A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Sey Ottó: Adatok a Bakony gerinces állatainak parazita féregfaunájához. I.

A fajok ismertetése I. Lecithodendriidae ODHNER, 1910 Pleurogenes claviger (RUDOLPHI, 1819) (1. ábra) Jellemző a faj előfordulására, hogy az ország területén általában előfordul, de mindenütt csak egy-két esetben. Gyűjtésem során csak két béka volt fertőzve (2 és 4 db.), amelyek az uzsai halastavaikról származtak. Hazánkban először MARGÓ (17) említi Budapest környékéről, majd a későbbiek során előkerült Szeged és a Hanság környékéről (EDELÉNYI, 1942; SEY, 1964). A jelenleg ismert előfordulási helyek alapján valószínűnek látszik, hogy az ország egész területén megtalálható. Gazda: Rana esculenta Lokalizáció : vékonybél Előfordulás: Budapest, Szeged, Hanság, Kapuvár, Uzsa Intenzitás: 2—4. Pleurogenoides medians (OLSSON, 1876) Kicsi, 1—2 mm nagyságú, ovális alakú féreg. Egyetlen esetben került elő egy példánya, így meglehetősen ritka élősködője a vizsgált területen élő békáknak. Hazánk egyéb pontjairól származó adatok gyakorinak (EDELÉNYI, 1942), más adatok ritkábban előforduló fajnak említik (EDELÉNYI, 1960; SEY, 1964). Hazánkból eddig az Alföldről, Kisalföldről és a Bakonyból került elő. Gazda : Rana esculenta Lokalizáció : vékonybél Elterjedés: Szeged, Eger és Hajdúszoboszló, Kapuvár és Uzsa Intenzitás: 1. Prosotocus confusus (LOOSS, 1894) Az uzsai gyűjtésem során alacsony fertőzőt tőséget mutatott ez a faj. Csupán három békából került elő. Az egyéb hazai adatok hasonlóan kis vagy közepes (EDELÉNYI 1942, 1960) fertőzöttségről számolnák be. Külföldi kutatók jóval magasabb (20—60%) fertőzöttséget állapítottak meg. Gyűjtéseim során három esetben találtam, érdekes módon ugyanazon férgek (Pleurogenoides 1. Pleurogenes claviger (Rudolph! 1819) medians, Opisthioglyphe ranae) társaságában. Első hazai előfordulásról EDELÉNYI (1942) tesz említést, majd EDELÉNYI (1960) és SEY (1964) mutatták ki előfordulását ismételten. Gazda: Rana esculenta Lokalizáció : vékonybél Előfordulás: Szeged, Eger, Hajdúszoboszló, Kapuvár és Uzsa Intenzitás: 3—12. II. Paramphistomatidae FISCHODER, 1901 Diplodiscus subclavatus (PALLAS, 1760) A különböző békafajoknak országszerte leggyakoribb békaélősködője. A megvizsgált békák közül 18 végbeléből került elő. EDELÉNYI (1942) szintén magas fertőzöttségi százalékot állapított 317