A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Iharos Gyula: Újabb adatok a Bakony-hegység Tardigrada-faunájához (A Bakony-hegység Tardigrada-faunája, IV.)

tüskékből álló tüskesor van. A tüskék kettesével helyezkednek el. A karmokon sem mellékkarom, sem tüske nincs. Lelőhelyei: Kesellő (Gyenesdiás), Vadleánybarlang (Gyenesdiás) és Vonyarcvashegy. Lakóhelyei: napos és félárnyékos sziklamohok. Nyolc mintából került elő Echiniscus testudo, Pseudechiniscus cornutus, Macrobiotus hufelandii, M. richtersi, Hypsibius oberhaeuseri és Milnesium tardigradum fajok társaságában. Oldalfüggelékek elhelyezkedése E. testudo és változatainál: E. testudo, f. trifilis, f. quadrifilis, E. sp. A A A A В —i В —• С С С С -Di -Di -Di D Di E E E E Az összehasonlító vizsgálatoknak alávetett területeken kívül még a következő helyeken történt mintagyűjtés : 1. Gyenes: Pipahegy, nádas pincetetőről moha. A tető már erősen korhadt állapotban volt, medveállatka népessége csupán két fajból állott: Macrobiotus hufelandii és Hypsibius oberhaeuseri. 2. Gyenesdiás: öreg nádas háztető. Echiniscus testudo és Hypsibius oberhaeuseri fajok kerültek elő a mohamintákból. A következő mintákat dr. PINTÉR ISTVÁN gyűjtötte 1966 júliusában: 3. Kornyi-tó (Káli-medence) : parti növényturzás: Macrobiotus richtersi, Hypsibius dujardini és H. schaudinni. 4. Hegyeskő (Bakonybél) 398 m: mészkőszikláról moha: Pseudechiniscus novaezeelandiae RIGHT. E faj előfordulása új adat a hazai Tardigrada-f aunára. 5. Hosszúhegy (Rezi környéke): dolomit szikláról moha: Echiniscus wendti és Pseudechiniscus suülus. A többi mintában nem találtam medveállatkákat. A továbbiakban a Pannonhalmi-dombvidéken végzett vizsgálataimról számolok be. A gyűjtés ideje 1966. július 6. A gyűjtött minták száma 64. Megoszlásuk a következő : + — talajmoha 8 10 famoha 5 7 kőkerítésről moha 3 1 cseréptető 4 1 fenyő avar 7 3 vegyes bokrok avarja 5 3 gesztenyés avarja 5 2 összesen : %-ban: 37 58 + + 27 = 64 minta. 42 = 100% Feltűnő a negatív minták aránya. Okát abban látom, hogy a gyűjtés idején nagy szárazság volt. A talaj szinte cserepesedéit. Mintákat nem is vettem belőle, mert a poros és laza szerkezetű talaj nem kedvező élőhely a medveállatkák számára. Ugyancsak teljesen szárazak voltak a talajon élő mohok és vékony bevonatot alkottak a legtöbb helyen. Megfelelő élőhelyül szolgáló zuzmókat sem találtam a bejárt helyeken. A Pannonhalmi-dombvidék nem tartozik szorosan a Bakonyhoz. Pannon rétegek és rájuk telepedett homokos lösz alkotja. Növény földrajzilag is „erősen elüt a Bakonytól" (FEKETE 1964, p. 38). Vizsgálataim célja az volt, hogy megállapítsam: mennyi a közös vonás a két terület Tardigrada-íaunája között, van-e elhatároló különbség? A mintákból mindössze 16 faj került elő. E fajok mind megtalálhatók a Bakonyban is, tehát közösek. A Bakonyból leírt új fajok közül csupán kettő került elő a mintákból: Hypsibius gracilis és H. pappi. Olyan fajt, amely csak a dombvidékre lenne jellemző, nem találtam. Ismerve a Tardigradák kozmopolita jellegét, e néhány faj alapján nem vonhatunk le messzebbmenő következtetéseket a két terület állatföldrajzi kapcsolatára vonatkozólag. A 2. táblázat összehasonlítás céljára közli a Balaton-part, a szoros értelemben vett Bakony és a Pannonhalmi-dombvidék eddig ismert medveállatka fajait. A táblázat adatait értékelve megállapíthatjuk, hogy legtöbb faj a Bakonyból került elő. Ennek nemcsak a terület nagyobb kiterjedése a magyarázata, hanem az élőhelyek változatossága és a tszf. magasság is. Ez utóbbi tényező fontos szerepet játszik a fajok vertikális elterjedésében, a népesség faji összetételében és a varietások gazdag kialakulásában. A kimondottan hegyi Tardigrada-í aj ok közül a Bakonyban is 333