A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Kiss Ákos: A tüskevári római telep 1962–63. évi feltárása

A tüskevári római telep 1962-63. évi feltárása. A Somló-hegy és közelebbi környéke régtől fogva ismeretes gazdag római leleteiről. Somlóvásárhely részben II. szdi feliratos kőemlékei,

1 a Homok-dűlő római épületei, a hegy közelében a Séd melletti és egyéb épületnyomok,

2 Dóba határának épületmaradványai,

3 Somlójenőn a Középdűlő szántó szarkofág és értékes bronz, ezüstedény, aranyékszerleletei, a „Temető feletti" dűlő római sírjai, (szarkofág és téglasírok), az ugyanebből a falucskából a győri Xantus János, majd onnan a veszprémi Bakonyi Múzeumba került két Osiris szobrocska

4

, de magának Tüskevárnak a határa is huzamosabb ideje előforduló leleteivel mind az egykori római élet itteni gazdaságáról, sokrétű voltáról beszélnek. Tüskeváron a Kőhányási dűlőből 1906-ban téglasírok, sőt szarkofág került elő. De már 1878 óta ismeretes innen C. Iulius Constans beneficiariusnak és Iulia Severának Nemesis Regina tiszteletére állított fogadalmi oltára.

5 Adataink szólnak arról is, hogy a dobai egykori gr. Erdődy kastély egy szarkofágja tüskevári eredetű.

6 Tüskevár határából kikerülő számos éremlelet, közötte Gratianus kisbronza

7 a római élet itteni I. szd végétől a IV. szd végéig terjedő folyamatosságát mutatják. Különösen a helységben történeti tevékenységet folytató Molnár István kanonok gyűjtött össze nagyobbmennyiségű római leletet; ezekből 1962 folyamán falumúzeumot is szerveztek. Mindezek nyomán került sor arra, hogy Tüskevár határának római településnyomokban különösen gazdag két helyén, a Sásréti és a Kőhányási dűlőkben feltárásokat végezzünk. A devecseri járási tanács anyagi támogatásával 1962—63-ban folytattunk itt ásatásokat ; a jelen közlemény az ennek során napvilágot látott két villaépület feltárását adja közzé.

8 (1. kép.) Elsőnek a Sásréti dűlő római épületnyomokat mutató helyén, a Torna patak felett egy domboldal-tetőn, az erdőszélhez közel kezdtünk a feltáráshoz, ahol a római építkezések törmelékei, habarcsos kövek, peremes téglák, tetőfedőcserepek, közöttük CRN jegyű téglák, terrazzo darabok nagyobb számmal hevertek (2. kép). A római kultúrnyomok között neolit kőpengék, kaparok, nyílhegyek is sűrűn fordultak elő ; ezeket mind a felszíni vizsgálódásoknál, mind az ásatás különböző mélységeiben észleltük pelyvatartalmú vörösreégett paticsnyomokkal együtt. Ilyeneket azonban a római épület tapasztásai nyomaiként is találtam. Itt (a III. 1. A tüskevári határ két feltárt villájának helyszínrajza. 1. Lageplan von zwei freigelegten Villen in der Umgebung von Tüskevár. 1. Carte de la r égion de Tüskevár où les deux villas ont été mises à jour. 1. План двух вилл, найденных при раскопках в Тюшкеваре, szelvényben) vonaldíszítményes újabbkőkori, bronzkori és hullámvonaldíszes későnépvándorláskori edénytöredékeket is észleltem. A továbbiak során (1962. VIII. 17—31.) itt egységes képet mutató, zárt alaprajzú épületet tártam fel. (3. kép). A munkálatok menetét meglehetősen nehezítette az a körülmény, hogy a lakosság az utóbbi évtizedekben az épület falainak kőanyagát szinte teljes egészében annyira kitermelte, hogy a falak helyét csupán az azok helyébe beszóródott földdel kevert habarcs és egyéb épülettörmeléknyomokból állapíthattuk meg. Az így feltáruló nyomokból előtűnő egykori épület DK-i tájolású hat, helyiséges, kisebb mezei lak (villa rustica) volt. Négy hossztengelyű helyisége D felé nézett, az északi oldalon egy kis kamra-szerű osztás, másik oldalán az épület egész keskenyebb részére terjedő helyiség és ezeket összekötő hosszúkás tér helyezkedett el. A falakból mindössze a DK-i sarkon maradt kiszedetlenül valamelyes rész. Ez meglehetősen silány kivitelű, vályoggal vegyes fehéres habarcsba rakott mészkődarabokból álló opus incertum művet mutat. A külső falak vastagsága a metszetek adatai és a sarokmaradvány alapján 65—70 cm, a belső válaszfalaké az ezt megközelítő 60—65 cm volt. A bejáratok, ajtók, egyéb nyílások helyzetét természetesen nem tisztázhattam. Az épület egykori padlózata nagyobb darabokban megmaradt ; ez a mai művelt talaj alatt mindössze 15—20 cm mélységben fekvő 10 cm vastag terrazzo padlózat volt, amely a két középső — É-i és D-i — helyiségekben bizonyosan megállapítható. A közvetlenül a mai felszín alatti fekvése miatt e terrazzot a talajművelés erősen tönkretette; épebben maradt felületeinek erős hullámzásai régmúlt földrengésekre utalnak. (4. kép.) Az épület csatornázott volt. Lehetséges, hogy valamelyik délre eső forrás vizét vezették ide; a padlózat alatt L alakban futó szennyvízelvezető csatorna jórészt feltárult. (5. kép.) Ez két oldalán agyag tapasztásban egy-egy sor kőből összerakott falazat, amelynek 8—10 cm vastag habarcsrétegből álló alja a padlószint alatt 75 cm mélyen fekszik, szélessége 60 cm. A csatornát, amely az épület falainak, he37