A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Viczián István: Adatok a Sástó-hegy (Nyugati-Bakony) bazaltjának közettani és vulkanológiai ismeretéhez

A kőzet mikroszkópi szövete A megnyúlt elegyrészek alig felismerhető folyási szövetet mutatnak. A földpátok orientációjának kimutatására a csiszolatban megmértem 40 plagioklász-léc hajlásszögét egy tetszőlegesen választott irányhoz képest. Hajlásszögnek a plagioklász-léc leghosszabb oldala és a kiválasztott irány közti hegyesszöget vettem. A mérési adatokat a III. táblázat tartalmazza. A táblázat adataiból kitűnik, hogy nem jelölhető ki egyetlen irány sem, ami a többinél sokkal gyakoribb volna. III. táblázat Plagioklászok irányítottsága Megjegyzések: A táblázat adatai 40 db plagioklász irányítottságának mérésén alapulnak. A kapott szögértékek a plagioklász-léc hosszabb oldala és egy tetszőlegesen kiválasztott irány által bezárt begyesszögek. A + és — jelek ettől a kiválasztott iránytól balra, illetve jobbra való eltérést mutatják. Ez a tökéletlen folyási szövet arra enged következtetni, hogy a bazaltláva rövid idő alatt megmerevedett, nem folyt messzire. Már HOFMANN K. (1878) rámutatott, hogy a terület kisebb vulkánjainál nem annyira messze ömlő lávafolyamokról, hanem inkább kisebb, körülzárt lávatavakról beszélhetünk (id. m. 441. oldal). Ilyen lehetett a Sástó-hegy vulkánja is. 4. Szemcsenagysági eloszlási diagram 4. Korngrössenverteilung 4. Diagramme granulométrique 4. Диаграмма рассеивания зерен по величине A Sástó-hegy helyzete a dunántúli bazaltvulkánosságban A Sástó-hegy bazaltján végzett vizsgálatok alapján a bazalttakarót létrehozó vulkáni tevékenységet a következő módon jellemezhetjük: A vizsgált bazalt egy kitörési fázis terméke. Erre mutat a kőzetanyag nagyfokú azonossága és a terület morfológiája is. Ez a kitörési fázis valószínűleg nem túl messzire folyt, lávatószerűen felhalmozódott bazaltlávát termelt. A bazalt szárazföldön (szubaerikusan) megszilárdult, kis illótartalmú, nem bontott. A dunántúli bazaltvulkánosság nagy egészével való kapcsolat megvilágítására SZÁDECZKY-KARDOSS E. (1959) általános áttekintését használjuk fel. Ö a magyarországi magmatizmusról adott összefoglalásában a dunántúli bazaltvulkánosság területén három koncentrikus övet különböztet meg: 1. központi lávatakarók (Kabhegy, Agártető, stb.), 2. kisebb magános bazaltkúpok és kisebb lávatakarók széles öve (Badacsony, Szentgyörgyhegy, Haláp, Somló, stb.), 3. külső tufaszórások (Sitkéi-halmok, Tihany. Fonyódi-hegy, stb.). Ebben a beosztásban a Sástó-hegy bazalttakarója a 2. csoportba tartozik. Az idetartozó vulkánok a központi takarók parazitaág-szerű oldalnyúlványaiként foghatók fel, sokszor azonban fel kell tételeznünk, hogy kisebb önálló magmakamrával is rendelkeztek. E tekintetben a sástóhegyi bazalt a Kabhegy parazita vulkánjának tekinthető. Egyedülálló viszont a Sástó-hegy helyzete abban a tekintetben, hogy, a távoli kisalföldi bazaltkúpokat kivéve, ez az egyetlen olyan lávatakaró, amely a nagy központi tömegek vonalától északra esik. Ez a dunántúli bazaltvulkánosság eddig még nem magyarázott aszimmetrikus jellegére mutat rá. SZÁDECZKY-KARDOSS E. kiemeli azt a tendenciát is, hogy a vulkánosság a központtól 36 szögintervallum (°) 1—10 11—20 21—30 31—40 absz. 1+1 4 2 2 gyak. / — 1 3 0 3 szögintervallum (°) 41—50 51—60 61—70 71—80 81—90 absz. I 4- 3 1 2 0 2 gyak. ( - 3 3 4 3 3