A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Gerő László: Palota vára és a törökkori végvárak

rákról pontos képet nyújt. A bécsi hadilevéltárakban szerencsésen megmaradt anyagban végzett búvárkodásra támaszkodnak Pataki Vidor Jánosnak, az egri vár 1920-as években folyt érdemes feltárójának megállapításai az ezidőben épített várakról, melyeket három csoportba sorol: „a hevenyészett erődítések kora" (1541—1556) a „haditanács ó-olasz rendszerű építési kora" (1556—1570) végül az „új olasz rendszerű építkezések kora" (1570—1590). Hasonlóan hiteles, de még sokkal gazdagabb, részletesebb képet kapunk az ugyanebből az anyagból merítő Takáts Sándor ízes magyarságú kitűnő írásaiból, egész sor könyvéből. Mindkét kitűnő kutató eredményeit bedolgoztuk a magyar várak fejlődését, építészeti, közelebbről [várépítési fejlődés alapján elemző munkánkba, és ott részleteztük a különféle várépítésmódokat, amelyek a végvárak idejére jellegzetesek. Már Takáts Sándor rámutatott e korszak legfőbb földerősítéseire, azaz 1.) a latorkertre, amelyet vékonyabb karókból, vagy egy sor leásott gerendából kerítettek; 2.) a palánkra, mely két sor levert gerendából állt, melyeket vesszővel fontak össze és döngölt földdel csömöszöltek meg, kívülről pedig — nehogy tüzet kapjon, — sárral vertek be; és 3.) a rótt palánkra, egymás mellé sűrűn levert erőteljes gerendákból, melyeket fakötésekkel „róttak" egymásba, vasszögekkel erősítettek — rendszerint a bástyák készítésekor, míg az előbbiek a kötőgátak helyén készültek, illetve a lovasság elhelyezését szolgáló „huszárkerteket" védték. A bécsi haditanács irataiból megtudjuk azt is, menynyire akadozott, és hézagosan valósult meg a sok szép terv az avult várak korszerűsítésére, hadi felszerelésére. Hány panasz, kérés ment hiába a császár elé a katonák elmaradt zsoldja miatt, és az elmaradt fizetés miatt nyomorgó katonák hogyan szerezték meg mégis mindennapi élelmüket, közben mivé tették a környék életét. Ebben az általános képben kell látnunk a hosszan nyúló, és mélyen tagozott végvár-vonalat, melynek középső szakasza volt a dunántúli főkapitányság, Győr főerősséggel, és a főkapitány székhelyével. Mellette Komárom, Székesfehérvár, Palota, Pápa, Veszprém, Kanizsa, Sárvár, Szigetvár az erősebb várak, a kisebbek : Tata, Somlyó, Devecser, Várgesztes, Vitány, Csesznek, Pannonhalma, Tihany, Nagyvázsony, Sümeg, Csobánc, Szigliget, Siklós, Körmend, Kaposvár, Zalaegerszeg, Lenti, és csak őrhelyek Szentgyörgy, Keszthely, Zalavár, Dunaföldvár, amilyen a Palota várától nem messze fekvő Pusztapalota vára is. A felsorolt várak mind középkori eredetűek, de védő berendezéseik értéke különböző. Némelyiknek, mint a mocsaraktól védett Szigetvárnak, vagy a Duna—Rába folyók könyökében fekvő Győrnek geográfiai helyzete ad kitűnő védelmet. Van közöttük lakótornyos vár (Nagyvázsony), belsőtornyos, szabálytalan alaprajzú vár (Veszprém, Csesznek, Sümeg), belsőtornyos, szabályos alaprajzú (Palota, Tata, Várgesztes), külsőtornyos (Szombathely, Körmend, Kőszeg), ó-olaszbástyás (Szigetvár), új-olaszbástyás (Győr). E várak között a törökkel való közvetlen szomszédsága miatt, és nagyobb őrség befogadására alkamas volta, erőteljes falai és tornyai nyújtotta védelme miatt fontos szerep hárul a várpalotai, vagy ahogyan ekkor nevezik palotai várra. A helységnek névadó vára PALOTA egyik legkorábbi vártípusunk az előbb felsorolt tipológiai sorozatban. A még túlnyomóan passzív védelemre hagyatkozó ún. belsőtornyos várak csoportjába tartozik. Minthogy pedig itt nem volt semmiféle folyótorkolat, vagy sziklameredély, mely egyik oldalát jobban biztosította volna támadás ellen a többinél, Palota vára is úgy épült, mint a legtöbb síkföldi vár; azaz szabályos alaprajzzal. Négyszegletes, négy saroktornyos alaprajzú Palota vára, hasonlóan Pozsony, Diósgyőr, Tata korai királyi váraihoz. A magyar várépítés legelső kategóriái között találjuk tehát. A négytornyos várak típusáról korábban úgy gondolták, hogy az az egyedül álló lakótoronyból, illetve öregtoronyból fejlődött ki olymódon, hogy ahhoz később egy, majd kettő, végül három tornyot emeltek. Közben a tornyok közét lakószárnyakkal építették be. Ezt az elméletet kellemes egyszerűségén kívül semmi sem támogatja. Pl. legutóbb a pozsonyi négysaroktornyos vár kutatói megtalálták egy korai lakótorony alaprajzát, de nem az egyik torony helyén, hanem az 280