A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Újlaki Endre: Restaurátor szemmel a Veszprémi Egyházmegyei Múzeum fából alkotott műtárgyai között

Csak a jelentősebb dilatációs repedések eltüntetésére, azaz kizárólag külső behatások csökkentésére, a szobor felület maximális homogenizálásara, tehát a nedvesség és biológiai kártevők maximális kizárására lehetett törekedni. Ez a csekély mértékű plasztikai kiegészítés — tulajdonképpen repedés feltöltés — műfával történt. A feltöltések egyenetlenségeinek lecsiszolását a biológiai kártevők elleni mérgezés követte. A teljes felület DDT és HCH alapanyagú (5 + 1 %), a talapzat hátsó élén volt gombafertőzés-gyanús felület még külön kifejezetten gombára veszélyes mérgezést is kapott (Pentaklorfenol). Az elsősorban petrifikációs célokat szolgáló hígított dammar kence igen nagy mennyiségben szívódott a korábbiakban már említett, nem egyszer porló állagú felületekbe. Itt az első átmázolás alkalmával máris megsokszorozódott tónusban jelentkeztek az eddig teljesen elmosódott színek. A petrifikáció fokozódó gyantatartalmú kencével többszörösen folytatódott a maximális feltöltésig. A belsőleg és külsőleg is petrifikált szobor nemcsak alapanyagában nyert ilyenformán megerősítést, hanem a rá felvitt méreganyag is. A petrifikációs oldat a faanyag oxidáció elleni védelmét is biztosítja. A meglehetősen szivacsos állagú talapzat műgyanta alapanyagú petrifikációban is részesült. Az első petrifikációs mázolások beszáradása után a repedések, hiányosságok feltöltésére alkalmazott műfa, illetve gitt foltok környezethez hangolása, azaz a retus viaszemulziós temperával került végrehajtásra, lazúrosán. A talapzat részleges pusztulása miatt az eddig önmagában megállni képtelen szobor alátámasztásként két facsapot kapott, melyek segítségével biztonságos egyensúlyi helyzetben áll. (7—8. kép.) A fényképfelvételek, az átvételi állapot, illetve a restaurálás folyamatának leírása együttesen tartalmazzák a munkálatok minden részletét dokumentáló adatokat. Ezek birtokában a jövő restaurátorának nem kell a múltat kutatnia. Képben, írásban minden adatot készen kap, tudja, hogy elődje milyen állapotban vette át a műtárgyat, milyen munkát végzett azon, milyen vegyi anyagokkal dolgozott. Ideális lenne, ha a dokumentációk nemcsak az OMFnél, hanem a plébániák, lelkészi hivatalok, (stb.) irattárában is átadás-átvétel tárgyát képező hivatalos okmányként kezelve elfeküdnének. Ha anyagi szempontok miatt csak az OMF dokumentáció példánya biztosítható, a restaurációra vonatkozó főbb adatokat a História Domusoknak kellene tartalmaznia, megjegyezve, hogy a részletes dokumentáció az OMF birtokában van. Az Anna szobor után az öreg és fiatal püspök-, valamint Szent Péter szobrának restaurálása következett. A nyilvántartási adatok szerint a három szobrot megyar mester alkotta — hársfából — a XVIII. században és Gétyé-ről (Zala vm) kerültek a múzeumba. A két püspök szobor 170.—, Szent Péter 150 cm magas, (védetté nyilvánítási számok: öreg püspök V 1/28, fiatal püspök V 1/29, Péter V 1/30.) A restaurálás előtti állapotról készült felvételek (9—11., 13., 16., 18., 21., 23., 25. kép.) a fahibákról, a kedvezőtlen klimatikus viszonyok —, a biológiai kár18. A fiatal püspök szobra restaurálás előtt. 18. Statue des jungen Bischofs vor der Restauration. 18. Statue du jeune évêque avant la restauration. 18. Статуя молодого епископа до реставрации. 19. A hátoldal restaurált állapotban. 19. Die restaurierte Rückseite der Statue. 19. Le dos restauré. 19. Задняя сторона в состоянии после реставрации. 20. A fiatal püspök szobra restaurálás után. 20. Statue des jungen Bischofs nach der Restauration. 20. Statue du jeune évêque après la restauration. 20. Статуя молодого епископа после реставрации, 427