A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Tapfer Dezső: Megfigyelések a kerecsensólyom keleti-bakonyi fészkeléséről

alkalmas fészkelőhelyekhez. E kedvező adottságok mellett szinte várható volna, hogy az alkalmas fészkelőhelyeken mindenhol legyen állandó, évről évre visszatérő kerecsenpár. Hogy ez mégsincs így, annak egyik oka bizonyára az, hogy a kerecsen fészkelőhelyén rendkívül kényes minden zavarásra. Zaklatáskor elhagyja fészkét, ezért több fészekalja tönkremegy — és elmarad a szaporulat. A tojásszedők és sólymászok is felelősek a fészekaljak pusztulásáért. Erősen csapadékos, sok esetben jeges hózáporokat hozó hideg áprilisi időjárás során (néhány éven át ismételten) a meleg, kedvező március után már korán kotlani kezdett fészekaljakat a heteken át szakadó hideg eső miatt a kerecsenek elhagyták. Emiatt éveken keresztül alig volt szaporulat, ami biztosította volna a további terjeszkedést. A fészkelőhely nyugalmának a megbolygatása miatt a területhez erősen ragaszkodó öreg párok gyakran kényszerültek arra, hogy fészkelőhelyet változtassanak (sokszor szikláról fára, majd némely esetben újra vissza). Ilyenkor szintén elpusztul a költés. A váltófészkekben sokszor nagyon nehéz évről évre nyomon követni a kerecseneket, így gyakran bizonytalan az évi szaporulat megállapítása. Az eddig vázolt nehézségek ellenére az általam nyilvántartott 14 keleti-bakonyi kerecsenfészkelőhelyen minden évben meg lehet találni néhány fészkelő párt. Ez bakonyi vonatkozásban mindenképpen kedvező, pláne ha összehasonlítjuk az általában igen gyér országos és a még kisebb számú délkeleteurópai kerecsen-fészkelési viszonyokkal. A kerecsenek érkezése télutón A kerecsen mint déli-délkeleti, melegkedvelő madárfaj, télire délre húzódik, ahol nincs hótakaró és megtalálja táplálékát. Ha enyhe a tél, akkor már február végén sokszor csak foltokban látni havat a 300—400 méternél nem magasabb legelőkön. Legtöbbször a sziklás völgyek egy-egy táj képileg jellegzetes helyén, a kerecsenek által kedvelt zsákmányté2. Kerecsenfészek öreg bükkön 2. Würgfalftenhorst i

n einer alten, Buche 2. Saker-nest in an old beech-tree 2. Гнездо балобана na старом буке pő-szikla vagy szárazágú ülőfa alatt megjelennek a friss „köpetek". Az emészthetetlen szőrt, tollakat, csontokat tartalmazó kiöklendezett zsákmánymaradványok az első jelzői annak, hogy ráróink visszatértek. Ha a lesbenállásra rászánunk néhány órát a zsákmánytépőhelyeken, melyek legtöbbször ember-nem járta hajlatokban, elhagyatott, szélvédett völgyekben vannak, akkor bizonyára találkozunk beváltó-beszálló kerecsenekkel. Több éven át alkalmam volt megfigyelni a kerecsenek korai, február végi — március eleji érkezését a Gaja szurdokvölgyében, helyenként a Barok-völgyben, a Baglyashegy horhosaiban. Ugyanezeken a helyeken, továbbá az Öreg Fu429