A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)
Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai
is osztozkodik rajta 4 növényföldrajzi kistáj. Erdeit alig kímélte az ember: főleg a hegytetőkön és a településektől távoli lejtőkön-lankákon maradtak meg az oly jellemző molyhos, cseres és mészkedvelő karszttölgyesek. Bükkös csak elvétve akad. A Veszprém—várpalotai fennsíkon a kiterjedt nyílt dolomit sziklagyepesek a táj sivárságát jelzik. Sziklagyepesekkel, sztyepprétekkel, kaszálókkal, stb. kisebb-nagyobb foltokban a művelt területek közt sokfelé találkozhatunk. A civilizáció évezredek óta előszeretettel bontja meg a természetes viszonyokat, ezért leginkább erre a területre illik a „kultúrtáj" megkülönböztetés (KERESZTURY 1960). A Balaton-felvidéket a változatos eltérj edésű melegkedvelő (termo- és xerofil) állatfajok jellemzik. 28 színező elemet ismerünk innen (vagy innen is), közülük 20 (71" о) „déli" faj, tehát mediterrán, atlanto-mediterrán, pontomediterrán, pontokászpi, stb. eltérj edésű. Előfordul, hogy éppen itt érik el elterjedésük nyugati, északnyugati határát (Hym.: Eucera caspica ssp. pérezi (14. ábra). Lep.: Vieris ergane (16. ábra). A felsorolt két faj mellett a faunakistáj nevezetes színező elemei : Col. : Enoplopus velikensis (7. ábra); Hym.: Osmia andrenoides (15. ábra), O. ligurica; Moll.: Balea perversa, Pomatias elegáns (19. ábra). 2. Keszthelyi-hegység. — Megközelítően egyezik a növényföldrajzilag körülhatárolt Keszthelyi-hegységgel (FEKETE 1964), kiegészítve a Kisbakonnyal. Felszíne a középhegységekre jellemző tagoltságot mutat (25. ábra), itt-ott szinte szubalpesi. Átlagos tengerszint feletti magassága 296 24. Az aszófői séd koratavasszal (foto Papp) 24. Das Bächlein von Aszóiéi zu Frühjahrsanfang 24. The brooklet at Aszófő in early springtime 24. Асофёйский пейзаж ранней uecnoü 200—250 m, legmagasabb hegyei a Görbetető (455 m), Láztető (428 m), Rezi (418 m) és Tátika (412 m). Az atlantikus klímahatás jól kimutatható éghajlatában. Évente 700—750 mm csapadékot kap, évi középhőmérséklete 9,5 C°. Bár kisebb-nagyobb forrás (,,kút") sokfelé fakad az erdős vidékeken, állandó vizű séd alig akad. Az elég bővizű Lesence-patak a Kisbakonyban ered, az uzsai törésvonalban fut ki a Tapolcai-medencébe, ill. torkollik a Balatonba. Növénytakarójában számos atlantikus vonás mutatható ki — hasonlóan az ághajlatához (Ruscus aculeatus és R. hypoglossum, kisbakonyi csarabos). A művelt várvölgy—zalaszántói medence kivételével mindenütt klimax-vegetáció uralkodik (molyhos tölgyesek, elegyes karszterdők, az északi kitettségű részeken bükkösök, a zonális csertölgyes viszszaszorult). Állatvilágát, elsősorban rovar-faunáját, hiányosan ismerjük. Hat színező elem közül 3 „euráziai", 3 „európai", 3 „déli" és 1 „közép-európai—alpesi" faj. Legjelentősebb az Orussus unicolor (Hym.), melynek Európában néhány szórványos lelőhelyét ismerjük, tehát areálja bizonytalan és az előző felsorolásban nem szerepel. Igen nevezetes színező elem az Aegopis vertieillus (Moll.) (18. ábra), melynek itt van a legkeletibb előfordulása, továbbá a Laciniaria сапа (Moll.). 3. Déli-Bakony. — A Balaton-felvidéktől északra eső hegyvidék a Déli-Bakony. Átlagos tengerszint feletti magassága 250—300 m; a Kabhegy kereken 600 m, az Agártető 513 m, a Mogszeg 510 m magas. A felszín alakulását nagyon jellemzi, hogy hazánk két legtömegesebb bazalthegye (a Kabhegy és az Agártető) a táj jórészét elfoglalja. A két bazalthegy kúpalakját főleg az eocén mészkőkibúvások gerincei és letörései zavarják meg. A Szentgál—Márkó környéki hegyek morfológiailag átmenetet képeznek az ÉszakiBakony felé. Évi csapadéka azonos a Keszthelyihegységgel, de kevesebb, mint az Északi-Bakonyban: 700—750 mm, a Kabhegyen olykor 800 mm. A nagyobb csapadék alacsonyabb átlaghőmérséklettel párosul: 9—9,5 C°. A kistájat csak érinti