A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Beszteri Béláné: A tanácsok államhatalmi tevékenysége, tömegkapcsolataik alakulása Veszprém megyében (1954. november–1957. június)

293 192 000 Ft betétellel 293 192 000 Ft kiadással számolt. A költségvetés megoszlása 1956-ban: kulturális célokra 27,2% (1955-ben: 26,3%) egészségügyi, szociális 22,4% (1955-ben: 21,3%) gazdasági célokra 13,3 % (1955-ben: 12,8%)

81 A fenti adatok önmagukban is mutatják, hogy tárgyalt periódusunkban a megye jelentősen fejlődött. Érvényes ez annak ellenére, hogy a tanácsok hatáskörének korlátozása a tervezés, költségvetés, beruházások területén is gátló tényezőként jelentkezett. Például a költségvetésben jóváhagyott összegeken belül annyira nem rendelkezhetett önállóan a tanács, hogy a PM hozzájáruálása volt szükséges, ha a fűtőlétszám terhére egyes tanácsi intézmények segédmunkást kívántak felvenni. Vegyünk egy másik példát is. A tapolcai 8 tantermes iskola építésénél a tornaterem burkolása a költségvetésben linóleumból volt megtervezve. A kivitelező ezt anyaghiány miatt nem tudta elkészíteni. Ahhoz, hogy más anyaggal helyettesíthessék, 29 levélváltásra volt szükség a tervező és kivitelező vállalat, a generál-vállalkozó és az alvállalkozó, a minisztériumi és az alsóbb szervek között. Ez a huzavona növelte a beruházási költségeket is és hátráltatta az iskola építésének befejezését.

82 A tanácsok önállóságának, hatáskörének hiánya úgy is éreztette hatását, hogy a rendelkezésükre álló pénzösszegek hovafordítása szempontjából is erősen meg volt kötve a kezük. Ez azt is eredményezte, hogy nem egy esetben az igények kielégítésénél nem tudták a helyes sorrendiséget érvényesíteni. Ez tóbbi különösen káros volt tömegkapcsolataik szempontjából, mert a dolgozók ilyen problémákért a tanácsot hibáztatták.

83 Befolyásolta a tanácsok tömegkapcsolatainak alakulását a helyi ipari és kereskedelmi tevékenység is, mint a lakosság áruellátására, javítási, szolgáltatási igényeinek kielégítésére irányuló tevékenység. A helyi ipar területén problémát jelentett egyrészt, hogy a felsőbb szervek nem szívesen adtak át vállalatokat tanácsi kezelésbe. Legfeljebb azokat, melyek erősen deficitesek voltak. A tanácsi kezelésben levő vállalatok többsége technikailag mélyen az országos szint alatt volt. Kapacitásuk jelentős részét nem a lakosság szükségleteinek kielégítése, hanem a minisztériumok által leadott tervek teljesítése kötötte le. (Ezt a vállalatok szívesen is fogadták, mert a nagyipar számára nem kifizetődő apróbb közszükségleti cikkek előállításának önköltsége magasabb volt). Ez utóbbi tényt viszont a lakosság ellátása, a választék bővítése sínylette meg. E nehézségek ellenére elégedettek lehetünk a tanácsi vállalatok eredményeivel. 1955-ben például 33,6 millió Ft nyereséget fizettek be a tanácsonak. Ha a veszteségesen gazdálkodók 7,5 millió Ft-os deficitjét leszámítjuk, még mindig 26,1 millió Ft a tiszta nyereség. Termelési értékük 299 millió Ft-ot tett ki. Különösen jelentős volt a községpolitikai tervek végrehajtása szempontjából, hogy a tanácsi téglaipar terven felül 2069 millió db téglát gyártott.

84 A kisipari szövetkezetek éves tervüket ugyan globálisan csak 99%-ra teljesítették, azonban egyes, a lakosság által nagyon keresett cikkeknél (tűzhely, bútor) ezt jelentősen (561 illetve 256%) túlteljesítették.

85 Javította a lakosság igényeinek kielégítését a magánkisiparosok számának megnövekedése is. Jelentős eredmények mutatkoztak a kereskedelmi hálózat fejlesztése területén is. 1955-ben közel 3000 egységgel bővült a kereskedelmi hálózat. Ezen felül sok egységet korszerűsítettek. Az új egységek 70%-a falun létesült. Javult az iparvidékek kereskedelmi ellátottsága is. 1956-ra kb. 800 új egység átadását tervezték be.

