A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Viczián István: Adatok a Sástó-hegy (Nyugati-Bakony) bazaltjának közettani és vulkanológiai ismeretéhez

Adatok a Sástó-hegy (Nyugati-Bakony) bazaltjának kőzettani és vulkanológiai ismeretéhez Bevezetés A dunántúli bazaltvulkánosságról már a ma­gyar földtan „preklasszikus" és klasszikus kor­szakában olyan kiváló összefoglalások számoltak be, mint F. S. BEUDANT (1822), HOFMANN K. (1878), VITÁLIS I. (1909) és MAURITZ B. (1948) stb. művei. Ujabban ezekhez csatlakoztak JU­GOVICS L. (1954), SZÁDECZKY-KARDOSS E.—ERDÉLYI J. (1957), SZÁDECZKY-KAR­DOSS E. (1959) és VÖRÖS I.* (1962/a, 1962/b) számos fontos részletkérdést megoldó mun­kái.** Korántsem mondhatjuk azonban, hogy az egész dunántúli bazaltvulkanizmusról a korszerű követelményeknek megfelelő ismeretünk volna. Még az általánosnál is ismeretlenebb része vulkáni vidékünknek az Ajka és Padragkút kö­zött emelkedő Sástó-hegy. Az egész kiterjedt ba­zalt-irodalomban területünkről nemhogy kőzet­tani ismertetés, de még említés is alig található, jóllehet a Tapolca környéki leghíresebb bazalt­vulkánokat megközelítő méretei, érdekes föld­tani és földrajzi helyzete alapján ezt feltétlenül megérdemelte volna. Az irodalmi adatokat csupán VITÁLIS I. (1909) következő néhány sora képviseli: ,,A Kab­hegyről északnyugatra az Ajka és Padrag közti nummulit-mészkőre települt pontusi kavicsos agyagpadmalyon... a Szőlőhegyen (= Sástó­hegy) is látni lapos, erdős dombhátakon szétheve­rő bazaltrögöket: kicsiny bazalttakarók szétfosz­lott részeit." (17. oldal). Talán a Sástó-hegy területéről ered még az a kőzetminta, amelyet VITÁLIS I. a szomszédos Kophely-hegyről említ, ezt magnetites-ümenites bazanitoidnak tartotta és a szigligeti típusba so­rolta (id. m. 63. oldal). Helyszíni megfigyeléseim * Sástói munkámat VÖRÖS I. kabhegyi vizsgálataihoz kapcsolódva végeztem 1960-ban. önzetlen baráti segítségéért ezúttal is hálás köszönetemet fejezem ki. Az iddingsitese­dése és az ércásványokra vonatkozó eredményeit felhasz­náltam, de itt csak az azokat kiegészítő saját megfigyelé­seimet igyekeztem részletesebben is kifejteni. ** Csak az általam vizsgált terület szempontjából jelentős munkákat soroltam fel; a jegyzék nem tartalmazza a ba­zaltvulkanizmus teljes irodalmát. szerint azonban a szóbanforgó kőzetféleség ezen a hegyen egyáltalán nincs, és a közelben is csak a Sástó területén van bazaltos kőzet.*** Meg kell még említenünk, hogy az id. LÖCZY L. (1913) által közölt Balaton környéki földtani szelvények közül az egyik (XII. tábla) feltünteti a Sástó-hegy bazaltját is. A bazalt földtani helyzete A térképen Sástó néven jelölt terület tulaj­donképpen kisebb fennsík a Déli-Bakony észak­nyugati peremén. Nyugatról a Kisalföld, északon és északkeleten a Köleskepe-árok és a Csinger­völgy határolja. Délkeleten széles nyereggel a szomszédos Csékúti-hegy kapcsolja a hegység többi tagjához. A hegy alapja eocén korú nummuliteszes mészkő, amely a Csing er-völgyben igen jól fel van tárva, nyugaton azonban a bazalt alatt is nyilván meglevő vetőrendszer mentén a Kis­Alföldet borító fiatalabb üledékek alá süllyed. Ennek a törésrendszernek a mentén törhetett fel a bazalt is. Az eocén mészkő fölött a bazalt közvetlen fekvőjét — tufaszórás közbeiktatása nélkül •— pannóniai rétegek alkotják. A hegy jellegzetes romvulkán, régebben valószínűleg nagyobb ki­terjedése volt. A láva alsó határa ma kb. 320 m tengerszint feletti magasságban van, átlag 20—30 m vastag, megközelítőleg köralakú, 800— 1000 m átmérőjű (kb. 0,8 km 2 ) lapos fennsíkot al­kot. A bazalt széleit a déli részen lösz fedi, máshol pedig a bazalt mállásából eredő vörös agyag bo­rítja. Ez a vízátnemeresztő agyagréteg okozza azt, hogy a fennsík igen vizenyős, amint erre a nagyon találó Sástó elnevezés is utal. A terület középpontjától kissé délre egy nagyobb kitérje­*** Erre nézve a területet ábrázoló földtani térképek egy­másnak ellentmondanak. HOFMANN K. csak a Sástó-he­gyen jelöl bazaltot, a Balaton-monográfia térképmellék­lete (id. Lóczy L. szerk.) és a Bauxitkutató V. által ké­szített térkép a Csékúti- és Kophely-hegyen is. Magam a helyszíni bejárás alkalmával úgy találtam, hogy e két utób­bi hegyet nem borítja bazalttakaró. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom