A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai

19. Aegopis verticülus elterjedése Közép-Európában (Papp J. nyomán rajzolta Papp Imréné) 19. Verbreitung des Aegopis verticülus in Mittel-Europa 19. Habitats of Aegopis verticülus in Central Europe 19. Распространение it Средней Европе Aegopis verticülus ran sekély mélységű lyukakban él." Ügy látszik, hogy elterjedésében nagyjából követi a bükkösöket, tehát a növényföldrajzi bükkös zónát. Ennek rögtön ellemtmond az a tény, hogy a Bakony egyik jellegzetes növényszövetkezetóben, a bükkösökben nem fordul elő (vagy legalábbis eddig nem találták). Természetesen areáljának más részén is találunk ez alól kivételeket. Egész areálját tekintve azonban a megállapítás lényegében fedi a valóságot. Sajnos a kövi csiga földtörténeti múltjáról alig lehet valami/t írná. Az említett szerzőik megelégszenek állatföldrajzi jellegének a megállapításával, tehát azzal, hogy kelet-alpesi faj. Csak VÁG VÖLGYI (1954:262) az, aki a „negyedkorban kialakult, bevándorolt fajok" csoportban soroilita fel a kövi csigát. Ezenkívül a fajról önállóan semmit sem közöl Ö sem. Véleményem szerint a „bevándorlás" ellen szólnak azok a jékgorszak- (tehát negyedkor) előtti kövületek (foszsziliák), melyek a faj közép-európai, tehát a mainál lényegesen nagyobb areálját biztosítják. Bár az ismert fossziliák inkább csak sejtetik, 'mégis valószínűleg preglaciális, legalábbis harmadkorvégi faj a kövi csiga a Kárpát-medencében. Balea perversa L, (Gastropoda: Clausiliidae). — Hazánk faunájában az elmúlt másféil évtizedben felfedezett faj. Atlanti—nyugat-mediterrán elem, amely északon a sarkkörön itúlig hatol Norvégiában, megtalálták Finnország déli részén és a Krim-félszigeten (ahol előfordulása szigetszerű). A Kárpátmedencéiben hosszú ideig csak az északnyugattá Kárpátok néhány pontjáról volt adatunk (SOÓS 1943: 237, 1959:65). Hazánkban először VÁSÁRHELYI találta meg a Bükk-hegységben az 1950-es évek elején, majd AGÓCSY 1959-ben a Badacsonyon és 1961ben a Szentgyörgyhegyen (AGÓCSY 1962: 23—25). Ugyanő (1. c.) a gyűjtés körülményeiről a következőket írja: „Az irodaioni szerint nedves mohapárnákban és avar között él. Magam vagy csupasz sziklarepedésekben, vagy sziklán települt növények gyökerei között találtam. A Badacsonyon és különösen a Szentgyörgyhegyen helyenként nagy egyedszámban él. Az év minden szakában találtam példányokat is." Legújabban ugyancsak AGÓCSY a Balaton-felvidék három helyén : Tátihegy, Hegyesd és Csobánc, továbbá PINTÉR J. a keszthelyi-hegységi Kovácsihegyen (valamennyi bazalthegy!) gyűjtötte. PÓCS T. és PINTÉR L. a Pilisben akadt lelőhelyére a legutóbbi években a pilisszentléleki Feketekőn, ahol néhány négyzetméteren él a gyepszint növényein (PINTÉR L. 1968:181—182)." Földtörténeti múltjára kizárólag VÁG VÖLGYI (1954) nyomán következtethetünk, aki az általa IX. csoportba sorolt csigafaj okról (többek közt a B. perversa-ról) ezt írja: „a külföldi pleisztocénből isimert, a kárpát-medencei pleisztocénben elő nem forduló" (p. 263), ill. a „negyedkorban bevándorolt faj" (p. 266). A bevándorlás közelebbi idejéről nincs szó, feltehetően a jégkorok közti felmelegedések idején, az interstadiálisokban történt. Jelenlegi keleti elterjedési határába beleesik hazánkban a Bükk-hegység és a Tapolcai-medence két bazalthegye: a Badacsony és a Szentgyörgyhegy. Elterjedési jellege miatt egyik nevezetes színező eleme a Bakonynak. Clausula parvula STUDER (Gastropoda: Clausiliidae). — Hazánk faunájára nézve új faj. SOÓS areáljáról és hazai előfordulásáról 1959-ben ezt írta (p. 61): „Közép-európai faj. Franciaország közepe tájától és Belgiumtól keletre fordul elő, északnak a Teotoburgi erdőig, délnek Szavojáig, Krajnáig, keletnek az Alpok végkiágazásáig és a Lengyel-Juráig. A Kárpátok területén a Vág-menti hegyekben eléggé elterjedt, itt keletnek előfordul legalábbis Hermanec tájáig. Faunánkból az irodalom Keszthelyről sorolja fel, azonban ez az adat minden valószínűség szerint téves, ellenben várható előkerülése a Dunántúl legnyugatibb pereméről, az Alpok végnyulványairól". A keszthelyi régi irodalmi adat mégiscsak fedi a valóságot, mert magam az Északi-Bakony két pontján gyűjtöttem összesen 26 példányt, melyet dr. PINTÉR ISTVÁN (Keszthely) szíveskedett kérésemre meghatározni. A lelőhelyadatok a következők: 1. Bakonybél: Fehérkőszikla, mész-szikla Festucertum glaucae törmelékében egyelve 7 db. 1960 július 2,8. 2. Bakonybél: a Hegyeskőhegyen és a szömörkevölgyi Oltárkő mészsziklán sok példány egyelve 1966 júliusban. 3. Hárskút: Borostyánhegy, 287