A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Csapody István–Szodfridt István: Emlékezés Tallós Pálra (1931–1968) - Papp Jenő: Beszámoló a Bakony természettudományi kutatásáról 1965–1967

2. Tallós Pál a gyapjasmagvú sás (Carex lasioearpa) felfedezésekor a Felsőnyirádi-erdőben, 1961 júniusában 2. Pál Tallós im Walde von Felsőnyirád bei Entdeckung einer neuen Seggeart Carex lasioearpa (Juni 1961) 2. Pál Tallós discovering Carex lasioearpa in the Felsőnyirád Woods, in June 1961. 2. Нал Таллош в июне 1961-го года при обнаружении и Фельшёпирадском лесу Carex lasioearpa. Növénytan iránti érdeklődését csak fokozta az, hogy a szakkörök egyre jobban felismerték a növénycönológia és az erdőtipológia gyakorlati hasznosíthatóságának lehetőségét. Diplomamunkáját is ebből a témakörből választotta. A Somogy megyei Kaszó-puszta környékének vegetációs viszonyait dolgozta fel, s ezzel a munkájával elnyerte a diplomatervek jutalmazására szánt fődíjak egyikét. Feldolgozása és térképező munkája értékes adalék a somogyi homok vidék növényzetének ismeretéhez. Üzemi munkásságát 1954 januárjától a Magasbakonyi Állami Erdőgazdaság bakonybéli, majd ugodi erdészetében folytatta. A kutatómunkában jól hasznosított gyakorlati szakismereteit itt sajátította el, egyben további elméleti felkészülése is erre az időszakra esett. Az üzemi feladatok mellett mindig maradt ideje tudományos feladatok megoldására. Érdeklődését a Magasbakonyon kívül a Bakonytól nyugatra fekvő alacsonyabb dombos vidék kötötte le, és ekkor kezdte meg a Széki-erdő vegetációjának tanulmányozását. Vizsgálódásainak eredményeit egy később megjelentetett tanulmányban foglalta össze. Ez volt a vidék erdőiről készült első, korszerű növénycönológiai feldolgozás. Benne a területről készített vegetáció-térképpel. A Bakonyalja gyertyános-tölgyeseinek, cseres-tölgyeseinek részletes elemzésével tisztázta ezek rendszertani helyét és komplex természetszemléletéről tett tanúbizonyságot azzal, hogy nemcsak a növénycönológiai vonatkozásokat dolgozta fel, hanem ezek termőhelyi, sőt gyakorlati, erdészeti összefüggéseit is feltárta. Bakonyi évei alatt, 1954—55-től rendszeresen folytatta 1952-ben megkezdett florisztikai kutatásait s számos érdekes, a területre nézve új növényelőfordulást közölt. Legérdekesebb ezek közül a györgyfű (Huperzia selago) felfedezése az Ugod melletti Hubertlak mészkerülő bükköséből, továbbá Bakonybél környékéről a Lycopodium clavatum, Phyllitis scolopendrium, Aquilegia vulgaris var. nigricans, Batrachium (Ranunculus) trichophyllum, Orobanche flava, Cladiantha calcarata, Triglochin palustre, Epipogium aphyllum, ill. a Bakony más pontjáról, így a Cuha völgyéből (Cuscuta campestris), Csehbányáról (Callitriche verna, Limosella aquatica), Bakonykoppányból (Corydalis fabacea), Ugodról (Bryonia dioica), Pápakovácsiból (Sieglingia decumbens). Pápavárról (Tamus communis), Magyarpolányból (Galium rotundifolium) és Tapolcafőről (Cerasus fruticosa) közölt adatai. Ezekben az években alakultak ki szoros kapcsolatai a hazai botanika és erdőtipológia művelőivel és ezek a kapcsolatok tovább szélesedtek, amikor 1958-ban — mint az Erdészeti Tudományos Intézet kutatója — öthetes n-övényföldrajzi tanulmányúton vehetett részt Csehszlovákiában. Az Erdészeti Tudományos Intézetben -— először budakeszi, majd később sárvári székhelylyel — töltött éveinek tevékenységében két fő irányzatot tudunk elkülöníteni. Részben növénycönológiai, részben lepideptorológiai téren alkotott maradandót. Összehasonlító tanulmányokat végzett a növénycönológia és az erdőtipológia egységeinek viszonyáról, résztvett az erdők növényfajaiból összeállított ökocsoportok kidolgozásában, társszerző volt a fenyvesek erdőtípusait feldol18