A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Beszteri Béláné: A tanácsok államhatalmi tevékenysége, tömegkapcsolataik alakulása Veszprém megyében (1954. november–1957. június)
letekkel halmozták el, ami az érdemi munkát károsan befolyásolta. Még 1956-ban is egy-egy megyei tanács szakigazgatási szervei napi átlagban 15—20 utaítást és rendeletet kaptak. Bár kisebb mértékben, de a hatáskörök leadásától való idegenkedés tanácsszintek között is jelentkezett. Ehhez a hivatkozási alap itt is a „nem kellő szakmai felkészültség" volt. Ez a felfogás sok esetben büroktarikus intézkedéseket szült. Például a szőlőkivágási engedélykérelmet a dolgozók beadták a községi tanács vb-hoz. Ez véleményezésre felküldte a járási tanács mezőgazdasági osztályához. Innen továbbkerült a megyei tanács mezőgazdasági osztályához. Ott engedélyezték vagy elutasították, majd az ügyirat visszafelé is megtette az előbbiekben vázolt utat. A bürokratikus ügyintézésen túl ez azt eredményezte, hogy a megyei tanács mezőgazdasági osztályán egy szőlészeti agronómus munkaidejét teljesen lekötötte az engekélykérelmekkel való íróasztal melletti foglalkozás. így tényleges feladata elvégzésére már nem jutott ideje. 115 A rendeletek tömege, a hatáskörök korlátozása következtében a végrehajtó bizottságok vezetőinek munkaidejét is főleg a felsőbb szervek rendeleteinek végrehajtása foglalta le. Az MDP KV-nek 1956. júliusi határozatában foglaltaknak megfelelően az Országgyűlés 1956. július 31-i ülése egyértelműen állástfoglalt a helyzet megváltoztatásának szükségessége mellett. Az itt elhangozottakban különösen az az elképzelés kapott hangsúlyt, hogy a konkrét helyi ügyekben a tanácsoknak kell biztosítani döntést, a felsőbb szakigazgatási szervek feladata a fő feladatokkal, fő irányelvekkel való foglalkozás. Ez egyben ellenőrző tevékenységük megjavítását is lehetővé teszi. Természetesen a tanácsi szervek ügyintéző tevékenységébenjelentkező büroktratikus vonásoknak egyéb okai is voltak. Az aktatologatások mögött nemegyszer az húzódott meg, hogy az apparátusi dolgozó nem akart felelősséget vállalni. Az is szerepet játszott, hogy a tanácsi apparátusban és a végrehajtó bizottsági vezetők körében igen nagy volt a fluktuáció. Ebből adódóan sokan közülük nem ismerték kellően a rendelkezéseket, s ez elősegítette a bürokratikus ügyintézést. 116 r * A fluktuáció mértékére utalnak a vb-i vezetőkre vonatkozó alábbi adatok. Az 1954-es tanácsválasztások után a régi és az új tanácsi vezetők aránya: 117 Tanácsszint VB elnök VB elnök h. VB titkár Tanácsszint Régi Új Régi Új Régi Új Járási 6 2 10 5 6 2 Városi 2 2 3 1 3 1 Községi 165 72 5 7 195 43 Ehhez járultak még hozzá a ciklus közbeni változások. Például Balatonedericsenaz 1954-es választásoktól 1956. április végéig 4 elnök és 6 titkár váltotta egymást. 118 Fontos feladatként jelentkezett tehát a fluktuáció csökkentése, mint a probléma megoldásának egyik kulcsa. A nehézségek áthidalásában azonban a szakmai továbbképzés is sokat segíthetett. Ennek érdekében az 1954-es választások után az új végrehajtó bizottsági vezetők közül 5 hónapos államigazgatási iskolára küldtek 13 vb elnököt, 1 elnökhelyettest és 2 titkárt. Amíg a többi új vezetőre is fokozatosan sor kerülhetett, átmeneti megoldásként előre kiadott anyag alapján havonta szakmai konferenciákat tartottak számukra. 119 A fentieken kívül a lakosság ügyeinek nem megfelelő intézésében az apparátusi dolgozók hanyagsága is sokszor szerepet játszott. Például B. Z. képviselő 1956. február 16-i beadványára a megyei tanács csak július 13-án válaszolt. 