezdve teljes a csend a kerecsen-tanyák és fészkek közelében. Sem a kiválasztott sziklaüregekbe (3. ábra), sem az elfoglalt, elhagyott ragadozófészkekbe nem hordanak fészekanyagot. A kiöklendezett köpetek ott hevernek a fészekben, illetve lehullanak a fészek alá, elárulva ezzel — a messziről fehérlő meszes ürülékfröccsenések mellett — a lakott fészkeket. A tojó általában másodnaponként rakja le tojásait és csak miután megvan a teljes fészekalj, kezd el kotlani (4. ábra). Kotlás közben finom pehelytollait hullatja. Az elfoglalt régi ragadozófészkekben semmit nem „tataroznak", a fészek kijavítására-megerősítésére új gallyakat nem hordanak. A meglehetősen súlyos sólymok sokkal sebesebben érkeznek a fészekre, mint az inkább vitorlázva leereszkedő régi gazdáik, a lomhább röptű kányák vagy ölyvek. A kerecsen — főként a tojó — erős csüdjével igyekszik mélyedést kikaparni-kikotorni a fészek közepén a tojások számára. Eközben tovább törik és rongálják a száraz gallyakat, úgy hogy a következő években a kerecsenek által egyszer már elfoglalt gally-fészek alig használható, csak ha más ragadozó-madár újra „kitatarozza", ismét megerősíti új ágakkal. A fán fészkelő kerecsenek is ragaszkodnak területükhöz; évről évre visszatérnek és kb. néhány kilométer sugarú körben keresnek maguknak új meg új elhagyatott ragadozófészket, hacsak nem akadnak alkalmas sziklazugra a közelben. Az első hetekben a hím hord számára táplálékot. Később néha a hím is melengeti a fészekaljat. Figyelemre méltónak tartom azt a megfigyelésemet, hogy a kerecsensólyom kotlási időben nagyon érzékeny a zavarásra. Eddig két 4. Kerecsen-fészekalj 4. Eine Würgfalken-Gelege 4. Saker-sitting 4. Дно гнезда балобана esetben tapasztaltam, hogy a tojó elhagyta tojásait a kotlás első, illetve második hetében, mivel a közelben nagyon zajos fakitermelő munka folyt. VÖNQCZKY—

SCHENK idézi a Brehmkötetben SZOMJAS LÁSZLÓ (1925) hortobágyi megfigyelését: a kerecsenek a zavarás miatt elhagyták fészküket, még mielőtt a tojó lerakta volna tojásait. Ha az ember csendesen, nem zajosan, nem csörtetve közelíti meg fészkét, akkor nem repülnek el. Csupán akkor kap szárnyra, ha a fa törzsét megütögetjük, vagy a sziklafal közelében álló fára felmászva mintegy szemmagasságba kerültünk a kotló tojóval. Rejtekbe húzódva azt tapasztaltam, hogy 10-15 percen belül viszszaül a tojó a fészekre — bár ez a megfigyelésem mindössze két tojóra vonatkozik. E megfigyeléseim során észleltem, hogy mielőtt visszaszállt volna a tojó (sziklán, illetve magas tölgyfán voltak a fészekaljak), egyre alacsonyabbra ereszkedve percekig körözött a fészek fölött. Egy harmadik esetben olyan hamar tért vissza a fiatal tojó (két egymás után következő évben csak két tojást rakott — mindkét fiókát felnevelték), hogy nem volt idő elrejtőznöm: a szomszédos fa egyik száraz ágára szállt, pár percig gondosan végigmért — távcsövem látómezejében élvezettel figyelhettem bátor, értelmes szemét, szinte átható pillantását — majd a fészek peremére repült és magát mit sem zavartatva visszaült a tojásokra. Megfigyeléseim alapján az a vélemény alakult ki bennem, hogy a kerecsenek csak tartós, durva zavarás hatására hagyják el fészekaljukat. Jeges esőket hozó áprilisban eddig 5 alka431