A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Vörös Károly: Inasélet Pápán a XIX. század első negyedében

réteg ez, egyre nagyobb súllyal a bomló feudalizmus magyar társadalmában: Kossuth, Táncsics, Petőfi, Arany, a Madarászok, a Noszlopyak, — s 48 zavargó pesti iparossegédjei is mind elférnek kereteiben. Francsics visszaemlékezéseihez viszonyítva nem is a részletek esetleges azonossága a döntő útjukban, hanem az emlékeké és a magatartásé, melyhez képest még az sem sokat számít, hogy e rétegből egyesek, a Francsicsénál nagyobb szorgalommal vagy tehetséggel, esetleg meg tudtak maradni az iskola padjaiban és értelmiségiekké váltak. Az indulás társadalmi környezete és a felfelé törekvés bennük a közös, s a gyermekkori emlékek, melyek sokszor végigkísérik útjukat, korlátozva vagy éppen ösztönözve őket felfelé induló útjukon. A gyermekkori szűkös viszonyok választják el eleve őket a gazdagoktól, csak kevés kivételesen tehetségesnek — vagy inkább kivételesen megalkuvónak vagy kíméletlennek — téve lehetővé közülük végül a belépést a palotákba és szalonokba, — de sokkal többüknek ugyanezek az emlékek nyitják rá majd szemét a társadalom ellentéteire és nyomorúságaira. Ám ugyanakkor ez az otthoni szegénység, — mely iparosmesternél, tanítónál, uradalmi kishivatalnoknál vagy közepes parasztgazdánál végülis csak megjelenési formájában különbözik, — tanítja meg őket a garasnak (sokszor és sokuknál majd túlzásba is menő) megbecsülésére, a kuporgatásra, az önálló műhely vagy a szerény de szilárd hivatali állás értékelésére (de sokszor túlértékelésére) is, —• és nem egyszer a hozzájuk sodródott kisinas, legény vagy patvarista ugyanolyan kíméletlen, szeretetlen kezelésére is, mint amilyenben anna idején nekik maguknak volt részük. Útjainak összes későbbi szétágazása, magatartásainak nem egyszer egymással is szembekerülő elkülönözése ellenére is alapjában egy új, legalábbis induláskor, ha még nem is tudatosan de szándékaiban egységes, erősen összeötvöződött társadalmi réteg bontakozik ki ezekben az évtizedekben. Francsics visszaemlékezései egyedülálló részletességgel és közvetlenséggel teszik megfigyelhetővé e réteg az egész hazai társadalom fejlődése szempontjából is oly fontos útjának, s a polgárosodó kultúra és politika különböző új területein is egyre erőteljesebben érvényesülő társadalmi pszichéjének forrásait s alakulását. Ha e réteg az értelmiségbe jutott elemei még inkább hagytak is hátra valamilyen visszaemlékezéseket pályájuk indulásáról (főleg akkor, ha az indulás sikeresen folytatódott), — a felfelé, az iparosság útján a kispolgárságba befutni akaró — s főleg végig e pályán is maradó — elemek induló útjáról szinte egyedül Francsics itt idézett részletei adnak önvallomást. Ugyanúgy, ahogy élete második felének naplóiból már e réteg vágyainak, törekvéseinek kudarca, a kispolgári lét nagynehezen elért pereméről történő visszahullása válik általánosságban is rekonstruálhatóvá, — mindkét vonatkozásban olyan tanulságokkal, melyek egyrészt Francsics a következőkben szemelvényes közlésre kerülő szövegeit szűkebb helytörténeti vonatkozásaikon túl is, általánosságban is felhasználhatóvá és értékessé teszik, másrészt felhívják a figyelmet a korai hazai kispolgárosodás oly komplex folyamata egészének jobb megismerése szempontjából a Francsics memoár kiváltképpen nagy jelentőségére. 5., A visszaemlékezések a pápai éveket idéző részletének teljességben való közlésére, sajnos, terjedelmi okok folytán nem kerülhetett sor. Kivált sajnálatos, hogy egyelőre el kellett hagynunk hősünk 8 éves fejjel a pápai Kálvária remetéje mellett eltöltött hónapjainak a vallási néprajz szempontjából is igen figyelemreméltó leírását, vagy inaséveinek néhány jellemző epizódját. Valamenynyi idézendő részlet a 4 kötetes kézirat I. kötetében olvasható. Az egyes részleteknek a szerző által adott oldalszámozás szerinti lelőhelyét a részletek elején, félkövér szedéssel, szögletes zárójelben közöljük. A szövegközlés általában betűhíven történt, eltekintve attól, hogy a Francsics által következetesen használt lly-t mindenhol ly-re írtuk át, (kivéve ahol 11-t lágyított) s a ez helyett következetesen c-t írtunk. Francsics különírásait is a mai helyesírásnak megfelelően vontuk össze. A Francsicsnál nagyon gyakori feleslegesen kettőzött mássalhangzók helyett mindenhol egyes mássalhangzót használunk. Módosítottuk helyenként, a jobb megérthetés érdekében, az interpunkciót is. A szövegben előforduló kipontozás (...) Francsics eredeti jele és nem általunk történt kihagyást jelöl. Az egyes részletek címei tőlünk származnak. A szokatlan szavak, német kifejezések fordítását, illetve magyarázatát lábjegyzetben közöljük. * * * A SZÜLŐK ÉS A SZÜLŐI HÁZ (1804—1808) [1—2] Pápának egyik mellyék utcájában a reformátusoknak roppant Collegiomuk áll. Ennek tőszomszédságában állt egy cserépzsindelekkel fedett, kis, földszint épült, keskeny ház, csúcsos tűzfallal, mellynek közép táján tojás gömbölü padlás lyuk tátongott. Ez alatt két zöldre festett rácsos ablakok, mellettök egy barnára festett, kapu nagyságú utca ajtó egészítették ki a ház elejét. Mely mellett egy keskeny köz nyullottát a másik utcába. Midőn már futozó gyermek valék, és apámmal több izben kézen fogva el szaladtam a városban, gyakran az említett ház előtt vezete el utunk, hol majdnem mindannyiszor meg állita apám, és mondta: ,,nézd fiam, ez a kis ház egykor az enyim volt, és te ezen két ablakos elő szobában születtél 1804. év november holdnap 30-kán" S minek utánna én ezt apámtól igen gyakran hallottam, soha el nem felejtem születésem napját.

