A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai

3. A Kárpát-medence állatföldrajzi térképe (Móczár L. nyo­mán rajzolta Papp Imréné) 3. Tiergeographische Karte des Karpaten-Beckens 3. Zoogeographical map of the Carpathian Basin 3. Карта географии животного мира Карпатского бассейна hegység vagy Ösmátra (Matricum, jelzése II) du­nántúli részének (II/l) nyugati felében találjuk meg. Tehát nem önálló állatföldrajzi táj, hanem a Visegrádi-, Pilisi-, Budai-, Gerecse-, Velencei­és Vértes-hegységgel közösen alkot egy állat­földrajzi egységet (Dunántúli Középhegység vagy Pilisi cum fauna jár ás). Növényföldraj zi szempont­ból (FEKETE 1964) ugyanezen a területen több flórajárás osztozkodik. Ennek oka elsősorban az, hogy az előbb felsorolt hegyvidékek flórája és növénytársulásai jóval ismertebbek, mint állat­világa, tehát bő adatok álltak rendelkezésre a finomabb növényföldrajzi jellemzéshez. A fau­nisztikai és az állattársulási vizsgálatok lassan és nehezen haladnak előre az állatok rejtettsége, vagilitása, ill. óriási faj száma miatt. Sajnos, mi zoológusok éppen ezért még nagyon sokáig le­szünk hátrányban a botanikusokhoz képest, és bizony gyakran kell az ő megállapításaikat ala­pul elfogadni munkánkban. Az igaz, hogy vala­mely terület faunisztikai-állatföldrajzi viszonyait a flórisztikai-nö vényföldrajzi kép ismerete nélkül lehetetlen felderíteni. Mégis az állatvilág megíté­lésében az állatok tér- és időbeli viszonyai legye­nek a döntőek — hasonlóan a vegetációs vizsgá­latoknál a növények tér- és időbeli viselkedései­hez. A Bakony geomorfológiai meggondolásokon alapuló földrajzi és geobotanikai megállapítások­ra támaszkodó növényföldrajzi beosztása eltér 265

Next

/
Oldalképek
Tartalom