A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Sz. Czeglédy Ilona–Ágostházy László: Berhida középkori temploma
Berhida középkori temploma Várpalotától délnyugatra —- Veszprémtől alig 20 km-re — fekszik Berhida község. Középkori templomát az Országos Műemléki Felügyelőség 1963—-64ben állította helyre. 1 A széparányú, jó tömegalakítású épület a falu főutcáján áll (1. kép). Az épület nyugati homlokzata előtt zömök sátortetős torony van, mögötte téglalap alaprajzú hajó, melyhez azonos szélességű, a nyolcszög három oldalával záródó szentély csatlakozik. Délen a szentélyhez szabálytalan négyszög alaprajzú sekrestye kapcsolódik. Támpillér csak a déli és az északi hajófal közepén van. A déli homlokzatot két egyszerű félkörív záródású, a szentély délkeleti falát nagyobb méretű egyszerű mérműves ablak, a szentély végfalát és a sekrestye keleti falát pedig kisméretű, félköríves záródású nyílás töri át. A torony nyugati oldalán levő bejárati kapu kőkeretes, csúcsíves. A torony homlokzatain szabálytalan elrendezésben, eltérő méretű kis ablakok vannak. A torony fő- és osztópárkánya, a hajó és a szentély párkánya kőből készült, gótikus horonytagolással. A toronysisakon két, a szentély feletti tetőcsúcson egy gótikus kőkereszt áll. (2. kép) A torony alatti előcsarnok dongaboltozatos, északi és déli falában ülőfülkék vannak, padlózata kőburkolatú. Innen egyeneszáródású, gótikus kőkeretű ajtón át léphetünk a hajóba. A nyugati karzatot két nyolcszög alaprajzú pillér tartja, boltozta fiókos donga, a hajó felé három ívvel megnyitva. A boltozat a falakhoz hat gótikus, tagozott vállkővel csatlakozik. A templomhajót kétszakaszos bordás keresztboltozat fedi, a két zárókőben címerrel. A szentély is bordás boltozatú, hat süveggel. A déli és az északi hajófalat egy-egy hatoldalú kő falpillér tagolja. Ezek lábazati részén látható csonkok talán egykori ülőpadkát jelölnek. A hajót és a szentélyt elválasztó diadalív csúcsíves, elszedett, sarokprizmás kialakítású, kőből készült. A diadalív déli oldalához szószéket építettek hozzá. Ez középkori faragottkő lábazaton áll, falazott barokk mellvéddel. A nyugati karzatra és északi hajó fal mellett, falazott kőlépcső vezet fel. A karzatról a toronyba, onnan a padlástérbe jutunk. A torony fából készült szintosztásai hiányoznak, így jól látható a toronysisak kőből falazott szerkezete. 2 A toronysisak, a hajó és a szentély feletti tetőszerkezet is egyedülálló megoldású: teljes egészében kőből épült. (3. kép) A szerkezet vázát a külső falakra merőlegesen álló harántfalak alkotják. Ezek között a tetőhajlásnak megfelelő lejtésben álboltozatszerűen épített kifalazásra habarcsba ágyazott cserépfedést helyeztek el. A sekrestye feletti tetőszerkezet is hasonló megoldású. Ez a tetőszerkezet — egyéb értékein túl — különleges helyet biztosít templomunknak a magyar, sőt a nyugateurópai emlékanyagban is. Az 1963—64-es műemléki helyreállítást az épület elhanyagolt műszaki állapota és jelentős műemléki értéke indokolta. A helyreállítást természetesen széleskörű tudományos kutatómunkának kellett megelőznie, hogy a restaurálás valóban hiteles legyen, megfeleljen a korszerű műemlékhelyreállítás követelményeinek. A történeti források összegyűjtésével párhuzamosan falkutatás és régészeti feltárás történt az épületben és közvetlen környékén. Történeti adatok. Berhida faluról és templomáról történeti adatunk csak a XIV. század közepétől kezdve van. A falu területéről azonban bronzkori és rómaikori település emlékeit is ismerjük. 4 A falu valószínűleg már a XII. századtól a veszprémi püspökség birtoka. Az első általunk ismert oklevél 1363-ban mint püspöki falut említi, 4 s már a helybeli plébánia szőlőjéről is szól. A falunak tehát már ekkor plébániatemploma volt. 1372-ben György berhidai plébánosról is hallunk. 5 A század folyamán több oklevél említi még Berhidát mint püspöki falut, 6 a püspök saját földjét (1378—1385),: — 1378-ban mint püspöki birtokról olvasunk Berhidáról, Papvásárával együtt. 7 1385. december 17-én Benedek veszprémi püspök Berenhydi saját földjén élő két jobbágya, György fia Miklós és András fia János panaszát tárgyalja, akiket Cowachy Petych fia Mihály bántalmazott és ekéjüket megsemmisítette. 8 A XIV. század végén Benedek veszprémi püspököt Demeter (volt nyitraipp.) 9 — aki az ősi Hunt-Pázmán nemzetség tagja, — váltja fel a püspöki székben. Demeter püspök Mária királyné és Zsigmond kedvelt embere, nagyhatalmú befolyásos földesúr. Benedek püspök a Hunt-Pázmánok bényi ágának sarja, ősi fészkük Kisbény, ahol premontrei kolostort építtettek a XII. században. A berhidai templom kőboltozatának második boltmezőjének zárókövére a Hunt-Pázmánok holdas-csillagos címerét faragták. Sem a falu, sem a megye történetében nincsen más, akivel ez a címer kapcsolatba hozható lenne, mint Demeter püspök, aki ennek a nemzetségnek a tagja. írásos adatunk nincsen arra, hogy ő építtetett volna a faluban, de a címer és a boltozat bordaprofiljai erre a korra vallanak. Az impozáns kőboltozat és az erre támaszkodó, kőből, egyidőben készült különleges tetőszerkezet valószínűleg az 1380-as években készült, a bordaprofilok szerint is. Ennek értékelésére az építéstörténeti részben még visszatérünk. Demeter 1387—91-ig volt püspök. Igen valószínű, hogy ő boltoztatta be a templomot. Emellett szól az is, hogy Berhida évtizedek óta a veszprémi püspök saját birtoka. 10 Jobbágyai pl. a veszprémi püspöki székesegyház Szt. László oltárára oltáralapítványt tesznek. 11 A XV. század folyamán ismét több oklevélben fordul elő a falu neve. Mezővárosi rangra emelkedik, oppidum lesz. Heti vásárát 12 (1436) majd országos vásárát is (1471) 13 említik az oklevelek. A XV. században változatlanul a veszprémi püspökség birtoka. 14 ~ 15 A XVI. század elejétől részletes adataink vannak a faluról, urbáriumok írják le a falu birtokviszonyait. 16 217
