A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Ambrus Béla: A Szigligeti Arborétum gubacslegyei

ábra), vegyes kultúrákat alkot a Chilaspis nitida és Neuroterus lanuginosus darázsgubacs. Acarina gubacsok. — A gubacsatkák a növényszegélyeket, szellős, de párás növénytakarót keresik fel és így a sűrűben kevés fajjal találkozunk. Utak, nyiladékok szegélyén növényfajonként más-más Eriophyda telepekre akadunk. Prunus padus levelét finom piros nemezzel borítja az Eriophyda panderinus. A vízparti példányok sűrűjén pedig az E. padi szarvalakú kinövései teszik egyenetlenné a levelek színét. A napos tisztásokat szegélyező mogyoróvesszők egészségesek, míg a nedves patakpartiakon a rügyeket támadó Phytoptus avellana a feltűnő. Leggyakoribb a látszólag minden ökológiai igény nélküli, a hársfák leveleit torzító atkagubacsok. A szarvalakú kinövések (Eriophyes tüiae), a levélfonákját borító nemezszerű bevonat (Eriophyes leiosoma), a levélszegélyt sodró (Phytoptus tetratrichus) fajok egyaránt felismerhetők. Egyetlen fiatal ezüsthárs lombozatát teljesen fertőzi a foltokban kitüremlő, ragyaszerű, eleinte sárgás, később barnuló atkagubacs. Augusztus végére valamennyi levele gubancos s idő előtt lehull. Acer campestre var. hebecarpum leveleire dúsan települ az Eriophyes macrorrhyncha vöröses kitüremléseivel, amely alatt tanyáznak a fejlődő gubacsatkák. Ugyanekkor a környező mezei juharok levelei érintetlenek. A park ékessége egy szép fejlődésű, földig lehajló ágú bükk. Tömegesen sodorja leveleinek szélét az Aceria stenaspis gubacs. Hasonló a hárslevelek szélét göngyölő Phytoptus tetratricus stenophorus és a részleges 246 7. Csertölgy-levélnyél vastagodását Janetia nervicola gubacslégy okozta 7. Verdickung eines Blattstieles der Zerreiche, hervorgerufen durch die Gallmücke Janetia nervicola 7.Утолщеиие черенка чернильного дуба, вызванное мухой Janetia nervicola. karélyozású gubacsatkák. Őszre a megtámadott leveleket vastag, tömör göngyölegperem szegélyezi. Csak az egyik fehér nyár leveleit lepi el lencsényi kavernáival a Phyllocoptes populi. Sűrű populációját láthatólag következmény nélkül tűri az idős fa. Az aljnövényzetben a Geum urbárium leveleit vastagon ráncolja a Cecidophyes nudus fehéres bevonata. S mikorra a lombosfák hullatják leveleiket, akkorra már felismerhetetlen csomókból áll a növény. * * * Az eddigiek összegezése alapján mondhatjuk, hogy a Tapolcai-medencében fekvő park az erősen mediterrán jellegű környezetbe ágyazódik. Ezt igazolják a környező Quer eus pubescens és rajtuk fejlődő gubacsok. Ilyenek az Andricus gallaeurnaeformis, A. coriarius, A. ambiguus, A. galeatus, A. quercustozae, stb. mediterrán fajok elterjedése. Ezek egy része még megtelepedett a parkban. Az Arborétum mikroklímás növényszőnyegében meghúzódtak a sokkal magasabb, hűvösebb és párásabb hegyivdéki, montán, de főleg az átmeneti elemek. Ilyenek a kőrisfa levéltengelyét vastagító Dasyneura fraxini, D. jraxinea, a bükk levelét belepő Mikiola fagi, gyertyán levelén a Dasyneura carpini, a fűzeken a Rhabdophaga saliciperda, amelyek 3—600 m-es tengerszintfeletti magaslatokat kedvelik. De ilyen az aljnövényzetben található galaj, melyen a Goecrypta galii és a veronikán a Jaapiella veronicae gubacsok. Ehhez hasonló rovaregyüttest a Zirci Arborétumban, nemkölönben a Vas megyei Kámoni Arborétumban találhatunk. így parkunk egy hegyvidéki és főleg átmenetet magában foglaló mikroklimatikus folt. A hegyi jellegű növényzet kialakulását nem kizárólag a magasság szabályozza, hanem olyan ökológiai tényezők, amelyek az alacsonyabb fekvésű hajlatok, szakadékok, vízerek mentén magasabb fekvésű élővilágnak hasonló, vagy azt megközelítő életfeltételeit bizto-