120 Feltételezhető, hogy ha nem képviselőről van szó, még gyakrabban előfordult, hogy a beadványok megválaszolása nem a törvényben előírt időponton belül történt. A kép teljességéhez az is hozzátartozik, hogy jónéhány tanácsnál 48 órán belül igyekeztek a panaszokat elintézni. 121 Ahol elmaradás volt az ügyintézés határidejének betartásában, abban szerepet játszottsokszorazelőzőkbenrészletezett rendeletekkel való leterhelés, hatásköri problémák stb. is. A lakosságtól a tanácsokhoz érkező bejelentések, panaszok — különösen a tanácstagi fogadóórákon elhangzottak — között sok olyan jogos észrevétel is szerepelt, amit a tanácsok anyagi lehetőségeik korlátai miatt nem tudtak megoldani (pl. faluvillamosítási, kultúrházépítési kérelmek és lakáspanaszok sora). 122 Többhelyütt azonban a tanácstagok nem magyarázták meg, hogy ilyen, sokszor jogos kérelmek miért csak hosszabb távon nyerhetnek megoldást. Másik oldalról viszont fontos, hogy az apparátus a hozzá továbbított panaszokat, még abban az esetben se hagyja válasz nélkül, ha azok nem megoldhatók, sőt esetleg nem is jogosak. A panaszok száma emelkedő tendenciát mutat. Például a követlenül a megyei tanácshoz érkező panaszok száma: 1953-ban 1954-ben 1955. I. félévben 760 db 3000 db 1600 db. 123 Ez az emelkedés egyrészt magában rejti a lakosság bizalmának növekedését is. De magában foglal többször jogtalan, másrészt túlzott, az anyagi lehetőségeinkkel nem reálisan számoló kívánságokat is. Ugyanakkor arra is enged következtetni, hogy egyes területeken jogos sérelmek várnak orvoslásra. Érdekes képet ad ilyen szempontból a panaszok tárgykör szerinti megoszlása. 1955. január-február hónapban elhangzott panaszokat és közérdekű bejelentéseket vizsgálva a következő képet kapjuk: 124 város- és községgazdálkodási osztályon 124 db mezőgazdasági osztályon 103 db pénzügyi osztályon 87 db begyűjtési hivatalnál 56 db kereskedelmi osztályon 18 db elbocsátással kapcsolatos 9 db illetménnyel kapcsolatos 29 db vb elleni panasz 15 db szociálpolitikai 45 db terv osztály felé 60 db egyéb 188 db A fenti adatok előző megállapításainkat igazolják. Egyrészt igen magas volt (közel 17%-a az összes panasznak és közérdekű bejelentésnek) a város- és községgazdálkodási tevékenységgel kapcsolatos. Ezek zömeakitűzött célok megvalósításához anyagihozzájárulást kért. (Ezt a megyei tanács rendelkezésére álló anyagi eszközök nem mindig tették megvalósíthatóvá). Másrészt magas volt a mezőgazdasági, begyűjtési, pénzügyi (adó) panaszok száma (közel 34%), ami arra is enged következtetni, hogy az 50-es években e területen is jelentkező gazdaságpolitikai koncepció — a parasztság magas adóztatása, túlzott begyűjtési kötelezettség — ha csökkent mértékben is, de még kísértett. Másrészt ezek adódtak egyes tsz-ek nem alapszabályzat szerinti működéséből is. A panaszok elintézési gyorsaságát mutatja (és ez az egyes tanácsszinteknél közös jelenség) a fent részletezett 730 db panasz elintézése is. Március 1.-ig 365 panasz nyert végleges elintézést, 42 intézése folyamatban volt. Összesen 52 elintézetlen panasz határideje járt már le. Ez a Város- és Községgazdálkodási-, Pénzügyi- és a Mezőgazdasági Osztályok között oszlott meg. 125 Mindez azt mutatja, hogy a dolgozók éltek az 1954. I. törvényben biztosított jogukkal. Másrészt a tanácsi apparátus részéről általában nem a lelkiismeretes ügyintézéssel volt probléma, ebben sok, tőlük illetve szubjektív szándékuktól független tényező is befolyásolta őket. Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy nem helyes, többször törvénysértő döntések is születtek. 126 Erre mutat az is, hogy magas volt a megyei ügyészséghez a tanácsi határozatok ellen 1955-ben benyújtott panaszok száma: 191. A já. 26 401
