A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Piller Dezső: Zamárdi község helynevei
Zamárdi község helynevei Az utóbbi években folyt le a mezőgazdaság szocialista átalakulása. A modern nagyüzem nagy táblákon gazdálkodik. A számozott táblák azt jelentik, hogy változtak az idők, gépekkel dolgoznak, korszerű módszereket alkalmaznak, többet termelnek. De azt is jelentik, hogy egyre ritkábban hallani az ősi, szépcsengésű dűlőneveket. Félő, hogy az utókor csak hírből fogja ismerni ezeket ! Pedig a dűlőneveknek története van ! Éppúgy, mint a népnek, amely a barázdában állt! Dűlőink földjét verejték és vér öntözte. Nyomorúság, vagy gazdagodás jellemezte. Öröm, bánat, vagy gőg tapadt földjéhez. Ragaszkodás láncolta hozzá az embereket, vagy gyűlölet viharzott el felette. Féltett kincs volt, vagy eltékozolt vagyon. De minden esetben a nép küzdelmének, fáradozásának, a röggel való birkózásnak mindennapi színtere. Ezeket az ősi örökül kapott dűlőneveket hallotta a kisgyerek, mikor édesapja reggel a mezőre indult. Ezt hallo tta a nagyobbacska lány, mikor délidőben az ebéddel a határba ment. E nevek csengtek fel az ifjú párok ajkán, kik első aratásra mentek a búzaföldekre. E nevektől búcsúztak el a katonák, — sokszor örökre — akik a munkából egyenesen a harctér borzalmaiba estek. Ezeken a szépnevű dűlőkön fogyott el, őrlődött fel a férfi ereje és az asszony szépsége a hajnaltól-estig tartó örökös fáradozásban. Ezeket a neveket suttogta a haldokló övéinek, utolsó figyelmeztetésként: „Becsüljétek meg az ősi földeket, dolgozzátok meg és ne veszekedjetek miatta!" Ősi kincsünk nekünk e helynév-anyag, melyet meg kell mentenünk. Ma már országos gyűjtés indult a dűlőnevek összegyűjtésére. E szerény munka is ebből a célból íródott. Szülőföldjüket szerető meglett férfiak, aszszonyok, öregek adták át ebben megőrzött hagyományaikat az utókor számára. + + + Zamárdi a Balaton déli partvidékén változatos dombvidéken terül el. Keletről a siófoki, balatonkiliti, délről a balatonendrédi, nyugatról a kőröshegyi határ határolja, északon pedig a Balaton. Területe 9 142 kat. hold. Lakóinak száma 3812 fő 1 A község a löszplató szélén, közel a Balatonhoz települt. E partokat már az őskor embere is megülte. Kőszerszámait előadta a föld. A római birodalom kb. 400 évig uralkodott e tájon. Berkein, dombjain átviharzott a népvándorlás áradata is. A honfoglalók már az első esztendőkben birtokbavették e szép és gazdag vidéket. A környék leírása először a tihanyi apátság alapító lelevében, majd a következő századok határjárási irataiban található meg. Zamárdi neve először 1072-ben I. László király határjárási oklevelében jelenik meg Scamard néven. 2 1171-ben Zomárd, 1211-ben Somárd, Somárdy, és 1229-ben Zamard alakban fordul elő. 3 Az ősi község Egyházaszamárd lehetett, melynek nyomait a Pusztai dűlő ma is őrzi. A fellendült szőlőművelés folytán ebből szakadt ki a négy testvér-község: Likzamárd (1390), Balatonmelléky Zamárd (1423), Felsőzamárd (1436) és Kiszamárd (1436). E községek elaprózott földesúri birtokok voltak. 4 Likzamárd nyomait a Sáfránykert-Diászó vonalán kell keresni. Felsőzamárd romjait az endrédi halastó nyugati partján, egy kis gyep-magaslat rejti. Kiszamárd Tóköz közelében, vagy annak helyén lehetett. Balatonmelléky Zamárd a mai község őse. 5 A török alatt mind az öt Zamárd elpusztult. 148 éven át nem lakott itt senki. A határ egyrészét az endrédiek legeltették, pár szőlejét a szántódiak kapálgatták. A „Nagyzamárdi-pusztát" a tihanyi apátság vette számba 1696-ban, mint „alapításkori" birtokot. Az apátok többször is megpróbálták a pusztát benépesíteni. 6 Végre sikerült Lécs apátnak, a tihanyi templom újjáépítőjének a falut 1741-ben betelepíteni. A környező megyékből és falvakból 42 jobbágycsalád telepedett le a mai község közepén. Utódaik ma is élnek a faluban és a község törzslakosságát alkotják. 7 Az „úrbéres" község 1857-ben, a „méréskor" megkapta a határ jórészét, de Szántód és Tóköz továbbra is az apátság kezében maradt. 8 1959-ben a határ jórésze — az erdők kivételével — termelőszövetkezeti tulajdonba ment át. A „Magyar Tenger" Tsz. a siófoki járásban az elsők között szerepel. Zamárdi az első világháború után csendes kis falucska volt. A nagyobbmérvű nyaraltatás a 20-as évek elején indult meg. Ma már rohamos fejlődésének vagyunk szemtanúi. Balatonföldvár, Siófok és Tihany után a vidék egyik legnagyobb és legszebb fekvésű nyaralóhelye lett. Fejlődését hosszú, egyenes partszakasza, langyos vize, homokja, piaci ellátottsága, a jó közlekedés és nem utolsósorban a község népének vendégszeretete biztosítja. A Balaton és a táj szépsége felüdülést nyújt az úttörők és dolgozók tömegeinek. Az éveken át visszatérő üdülők rajongva szeretik Zamárdit. A község neve valószínűleg személynévből származik, mint a legtöbb hasonló község neve és besenyőtörök eredetű. A Bogárd, Szamárd, Ökörd, Báránd, Agárd, Kakasd, stb. nevek magyar személyneveket jelentenek, és falvaink neve, mint ezeknek hajdani birtokai maradtak fenn mind a mai napig. 9 Ritka érdekesség a községi kiserdőnél található Szamárkő. Nem pogánykori áldozati hely, — mint ahogy sokan hitték, — hanem ősi határjel volt a Zamárd-falvak határvonalán, 10 299
