A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Papp József: A Szigligeti Arborétum története és dendrológiai értékei

A Szigligeti Arborétum monográfiája, I. A Szigligeti Arborétum története és dendrologiai értékei A Balaton délnyugati szögletében, ősi időkről regélő, romokkal koronázott Várhegy tövében, a Tapolca-patak mellett fekszik a 17 hold (közel 10 hektár) terjedelmű Szigligeti Arborétum. Alapításáról, korábbi adatairól nem lelhető semmi közelebbi az irodalomban. A várról, annak török- és kuruc időkbeli szerepéről, tönkretételéről stb. sokhelyt olvashatunk — de a volt Puttyányi Géza-féle, majd (1916-tól) Eszterházy Pál-íéle kastélyról alig 1—2 sorban emlékeznek meg. Még mostohább a sorsa parkjának: „...szép idős fák, látványos tiszafák találhatók benne" — ennyi a leghosszabb említés róla. A kastély 1780 körül épült (írja Kozák Károly az 1961чЬеп megjelent „Szigliget" című munkájában), s valószínűen az utána következő esztendőkben létesítették a park első kezdeményét is (1. ábra). Ezen adatot alátámasztja az* a néhány ma is itt élő, jó másfél évszázados korúra becsülhető fa: a nagy kaukázusi jegenyefenyő, az öreg tiszafa (2. és 3. ábra), vén tölgyek és fűzfák, vaskos törzsű borostyán tövek. A park területét mai nagyságára 1930-ban bővítették, s az új rész északi szegélyére (az onnan támadó szelek ellen) véderdő sávot telepítettek. Érdemes megemlíteni, hogy a park gondozója közel 30 éven át TALABÉR GÁBOR kertész volt, s a jelenlegi kertész: TÖREKI JÓZSEF 34 éve ápolja a gyűjtemény értékeit. Ma a kastélyban az Irodalmi Alap „Alkotók Háza" működik. A tájképileg szép, örökzöldekben gazdag gyűjteménnyé fejlesztett arborétumát pedig értékei miatt tette védetté 1953-ban az Országos Természetvédelmi Hivatal. 1. Parkrészlet a kastéllyal, háttérben a szigligeti vár (foto Papp Jenő) 1. Parkabschnitt mit dem Kastell, im Hintergrund die Burg von Szigliget 1. Vue du parc avec le château. Au îond la forteresse de Szigliget 1. Часть парка и дворец, на заднем плане сиглигетская крепость Az arborétumban 1967-ben összeállított kataszter szerint 521 féle fás növény: fa és cserje faj' és változat él, továbbá gazdag az évelővirág együttese. A többi hazai arborétum anyagával egybevetve a gyűjtemény fenyőfélékbe n i gazdagsága számottevőnek mondható. Az 521 féle fás növényből 121 esik a tűlevelűekre. Ha a növénykasztert származáshely szerint vizsgáljuk, alábbi megoszlást állapíthatunk meg: Európai 111 faj, melyből 14 a fenyőfaj, Ázsiai 152 faj, melyből 22 a fenyőfaj, Afrikai 2 faj, melyből 2 a fenyőfaj, Észak-amerikai 86 faj, melyből 29 a fenyőfaj, Dél-amerikai 3 faj, melyből — a fenyőfaj. (Ez az összeállítás a változatok és alakok sorát figyelembe nem véve, az alapfajok adatait tartalmazza.) A származáshelyi adatok további boncolása arra az érdekes tényre világít rá, hogy gyűjteményünk keletázsiai fajokban a leggazdagabb, mert a 152 ázsiai fajból 118 a távolkeleti faj, 22 fenyőfajából 16 ilyen. A különösebben értékes egyedek közt egy kis tallózásra indulva az említésre méltókról külön is szólunk. 203