A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai

mozgó törmelékű felületán a talaj képző dés lassú, meredieik lejtői, gerinceiéi természettől erdőtlenek, kopárak, nemcsak a jelenben, de a vegetációtörténet régebbi korszakaiban is. Ennek következtében a különböző erdőtörténeti korok erdőinváziói, uniformizáló hatásai csak kevésbé érintették a dolomitterületeket, melyeken így a régi vegetációtörténeti korok (a jégkorszak előtti időktől, ill. az interglaciális meleg korszakoktól kezdve) egyes sziklai, vagy sziklatörmelékes talajon élő növényei a mai napig fennmaradhatták, mint maradvány, más néven reliktumnövények. Különösen jelentősek a dolomit jégkorszaki (glaciális) réliktumai. Más fajok egyenesen a dolomit sajátos környezeti viszonyainak formáló hatására jöttek létre; ezek a Dunántúli Középhegység kis területére korlátozódó dolomit endeinizimusiai (bennszülött fajai)." A Bakony klimax-vegetációja — mint a közép-európai középhegységekben általában — a különböző tölgyesek és bük к -erdők. Tájunkon a tölgyesek átlagosan 300—350 m tengerszintfeletti magasságig hatolnak fel, efölött (300—700 m között) a bükkösök övébe kerülünk. A sovány talajú, déli-délkeleti-délnyugati lejtőkön a mészkedvelő karszttölgyesek (Orno-Quercetum) és cserszömörcés bokoireirdők (Cotino-Quercetum) a legelterjedtebbek. Legszebb bokorerdőket a Balaton-felvidéken láthatunk, ahol különösen az őszi lombszíneződéskor a cserszömörce bokrok teszik hangulatossá a tájat. Ezeknek az erdőknek nagyon változatos mind a cserje-, mind a gyepszintje. A bokorerdők a Bakony más karsztos táján (pl. az Északi-Bakon yban) is megjelennek, de jóval faj szegényebbek, mint a balaton-felvidékiek. Faunisztikai tekintetben valamennyi karszterdőnek nagy jelentősége van, mivel zömmel ezekben élnek a legkülönbözőbb melegkedvelő állatfajok és amelyek valamilyen „mediterrán" vagy „ponto-mediterrán" eltérj edésűek. A Balaton-felvidék, majd a DéliBakony, a bazalthegyek és a Keszthelyi-hegység karszterdejéiben élnek és gyűjthetők leginkább a xerofil és termofil (mediterrán) rovar-, csiga és gerinces-fajok, de az Északi-Bakony szegényes karszt-tölgyesében is otthonra találnak — bár gyér számban —• ilyen elemek. A tápanyagban bővebb erdei talajokon, megfelelően a lúgosságnak, cseres-kocsánytalan (Quercetum petreae-cerris), rekettyés (GenistoQuercetum), gyertyános4kocsánytalan (QuercoCarpinetum) és mészkerülő tölgyesek (LuzuloQuercetum) uralkodnak, helyet adva más tölgyes-itársul ásnak is. Az Északi-Bakony kivételével a Bakony valamennyi táján kiterjedt erdőket alkotnak, éspedig elsősorban zonális, és csak szórványosan (mező-, ill. mikro-) klimatikus okok miatt. Kontinentális klímahatás magyarázza azt, hogy a veszprém-várpalotai fennsík déli, kiterjedt lankáira-hajlataira az Alföld felől benyomul a taitárjuharas tölgyes (Aceri tataricoQuercetum). A különböző tölgyesek ma a hegyekre és menedékesebb dombokra húzódtak vissza, ahol azonban gyakran szép állományt alkotnak. Az elmúlt századok erdőirtásai során a medencék és a lapályos-hullámos tájak tölgyesei szenvedtek leginkább a fejszétől. A meglevő tölgyesek — az okszerű erdőgazdálkodás miatt — helyenként az érintetlen erdők egykori képét sejtetik (pl. a keszthelyi-hegységi Fekete-hegy, a Kaibhegy, a keleti^bákonyi Papod—Kispapod— Gyökeres és Öreg-Futóné tölgyesei). A társulásos a dominancia-viszonyoktól függően az erdőket alkotó cser-, ill. kocsánytalan tölgyek 15—20—25 m magasra nőnek, lombkoronájuk az erdei adottságoknak megfelelően terebélyesedik és megérik a 60—80, esetleg a 100 évet. Természetesen ez a környezeti feltétel megszabja a tölgyes-társulások más domináns fa- és cserje-féléinek a tenyészésá lehetőségeit. A gyepszint lágyszárú fajokban gazdag. Faun iszti kai-állatföldrajzi tekintetben a bakonyi tölgyesekben érzik magukat igazán otthon a középhegységek erdeiben általánosan elterjedt állatfajok. A gyep- és cserjeszint — éppen a változatos összetétel miatt — sok ízeltlábúnak (rovarok, pókok) és gerincesnek (madarak) nyújt táplálékot, szaporodásra lehetőséget, búvóhelyet, stb., stb. Az avar- és a mohaszintben az inkább nyirkosságot, homályt (sötétséget) vagy éppen hűvösséget kedvelő ugróvillások, ikerszelvényesek, bogarak, poloskák, pókok, atkák, csigák, sitb. találják meg életfeltételeiket. Néha a „közönséges" fajok mellett ott találjuk a faunisztikai érdekességeket, jelezve azt, hogy a bakonyi tölgyesek is megőriztek számunkra akár korábbi földtörténeti (negyedkori) időből, akár más területen az alapfaunához sorolt, de nálunk inkább specialitásnak tartott fajokat. A köves-sziklatörmelékes gerinceken-letöréseken (pl. a Keleti-Bakonyban) a hárs-kőris törmeléklejtő-erdők (Mercuriali-Tilietum) jelentkeznek, mivel a különböző tölgyesekkel és bükkö260