86 Az eredmények mellett azonban hibák is jelentkeztek. Nemegyszer a nagykereskedelemnél raktáron levő cikkek sem voltak kaphatók az üzletekben. Például Herenden hoszszú ideig nem lehetett alumínium edényt kapni, az iparvidékek boltjainak jelentős részében nem gondoskodtak a csomagolt és ömlesztett sajtféleségek utánpótlásáról, stb.

87 Több helyen a kenyér és tejellátás nem volt megfelelő.

88 Olyan szélsőséges esetek is jelentkeztek, mint pl. Keszthelyen. A lakosság a városi tanácson keresztül halüzlet létesítését kérte. A főhatóság válasza erre az volt, hogy szükségleteiket horgászással elégítsék ki. Általában a balatonparti üdülőhelyek ellátása nagyon gyenge volt.

89 Mindez nem szolgálta a jó tömegkapcsolatok kialakításának ügyét, bár ehhez olyan, a tanácsokon kívül álló problémák is hozzájárultak, hogy a korlátozott anyagi lehetőségeket a lakosság egy része nem mindig tudta reálisan mérlegelni. Egyik égető problémaként jelentkezett a lakáskérdés is. Különösen a városokban és a fejlődő iparvidékeken jelentett ez súlyos gondot. A tanácsi szervek részéről megvolt a törekvés ennek enyhítésére (pl. 1956. I. negyedévben irodahelyiségekből 357 lakást alakítottak ki), de megoldására — a Horthy rendszertől örökölt súlyos lakásviszonyok miatt — néhány év alatt nem vállalkozhatott. E területen a korlátozott anyagi lehetőségek (beszámítva a kérdés korábbi kétségkívüli elhanyagolását is, a családiházépítés nem kellő ösztönzését) megértetése az érdekeltekkel talán a legnehezebb feladat volt.

90 A begyűjtési rendszer fennmaradása, másrészt a dolgozó parasztok vetőmag és műtrágya igényének nem kellő kielégítése (bár minderről a tanácsok nem tehettek) lazította a tanács kapcsolatát a dolgozó parasztsággal.

91 Ebben az időszakban már nem volt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének a tanács tömegkapcsolatai szempontjából olyan káros hatása, mint az előző tanácsciklusban. Bár ilyen irányba hatott a termelőszövetkezetek szervezése területén az önkéntesség helyenként ismét előforduló megsértése.

92 Ez az adott helyen a vb és apparátus illetve a dolgozó paraszt tanácstagok viszonyát is kedvezőtlenül befolyásolta.

93 Az ellenség is aktivizálódott. Olyan nézeteket terjesztettek hogy,,a becsületes magyar ember földszeretetével" nem egyeztethető össze a nagyüzemi gazdálkodás. Jelentkezett a „közös csajka" elmélet is, mintegy ezzel próbálva megfélemlíteni, elbizonytalanítani a parasztokat. Helyenként a középés szegényparasztok szembeállításával kísérelték meg a tsz mozgalom fejlődését gátolni. Néhol egyenesen a tsz takarmánya, szalmája felgyújtására vetemedtek (pl. Bakonygyirót, Bakonynána).

94 Rossz hatással volt a parasztságra az apparátusban megbúvó ellenség tevékenysége. Volt, ahol a gazdasági épületet, felszerelést visszakövetelő kulákoknak adtak igazat a termelőszövetkezettel szemben. Úgy is megkárosították a tszeket, (pl. Magyarpolány, Ugod, Nemesvámos községekben), hogy egyéniek által művelt területeket is terhükre írtak s velük fizetették érte az adót és beszolgáltatást.

95 Jelentkeztek az apparátusban a tsz-ket lebecsülő, az egyéni parasztokat túlértékelő revizionista nézetek is. Máshol az önkéntesség elvét összecserélték a passzív várakozással.

96 Az ellenséges tevékenység és a helyenként jelentkező baloldali túlkapások és revizionista nézetek azonban nem tudták leállítani a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését. 1956 március végéig 133 tsz. 21 tszcs működött a megyében 7513 taggal, 56°>28kh összterületen. Eredményeik is biztatóak voltak:

97 1954 1955 Szövetkezeti alap 22,2 mill. 45,5 mill. Tartalékolás 24,1 mill. 26,6 mill. Ossz. bevétel 40,4 mill. 50,6 mill. Természetbeni részesedés 24,8 mill. 33,7 mill. Pénzbeni részesedés 11,6 mill. 15,7 mill. A munkaegység értéke 28,12 Ft 39,42 Ft Mérleghiány 2,7 mill. 1 mill. 399