A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Marián Miklós–Szabó István: Adatok az Északi-Bakony herpetofaunájához

9. Barna varangy — Bufo bufo (foto Szabó) Lelőhelyei : Ugod: Vörös János-séd (1959), Móricháza (1959), Németbánya (1964), Kisszépalmapuszta : Barátok-útja (1965). Testhossza : 39—49 mm, tehát a magyarországi példányok hasonló méreteitől lényegesen nem különbözik. A sárgahasú unka hazánkban jobbára a hegyvidéket lakja. Az Északi-Bakonyban a két unka faj közül elsősorban a sárgahasú található, de a többi itt élő békafajhoz viszonyítva, távolról sem olyan számban, mint ahogy e környezetével szemben kis igényű faj esetében várhattuk volna. A Bombina variegata hegységünk minden álló-, vagy lassú folyású vízében megél. Olykor még a kerék- vagy patanyomban meggyűlő esővízben is megfigyeltük. Párosodásának ideje május közepére esik, így a magyar középhegységekből és a Pienninekből (KOWALSKI—MLYNARSKY 1965) közölt adatokkal egyaránt megegyezik. A nászidőnek két-három hónapra való kihúzódását, amit az unkáknál megfigyeltek, nem tapasztaltuk. (Ez valószínűleg csak a miénknél jóval magasabb régiókban fordul elő és az időjárás késői felmelegedésével magyarázható.) A június végén gyűjtött példányok „ivari érdességé"-nek állapota (MÉHELY 1891) már a párosodási ciklus lezárását mutatja. (Az ivari érdességet a hímek végtagjain, a nászidőben kifejlődő bőrszemcsék alkotják). A párosodási idő alatt egy ízben hím sárgahasú unkát találtunk fiatal barna varanggyal in amplexu (Vörös János-séd 1959), ami azt bizonyítja, hogy az elsősorban a fíana-nemnek (а kecske- és tavibékának) tulajdonított nemi eltévelyedés a Bombina nemzetségben is előfordul. Mindkét unka férgekkel, csigákkal, apró ízeltlábúakkal élő hasznos faj. A Bombina bombina és a Bombina variegata hibrid kialakulására példa az az érdekes példány, amely Csehbánya közeléből került elő. 38 mm hosszú, nem egészen ivarérett nőstény unka ez, melynek bőrén mindkét fajra jellemző szemölcsözöttség volt látható: hátoldalán bőrszemölcsei lapos szarubibircseket viselnek, ami a vöröshasú unkára jellemző, körülöttük azonban apró, hegyesvégű szarutüskék állanak, ami a sárgahasú unka sajátja. 5. Bufo bufo bufo LINNÉ — Barna varangy (9. ábra). Lelőhelyei : Ugod : Vörös János-séd (1959), Farkasgyepű (1963, 1964, 1965), Kisszépalmapuszta (1965). Számos félig fejlett egyed mellett csak egy méretfelvételre alkalmas, kifejlett példányt sikerült gyűjtenünk. Ennek testhossza: 98 mm. A barna varangy hazánk egész területén elterjedt. Rejtett életmódja miatt kifejlett egyedei ritkán kerülnek szemünk elé. Jelenlétét a vizekben lelt lárvái, meg a hegységet átszelő országutakon talált eltaposott példányok alapján állapítottuk meg. Jellegzetes élőhelyei az öreg, nem túl sűrű erdők, a nyíltabb, nem nagyon nedves, aránylag meleg völgyek és az emberi lakótelepek környéke. Áprilistól októberig tevékenykedik. Párosodáskor előnyben részesíti a hegység állandó kis állóvizeit, melyeket évről évre rendszeresen felkeres, és ahol ivadékjainak fejlődése biztosítva van. Ilyen például a farkasgyepűi elhanyagolt (beton) fürdőmedence, ahol minden évben százával észleltük lárváit. Állandó víz hiányában azonban kis, időszakos vizekben is lerakj a "petéit. 1965 június 15-én a Farkasgyepűhöz tartozó ún. Kustány-oldal hatalmas erdejében, útmenti kátyú arasznyi mély vízében, sok ezer lárvát találtunk. Ilyen környezetben természetesen az ivadékok életbenmaradása nincs biztosítva. Az említett időpontban a 415