A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Prokopp Gyula: Veszprém visszafoglalásának négyszázadik évfordulójára

Szlovákia) fekszik. Az esztergomi érsekség legrégibb birtokainak egyike. A reá vonatkozó legrégibb adatunk Martirius érseknek 1156. évi oklevele,

8 amelyben az érsek a község tizedét a káptalanának adta. A tatárjárás idején a község lakosságának nagy része elpusztult és helyükbe német telepesek jöttek. Ezóta két külön részre szakadt a község : Magyar- és Német Szőgyénre. Ez az elkülönülés egészen a jelen század elejéig fennmaradt, jóllehet a két részt csak egy utca választotta el egymástól és Német-Szőgyén lakossága már régen elmagyarosodott. Mikor Esztergom török kézre került (1543), az esztergomi bég Szőgyént is adófizetőjévé tette, de emellett a falu továbbra is kapcsolatban maradt földesurával, közelebbről annak Érsekújvárban lakó tisztjével, úgy és olyan mértékben, amennyire a körülmények megengedték. A török adóztatásnak egyik reánk maradt írásos emléke az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása

9 további adatokat szolgáltat a szőgyéni Koncz családra. Ez az összeírás névszerint felsorolja az egyes községek felnőtt férfi lakosait, továbbá megadja a házak számát és az adó összegét. Magyar-Szőgyénben 129 nevet sorol fel, közöttük Koncz Benedeket és fiát, Györgyöt, a Német-Szőgyénben összeírt 56 férfi között pedig ott találjuk Koncz Istvánt és fiát, Jánost, továbbá Gergely nevű szolgájukat, valamint Koncz Balázst. Olvassuk a levélben Salm Eck gróf nevét is.

