A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Beszteri Béláné: A tanácsok államhatalmi tevékenysége, tömegkapcsolataik alakulása Veszprém megyében (1954. november–1957. június)

Idő 1955 Javaslat Idő 1955 Megyei Járási Városi Községi I. 4 35 (4,3) 10 (2,5) 373 (1,5) П. 4 35 (4,3) 10 (2,5) 477 (1,9) III. 4 22 (2,7) 10 (2,5) 190 (0,7) IV. — 22 (2,7) 10 (2,5) 265 (1,1) V. — 25 (3,1) 9 (2,2) 286 (1,2) VI. 8 25 (3,1) 9 (2,2) 274 (1,1) VII. 1 5 (0,6) 7 0,7) 273 (1,1) VIII. 1 5 (0,6) 7 0,7) 175 (0,7) IX. 1 25 (3,1) 11 (2,7) 162 (0,6) X. 7 25 (3,1) 11 (2,7) 152 (0,6) XI. 7 16 (2,-) Nincs adat 246 (1,-) XII. 16 (2,-) Nincs adat 287 (1,2) 1956 I. 2 25 (3,1) 1 (0,2) 336 (1,4) П. 2 25 (3,1) 1 (0,2) 369 (1,5) III. 2 18 (2,2) (-) 449 (1,8) IV. 9 18 (2,2) (-) 305 (1,2) V. 6 13 0,6) 35 (8,7) 327(1,3) VI. 6 13 0,6) 35 (8,7) 375 (1,5) VII. 5 20 (2,5) 15 (3,7) 337 (1,4) VIII. 5 20 (2,5) 15 (3,7) 377(1,5) IX. 5 pápai járási tanácsülés 1956. január-februárban 6, a végrehajtó biztosttág 8 községi tanácsülési illetve vb ülési határozatot volt kénytelen a fenti okból megsemmisíteni. Ezek a törvénysértő határozatok a magasabb rendű jogszabályok nem megfelelő ismeretéből fakadtak. Olyanok voltak köztük, mint például a társadalmi munka kötelezővé tétele, vagy a társadalmi munkát nem teljesítők pénzbírsággal sújtása.

43 De nemcsak a tanácsi határozatok tartalmai kérdéseivel voltak problémák. Még inkább jelentkezett ez a végrehajtásukkal és végrehajtásuk ellenőrzésével kapcsolatban, amire sok tanács nem fordított megfelelő gondot. Több esetben a tanácsülés bírálatot gyakorolt ezért a vb felett. Az is nehezítette a munkát, hogy többhelyütt a tanácstagok nem kapták meg a határozatokat és így kevésbé tudták választóikat megvalósításukra mozgósítani. Egyre inkább terjedt azonban az a helyes gyakorlat, hogy a tanácsülések határozatait forgalmas helyeken kifüggesztették. Megkapták a tanácstagok is és így meg tudták választóikkal beszélni. Sőt a megyei tanács 38/1956. sz. határozata arról szólt, hogy a tanácstagokhoz a vb. eljuttatja választókerületük 1956-os beruházási, fejlesztési tervét és a költségvetés főbb irányszámait is. Ennek birtokában a tanácstagok jobban tudták mozgósítani a lakosságot a feladatok végrehajtására.

