A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Prokopp Gyula: Veszprém visszafoglalásának négyszázadik évfordulójára

Veszprém visszafoglalásának négyszázadik évfordulójára 1566. június 30-án Veszprém vára felszabadult a már 14 év óta tartó török uralom alól. Ez a hír örömmel és bizakodással töltötte el az egész országot. Mire azonban őszre fordult az esztendő, a remény és a bizakodás csalódásra és kesrűségre változott. Elveszett Gyula és Szigetvár és az ország további megyéi kerültek a félhold uralma alá. Veszprém visszafoglalása azonban így is nevezetes eseménye a magyarság évszázados harcának a török ellen: negyedszázadra újból magyar végvárrá tette Veszprémet. Megemlékezve erről a négyszázados évfordulóról egy levelet kívánunk ismertetni, amely mindeddig észrevétlenül feküdt az esztergomi prímási levéltár iratkötegei között. A levelet a Veszprém ostromában résztvett egyik közkatona — az érseki birtok jobbágya — küldte földesurának, az érseknek. A katona neve Magyar vagy másként Koncz Balázs, aki — mint levelében elmondja — elsőnek tűzte ki a győzelem lobogóját a veszprémi vár falára. A levél közlése előtt azonban röviden összefoglaljuk az 1566. év eseményeit és az egykorú források

1 alapján ismertetjük az ostrom lefolyását. Már évek óta párhuzamosan folytak az alkudozások és a kisebb-nagyobb csatározások a szultán és a Habsburg-uralkodó és Erdély között. 1566 elején is járták még a követek Bécset és Konstantinápolyt, de egyidejűleg a fegyveres leszámolásra is készülődtek a szembenálló felek. Az agg Szulejmán szultán személyesen készült hadat vezetni, hogy János Zsigmond támogatásának ürügyén újabb területekre terjessze ki hatalmát. Miksa, a nemrég trónra került császár és király magyar, német és egyéb nyugati csapatokból gyűjtött össze nagy sereget Győr környékén. Augusztus közepén ő maga is a táborba érkezett. A szultán június végén ért Zimonyba. Itt fogadta János Zsigmond hódolatát, majd tovább vonult Szigetvár felé. Zrínyi Miklós a hősi helytállás nagyszerű példáját adva egy hónapig védte a várat, de végre is szeptember 8-án Szigetvár török kézre került. Szulejmán nem érte meg ezt a diadalt, amely után a török sereg a szultán holttestével hazafelé indult. A Győrnél összegyűlt sereg mindezt tétlenül nézte. Megsegítés helyett csupán ünnepélyes temetést rendezett Zrínyi levágott fejének, amelyet a török a győri táborba küldött. Mielőtt még Szulejmán szultán az országba érkezett, a magyarországi basák a szultán hadjáratának előkészítéséül a szokásosnál nagyobb méretű hadi vállalkozásokba kezdtek. Ezek egyike volt a budai és székesfehérvári basák közös vállalkozása, amelyet Palota (ma Várpalota) megvívására indítottak. Palota — korábban a Podmaniczky-család vára — ekkor már néhány éve a királyi végvárak közé tartozott és a híres Thury György volt a kapitánya. A június 5-én kezdett ostrom súlyosan megrongálta Palota falait, de Thury rendületlenül kitartott. Salm Eck gróf győri várkapitány magyar csapata és Helfenstein György gróf felsőausztriai helytartó landsknechtjei még idejében érkeztek Palota felmentésére. A meglepett ostromlók még ágyúikat is hátrahagyva menekültek. A sikeren felbuzdult sereg újabb győzelemre vágyott. Híre jött, hogy a veszprémi várőrség egy része elhagyta a várat. Thury György, valamint Gyulaffy László tihanyi és Török Ferenc pápai várkapitány tanácsára Salm úgy döntött, hogy Veszprémet veszi ostrom alá. Június 29-én, szombaton hajnalban indult el a sereg Palotáról Veszprém felé. A győri várőrség magyar katonái haladtak az élen. Mikor Veszprém alá érkeztek, a vár török őrsége két ágyúval lőtt reájuk. Ez azonban csak a várnak okozott kárt, mert a lövéstől megrázkódtatott várfal leomlott és maga alá temette az ágyúkat, kezelőikkel együtt. Ezen a napon Salm megelégedett azzal, hogy néhány ágyúlövéssel megakadályozza a várőrséget a falon támadt rés betömésében. Másnap, vasárnap reggel három ágyúlövés jelezte az ostrom kezdetét és megindult a roham Veszprém vára ellen. A magyar csapat a vár kapujánál támadott. Egy részük szekercével próbált áttörni a kapun, mások létrán igyekeztek megmászni a falakat. A németek az említett résnél támadtak. Elsőként a magyarok jutottak be a várba. A törökök elkeseredetten védekeztek, de helyzetüket a várban kitört tűz és puskapor-robbanás is súlyosbította. Mire esteledett, a védők az utolsó szálig elestek és Veszprém vára felszabadult.

2 Az ostromnak ezt az eddig is ismert lefolyását új részlettel egészíti ki Koncz Balázs levele. Megtudjuk ugyanis a levélből, hogy Koncz Balázs azok közé tartozott, akik a falak megmászásával igyekeztek a várba jutni és éppen ő volt az, aki parancsnokának buzdító szavaitól és ígéretétől lelkesítve, zászlóval a kezében elsőnek ért fel a vár falára. 283