10 A keresztneve igazában Egino volt és ebből formálták az Eck (latin szövegekben Ecchius) nevet. A Salm család Jeg; 1 Istvánfi Miklós: Regni Hungarici História — Coloniae Agrippinae, 1685. J. W. Friessem. - 304. old. Forgách Ferenc nagyváradi püspök magyar históriája. (Magyar Történelmi Emlékek. II. Osztály: írók. - Pest, 1866.) 308-310. old. Matunák Mihály: Veszprém ostroma és visszafoglalása 1566. június 30-án. (Hadtörténelmi Közlemények, 1897-es évfolyam, 266-276. old. — Matunák teljes szövegben közli Tielesch Lénártnak, Körmöcbánya jegyzőjének Bécsből írt jelentéseit. A városi tanács Szulejmán szultán közeledtének a hírére küldötte Tielescht Bécsbe, hogy a bányavárosok számára ott védelmet kérjen. Az 1556. július 5-én kelt jelentésében részletesen leírja Veszprém ostromát, a császári udvarba érkezett tudósítás alapján. Mindezeket a forrásokat felhasználta Erdélyi Gyula is a „Veszprém város története a török idők alatt" (Veszprém, 1913.) című művében. s A felszabadult veszprémi várba Salm magyar őrséget helyezett Szécsényi Mihály kapitánysága alatt, ő maga pedig a magyar és német sereggel együtt visszatért Győrbe. — Salm visszafoglalta a töröktől a tatai várat is, aminek a hírére a gesztesi és a vitányi vár török őrsége elmenekült. 3 ,,Ad illustrissimum atque reverendissimum dominum, Dominum Archiepiscopum Strigoniensem, dominum suum gratiosissimum, humillima supplicatio Blasii Magyar, alias Koncz, de Zewden." „illustrissime atque reverendissime Domine, Domine mihi gratiosissime. Perpetuorum atque humilium servitiorum meorum in gratiam illustrissimae atque reverendissimae Dominationis Vestrae subiectionem. A prima aetate mea pro virili in id incubui, ut serenissimo imperátori, afflictae patriae, et terrestribus dominis meis, diligentia et fidelitas in serviendo cognita foret, cuius rei testes esse poterunt omnes illi, qui expugnationi Vesprimiensi interfuerunt, inter ceteros verő spectabilis ac magniflcus dominus, Ecchius comes a Salmis, qui cum milites ad oppugnandum Vesprimium premio proposito animaret, primus fui qui vexillo apprehenso, neglecto vitae periculo, muros conscendi; ob quod factum maiestas imperatoria ex plebeo ordine exemptum, et armis nobilitaribus me ornatum esse voluit, quae iam prae manibus habeo. Cum vero, ut iam dixi, fuerim de plebeo ordine, et habeam domum haereditariam in possessione illustrissimae atque reverendissimae Dominationis Vestrae Zewdyn vocata, supplex confugio ad eandem illustrissimam Dominationem Vestram, ut hanc domum meam privilegio suo, ex gratia sua, libertate donare, et a censibus immunem a Rajna vidékéről származó ősi főnemesi család. Eck nagyatyja, Miklós (1459—1530) I. Miksától I. Ferdinándig három Habsburg-császár hadvezére volt és Magyarországon is harcolt Szapolyai János ellen. Ő kapta adományul az Inn melletti Neuburg várat és azóta Neuburg grófjának is nevezte magát a családnak ez az ága. Eck atyja, ugyancsak Miklós, 1546-tól haláláig (1550) győri várkapitány és a dunántúli várak főkapitánya volt. Eck testvérei közül Miklós Kanizsa várának volt a kapitánya és mint ilyen halt meg az 1580. évben. Salm Eck nemcsak beszélt magyarul, hanem magyarnak is vallotta magát és magyar nőt vett felségül, guthi Országh Borbálát, Török Ferencz pápai várkapitány özvegyét. 1561 óta volt a győri vár kapitánya. Utóbb a magyar főurak kérésére Miksa király reá bízta a dunántúli várak főkapitányságát is, a veszprémi győzelemért pedig a bazini és szentgyörgyi uradalmakkal jutalmazta. Gyermektelenül halt meg Győrben, 1574. június 7-én. Özvegye harmadszor is férjhez ment Geszty Ferenchez, aki szintén neves katona volt, 1574től pedig Veszprém várának a kapitánya. Az egykorú tudósítás szerint Veszprém ostroma 150 katona életébe került, a sebesültek száma pedig 50 volt. Szolgáljanak ezek a sorok hálás megemlékezésül mindazokra a névtelenekre is, akik életüket és vérüket áldozták Veszprém felszabadításáért. Prokopp Gyula reddere dignetur, quod ego reverendissimae atque illustrissimae Domination! Vestrae, tam in hoc loco ubi stipendiarium militem ago, quam etiam aliis, ubi nécessitas postulaverit, morte non curata, fide, et fidelitate omni, reservire et demereri contendam, ac ab eadem illustrissima Dominatione Vestra, Domino mihi gratiosissimo optatum expecto responsum. Illustrissimae atque reverendissimae Dominationis Vestrae humillimus subditus et servus — Blasius Magyar, alias Koncz de Zewden." 4 Koncz Balázs címeres levelének nincsen nyoma a „liber regius"-ban. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy Koncz Balázsnak a nemesi diploma elnyerésére vonatkozó előadása nem felel meg a valóságnak. Ismeretes ugyanis, hogy nem minden nemesi diplomát iktattak be a királyi könyvbe. Különösen a XVI. és XVII. században vannak nagy hézagok. (Illésy—Pettkó: A királyi könyvek — Budapest, 1895. - 7. old.) 3 A levél a prímási levéltárban található az Archívum saeculare — Acta radicalia — Classis P. No. 35. jelzetű csomóban. 6 „Ibidem libertinus unus in sessione 1." — Primási levéltár — Archívum saeculare — Acta protocollaria — Prot. D. (liber Sancti Adalbert!) fol 4. 7 Szőgyén történetére lásd Szabó Józsefnek „Visszaemlékezés Szölgyénre" című cikkét a Magyar Sión 1865. évfolyamában 334 sk. és 414. sk. oldalaon. 8

Knauz: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis — Esztergom, 1874. — No. 76. 9 Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. — Budapest, 1943. — 84—86. old. — Ez a mű a Koncz családnevet Koncj-nak írja ugyan, de valójában Koncz-nak kell érteni. Müve bevezetésében ugyanis a következőket mondja: „Mivel a török írás а с hang jelölésére cs-nek hangzó betűt használ, a Rács, Csigán, Koncs, Kocsa stb. alakban közzétett nevek helyén Rác, Cigány, Konc, Koca nevek értendők. (27. oldal.) 10 Salm Eck gróf személyére és családjára vonatkozóan lásd : Wurzbach: Biographisches Lexikon — Wien, 1874. — 18. kötet, 138. old. Bedy Vince: A győri vár és várkapitányok a XVI —XVII. században. - Győri Szemle 1933. évf. 147-161. old. Takáts Sándor: Magyar nagyasszonyok. — Budapest, 1926. 214 — 216. old. 285