44 A tanácsülések lényeges mozzanatát jelenti a tanácstagok interpellációja. 1955—56-ban azonban még csak ritkán éltek ezzel a lehetőséggel a tanácstagok. Fellendülések és ellaposodások váltották egymást. Az ingadozáshoz a vb és a szakigazgatási apparátus nem kellő magatartása is hozzájárult. Például az 1956. szeptember 28-i megyei tanácsülésen azért interpellált az egyik tanácstag, hogy a tervosztálytól választó kerülete dolgozói érdekében írt beadványára kb. 8 hónapon belül kapott választ. Sok tanácstagot azonban mindez sem keserített el. Példa erre ugyanez a tanácsülés, ahol 9 interpelláció hangzott el. Önmagában helyes, a szocialista demokratizmus követelményeinek megfelelő, hogy az egyes tanácsülések nyilvánosak. Az első tanácsciklusban azonban ennek káros következményei is jelentkeztek. Egyrészt az egyes tanácsüléseket nagy szervező kampány előzte meg, mert a mennyiségi szemléletből adódóan a vendégek számának nagyságát egyenesen arányosnak tekintették a tanácsülés hatékonyságával. Emellett a vendégeket is hozzászólási jog illette meg. így a tanácsülések gyakran falugyűlés jelleget öltöttek, tényleges szerepük betöltésére alkalmatlanná váltak. 1950—54-hez képest — amikor átlag 90—100 vendég esett például a községi tanácsülésekre, —• 1955—56-ban járási tanácsüléseken 10— 14, városi és községi tanácsüléseken 30—40 fő vendég jelent meg. A csökkenés oka részben a kisebb szervező tevékenységben, részben a hozzászólási jog megvonásában keresendő. Ez azonban egészséges jelenség, és a tanácstagok választókerületi munkájának javulásával további csökkenések is indokoltak.

45 A tanácsülések kérdéskomplexumánál még érinteni kell — bár utalásokat már eddig is tettünk az egyes részkérdéseknél —, a tanács, mint testület és a vb vezetés kapcsolatát. Altalános jelenség volt, — a törvényben lefektetett alapelvek ellenére —, hogy a tanács, mint képviseleti testület háttérbe szorult a végrehajtó bizottsággal szemben, a tényleges vezető szerepet ez utóbbi gyakorolta. Már az első tanácsciklus befejező szakaszában találhattunk ugyan számos példát arra, hogy a tanácstagok bírálták a vb-t illetve egyes intézkedéseit. Az ilyen jellegű fellépések száma 1955—56-ban tovább szaporodott, de nem vált általánossá. Szórványosan inkább, de előfordultak ugyanakkor még olyan esetek, hogy a vb vezetők községi szinten meg nem engedhető módszerekkel visszaverték a bírálatot.

46 A helytelen gyakorlat megváltoztatására voltak kísérletek. Ezek azonban nem nyúltak le a problémák gyökeréig, inkább felszíni kezelést jelentettek, megragadtak a jelenségnél. Például erősen szorgalmazták, hogy az egyes tanácsülésekre elnököt válasszanak. Ez azonban nem bizonyult alkalmas eszköznek a vb vezetés befolyásának ellensúlyozására, sőt helyenként káros következményekre vezetett. Nem egyszer ebből adódóan sikerültek gyengén a tanácsülések, mert az esetenként választott, rutinnal nem rendelkező elnök képtelen volt biztosítani a rendet, betartatni a parlamentáris formákat.

47 A tanácsülés és vb kapcsolatában tapasztalható helytelen jelenségek, arányeltolódások oka elsősorban abban kereshető, hogy a vb vezetők sokkal képzettebbek, az állami munkában jártasabbak voltak, mint a kevés tapasztalattal rendelkező választott testület, a tanácsülés tagjai. Ezzel összefüggésben a gyors és helyes döntések meghozatalát az adminisztratív rendszabályok iránt fogékony felsőbb állami szervek is helyesebbnek látták a végrehajtó biztosságra építeni. Sokszor a vb vezetők is e szemléletből kiindulva visszahúzó, lassító erőt, többlet munkát láttak csak a tanácsülésekben. Összegezve a tanácsülés szerepével, munkájával kapcsolatban elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy a tanácsi testületi munka fellendítésével, azen belül a tanácstagok megjelenésének, aktivitásának, felelősségérzetének javításával kapcsolatban helyes úton történt az elindulás, bár érvényesítése elsősorban a központilag jelentkező problémák következtében akadályokba ütközött. A változtatási törekvések olyan lényegi kérdésekre irányutak, mint a tanácsülés dön393