2 Apám kis zömök ember, — de azért nem a legkisebbek közé számitható, — egészséges piros, vidám tekéntetű, nyájas ember volt. Haján, bajuszán setét éj honolt. Mindég tiszta simára borotválkozva; pödrött bajuszt viselt, melyet szája körül — hogy felette el ne bozontosodjon — borotválkozás alkalmával gyakran kinyirbált. Viselete magyar volt: egész gyermekségem ideje alatt ibolya szinű dolmány, setétkék nadrág, rézsarkantyus kordován csizmák, félmagas kalap voltak viseleti. Hogy később az ibolya szinű dolmányt mért váltotta fel szürke jankedli, — és a dolmányról az ezüst gombok hová lettek?... az majd utóbbi írásomból ki fog tetszeni. Anyám Kőszeg tájékáról való német asszony volt. Gesztenyeszin haja, világoskék szeme, halavány tiszta arca nem kis vonzalommal bírt. Különben szörnyű szelíd természete apámat — gyakran láttam dühös felhevülésében — angyali mód megszelidíté. Viselete — apám kívánságára — magyar fejkötő, redős szoknya, bő kétszél kék kötény, ezüst csatos rékli, sarkos cipő volt. Uti alkalommal még „takarítót"

3 is viselt. [3] Rokonaimtól, másoktól is több izben hallottam, hogy midőn szüléim össze kerültek, anyámnak második férjétől maradt'két háza volt. Voltak pár tehenei, több sertvései, gabona a padláson, bor — pálinka a 347