A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai

get [közismert arról, hogy mily gazdag termo- és xerofil fajokban éppen környezeti adottságai miatt. Hilofil alpesi fajok számára pedig ellenkezőleg, igen kedvezőtlenek a körülmények. Egyszerűen lelőhelycédula keveredés történt, és emiatt állt elő ez az állatföldrajzi lehetetlenség. Leghelyesebbnek tartom (törölni a Nebria castanea-t a magyar faunából! Palistichus connexus FOURC. (Carabidae). — Elterjedési területe hasonlít a Harpalus zabroides-hez, tehát Nyugat-, Közép- és Dél-Európa, az európai Szovjetunió déli féle, Közép-Ázsia. HORION (1941: 351) Európában mediterrán fajnak tartja. CSÍKI 1946:541) szerint hazánkban a Nagy- és Kis-Alföldön él, de benyomul a középhegyvidék völgyeibe. A Bakonyban két lelőhelyét ismerjük. Az egyiket SZÉKESSY (1943:363) közölte (Tihany, 1934 augusztus 2, leg. Székessy). A másik lelőhely új : Veszprém, 1954 október, 1 nőstény, leg. MAGYAR M. Mindkét lelőhely ugyan középhegyvidéki, de völgy helyett inkább nyílt vegetáció]ú dombokról, ill. fennsíkról kell beszélni. Stenolophus steveni KRYN. (Carabidae). — Mint pontokászpikus közép-európai fej hazánkban éri el elterjedésének nyugati határát. CSÍKI szerint (1946: 506 ) előfordul Magyarországon, Romániában, Boszniában, Dalmáciában, Ukrajnában, Kazahsztánban és Örményországban. A legtöbb kárpáit-medencei lelőhely Erdélybe (III—IV) esik (1/1: Siófok — II/l: Tihany — II/2: Zebegény — III/3: 4, III/4: 2, III/5: 1 és IV: 1 lelőhely). Űj lelőhelye: öcs, 1962 augusztus 18, 1 példány, leg. TÓTH L. Másik bakonyi lelőhelyét SZÉKESSY közölte (1943:361): Tihany, 1939 június 21, leg. BICZÓK. Az irodalmi adatok és az új lelőhely alapján tehát Siófok (az Eupannonicum nyugati széle) mellett a Bakony (Matricum) is beleesik a faj areáljának a nyugati határvonalába. Ez az állatföldrajzi nevezetesség kissé jobban megkülönbözteti fajunkat a Bakony faunájában. Cantharis pagana ROSENH. (Cantharidae). — Közép-európai (Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Románia) magashegyvidéki-alhavasl faj (KASZAB 1955:39). Hazánkban az Ablakoskőről (Nagyvisnyó), Zircről és Kaposvárról ismerjük. A Kárpátmedencében ritka, az említett 3 magyarországi lelőhelyen kívül a Magas-Tátra, Erdély és Horvátország néhány pontjáról került elő. Zirc környékén Lichtneckert gyűjtötte, valószínűleg az 1930-as évek elején. Podabrus alpinus PAYK. (Cantharidae). — Magashegységi és alhavasi, euroszibériai faj, szórványosan megjelenik a középhegységekben is. HORION szerint (1953:13) Közép-Európa magashegységeiben meglehetősen gyakori, elterjedésiének déli határába pedig beleesik a Bihar-hegység, a Déli-Kárpátok, az 7. Cirpelő gyászbogár (Enoplopus velikensis) (foto Zeitler) 7. Zirpender Totenkäfer {Enoplopus velikensis) 7. Stridulating tenebrionid (Enoplopus velikensis) 7. Стрекочущая чернотелка (Enoplopus velikensis). Alpok déli fele Dél-Tiroltól Piemontig, és az Appeninek északi fele (Emilia). A Kárpátokban gyakori, ellenben a Magyar Középhegységben (Sátor-, Bükk-, Mátra-, Pilis- és Bakony-hegység) szórványosan fordul elő (KASZAB 1955:31). A Bakonyban LICHTNECKERT gyűjtötte eltérését (ab. litoralis ER.) Zirc köirnyékén. Ebaeus caerulescens ER. (Malachiidae). — Délkelet-európai és kisázsiai faj, benyomulva a középeurópai területekre (Ausztria, Németország, Magyarország, Románia: Erdély). Közép-Európában jórészt hegyvidéki lelőhelyeken találták meg. A Kárpátmedencében 6 előfordulását (Párkány, Zirc, Resica, Herkulesfürdő, Mehádia, Orsova, Zengg-Senj) ismerjük, ezek közül csak Zirc esik hazánk területére, ahol Lichtneckert gyűjtötte. A faj zirci előfordulása feltűnő, mert Zirc tág környéke ezzel beleesik a faj areáljának északnyugati határába. Mihelyt a faj ökológiai igényéről bővebbet fogunk tudni (általánosságban az Ebaeus-fajok erdőszéleken, tisztásokon élnek és levéltetveket pusztítanak), akkor talán indokoltabbnak fogjuk látni a faj zirci, tehát egyetlen hazai előfordulását. Valószínűnek kell azonban tartani, hogy Magyarország más, elsősorban középhegységi vidékéről (pl. Mecsek) is elő fog kerülni ez a faj. Derodontus macularis FUSS. (Derodontidae). — Közép-Európa déli feléiben (KASZAB 1955:141), illetve Közép-Európa délkeleti részében (HORION 1953:168) gyakori. Erdélyben, Bánátban (Románia), Boszniában, Hercegoviniáiban, Horváthországban, Szlavóniában (Jugoszlávia) és Dél-Tirolban (Olaszország) számos lelőhelyről előkerült. Ellenben a felsorolt területekről északra csak szórványosan fordul elő, sőt Magyarországon, Ausztriában (Stájerország, Észak-Tirol) és Németországban (Dél-Bajorország) igen ritka (HORION 1. e). A Kárpát-medencében három helyen (Zirc, Szinnai-kő, Herkulesfürdő = Baile Hercüleana) találták. Zircen Lichtneckert gyűjtötte. KASZAB (1. c.) írja előfordulásáról, hogy ,,Magyar 271